Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 2) Közösségi szerepek
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben II/A. 2) Közösségi szerepek Egy kora újkori személy közösségi szerepe nem korlátozódott csupán a munkahelyre vagy a barát jellegű kapcsolatokra, mivel 350 éve a közösségi én- performanciának volt nagyobb súlya a magán jellegű értékekhez képest.52 Köleséri mint diák (alsó s középfokú oktatás Váradon; felsőfokú Leidenben) mindig egy mikroközösség tagjaként élt (tanulói csoport, peregrináló társak). A század második felének protestáns szellemi vezérkara ilyen módon alakult ki, hiszen joggal mondhatjuk el róluk, amit Heltai János a heidelber- gi peregrinusokkal kapcsolatban megjegyzett: egy közösségi tudattal is egybefűzött értelmiségi csoport életmintáit követjük itt nyomon.53 Már a gyülekezetnek is voltak - újszövetségi alapon - funkcionális szerepei, melyeket a 17. századi református egyházban is megkíséreltek megvalósítani: a presbiter, diakónus és társai feladatának a fontosságára Medgyesi Pál is felhívta a figyelmet Rövid tanítás a presbitériumról című művében.54 E fejezet ugyanakkor nemcsak ezeket az arcait mutatja be a jellemzett személynek, hanem a pozícióban állónak a hatástörténetben megjelenő image-ét is, a kortárs visszajelzéseket. Itt tehát az én kialakításának folyamatáról és a korabeli visszhangról nyerünk képet. A tanulás részben társaslélektani folyamat. Alkalmazkodás a kívülről érkező késztetésekhez, szükségszerűen megerősítő vagy elutasító viszonyulás, és ezzel párhuzamosan a velünk született képességek (talentumok) kimunkálásának időszaka. A társas interakcióknak különböző szintjei vannak, és a collegiumi nevelésben ezek az érintkezési formák szabályozottak voltak: a kora újkori tanulási folyamat ‘beavatási szertartásként’ érvényesült. A scholába megfelelő ajánlólevéllel érkezett jelentkezőket vizsgának vetették alá, a tanulás rendje collatiokban (6-8 fős tanulói csoportokban) zajlott, a praeses (elöljáró) felügyeletével. A törvényeket aláírtak évenként számot adtak a közvizsgák alkalmával a tanári kar és a fenntartók bizottsága előtt tanulmányi előrehaladásukról és erkölcsi magaviseletükről. A coetus és a tanítók felügyelete mellett zajlott életük, szigorú törvényeik elhatárolták őket a külvilág szokásaitól, valóságos szigetet képeztek a városban. Megvoltak a megfelelő érintkezési csatornák: a jövedelemszerzés módjai (temetési kórus, illetve legátusként prédikálni, pl. az 1640-es városi tüzek idején; a kápsálás, mendikálás szerepe), a rektoriák megpályázása mind a városon keresztül 52 TÓTH ZS. 2007,106., 113., 158-163. 53 BÁN 19760/1997, 228.; HELTAI 1994,12-14., 43~4954 RMNy 2487. 88
