Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D) Az usus formái - IV/D. 1) Coccejánus exegézis
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi IV/D) AZ USUS FORMÁI A 17. század közepétől kezdődően megfigyelhető a prédikáció átalakulása. „Az új típusú prédikáció igazi szerepe ettől kezdve már nem annyira a példabeszédek szemléletességében rejlik, hanem sokkal inkább a személyes lelki élet belső rezdüléseinek finom rajzában”.127 Az elmélyülő áhítat jelei: a vallomásosság megerősödése, megtérési fokozatok, lelkiismereti harcok és a lélek vergődése, a kegyelem-élmény keresésével. A tipikusan pietista jellemvonások (a hivatalos egyház rendszerétől elszakadó, önálló közéleti munka; a kiválasztottak számának korlátozása, aszketikus teljesség) még nem a 17. század végi magyar református vallásosságnak a formajegyei; misztikus, spirituális irányba mutató lelki fejlődésére utaló jeleket sem találtunk szerzőnk esetében. Lényegi kérdés, hogy az előbbi fejezet példái részint dogmatikai, részint alapműveltségbeli háttérismeretek, azonban a felhasználásuk és a közösségre vonatkoztatásuk (applicatio) azonban Debreceni Ember Pál prédikációit olvasva sokkal inkább jellemzőek a szerző metódusára, lelki indíttatására. Két szempontot helyeztünk itt előtérbe: egyrészt a coccejánizmussal érintett teológiai értelmezéseket, s ezeknek 20. századi elméleti súlyát; másrészt a pietista jellegű megnyilatkozsokat, imákat, fohászokat, melyeket a misztika nyelvezete révén mutatunk be. Utóbbi esetén a szövegpárhuzamok megtalálása még sok munkát ad a kutatásnak. IV/D. 1) Coccejánus exegézis Payr Sándor - a pietizmus gyökereit keresve - állapítja meg, hogy Angliában az independentizmus, Németalföldön „Coccejus erős biblicizmusa veri fel a lelkeket mély álmukból”.128 A Coccejus által forradalmasított bibliamagyarázat hatását (és végül kodifikálását is) az adta, hogy Kálvin nyomán a reformátori örökséghez szervesen kapcsolódva épített ki egy teljes exege- tikai rendszert, amelyben az Ó- és Újszövetség egészen az egyes könyvekig lebontva kölcsönösen feltételezi egymást, előremutatva Krisztusra. Az újítás: az Isten ezt typussal elöre-bocsátotta, de „mindenkor több szokott lenni az 127 GYŐRI 1991, 79. 128 PAYR 1908, 3. 221
