Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/C. 2) Mártírium vagy polémia

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi

Az idegen népeknek „Pogánykodási” kerülnek elő, és az Európán kívüli protestáns misszió üdvtörténeti szerepe kap hangsúlyt: „Törökök, Tatárok, Chinabéliek, ‘s a’ t. és egyéb napkeleti Pogányok közzé-is ki-kell még menni a’ Christus Évangyéliomának: nyargalódzani kell a’ Királynak minden országban az igasságnak beszéde által”.95

A „Sidó nemzet” jelzői - mint pl. „fedél van a szemeken”, „setétségnek árnyékában ülő, vakoskodó” kifejezések - panelekként használhatók fel, egyaránt alkalmasak bármely tévelygő tan megszentenciázására.96 Ez a szemlélet a magyar prédikációkban közhelyszerű „hamis vallás” teológiai indokai alapján értékel, hiszen vár a zsidók megtérésére (Róm 11,26-27 alapján): „mondd-meg te lelki vakságban, fedél alatt lévő, el-széledett, minden nemzetségnek tsúfja, szegény Sidó nemzet, miért nem esméred a’ Jésust Messiásnak lenni?” „miért hát hogy ö benne nem hiszesz? Ez a’ hitetlenség az oka a’ te keserves és siralmas hoszszú számkivettetésednek, hogy Jérusá- lem el-veszésétöl fogva már majd épen 16 száz esztendőkig exulálsz, éjjel nappal a’ Messiást várván, szüntelen való könyörgéseddel Istent úntatván; ’s a’ t. Szánnyon-meg az UR, és vegye-el szivedről, szemedről a’ fedelet!”.97

Jellemző módon kevés szó esik a katolikusokról (bár idézi a Tridenti Conciliumokat, és mintegy tíz katolikus szerzőt) mint a jelen, a „Muhamme- disták”-ról mint a múlt, és ,,a’ Christus érdemes elég-tételét tagadó Atheu- sok”-ról mint a jövő protestáns Egyházát (is) megrenditő jelenségekről.98 „Mi a mi vallásunkat sem Calvinusnak, sem akar melly más másnak elmélye szerint nem mérsékellyük, hanem a tiszta szent írás (...) szerint”.99 Itt már nem a missziói cél, a doctrina előtérbe helyezése dominált, hanem amellett, hogy a kérügmára került a hangsúly, ebben a kijelentésben a történelmi kontextus miatt az egzisztenciális megmaradásról van már szó.

95 EMBER 1700,41. - Ember Pál idézte Tótfalusit, mégpedig a kolozsvári nyomdász egyik korai munkáját (Í/O., 394.), amelyikben több korabeli levelet fordított le a nemzetközi missziótörténetből, pl. John Elliot esnek az amerikai és egyéb, nem európai népek 17. századi megtérítéséről szóló Leusdenhez írt levelét, Id. RMKI. 754; ORSZÁGH 1958; BITSKEY 1996,130.

96 EMBER 1700,13., 60., 278., 471.; UŐ., 1702-9, 41.

97 EMBER 1700,113., 114.

98 UO. 252., 471.

99 EMBER 1702-9,141.

213