Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/C) A doctrina formái - IV/C. 1) História és fabula

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi IV/C) A DOCTRINA FORMÁI ,A prédikáció polifon alakzat (...) hitmagyarázat és profán ismeretközlés, re­gényes epika és ájtatos líra, érvelő retorika és tudós analógiák, földhöz ta­padt naturalizmus és égbetörő eleváció”.69 A prédikátorok által használt pél­dák köre és fogalma is elég tág: magában foglal formailag elbeszélő illetve szentenciózus, tartalmilag pedig bibliai és világi példákat egyaránt. Tüskés Gábor meghatározása nyomán azt mondhatjuk, hogy „az exemplum nem tartalmilag, vagy formailag, hanem kizárólag funkcionálisan meghatároz­ható szövegegység. Alapvető feladata, hogy érvelési, bizonyítási eszközként kézzelfoghatóvá teszi az elvont tartalmakat”.70 IV/C. 1) História és fabula Több különböző történet egymás mellé kerülésében, „a bibliai történetek összeszövődésének hátterében nem a népköltészettől megszokott analógiás, szublogikus újjáteremtés állt, hanem a teológiai műveltség által megalapo­zott erkölcsi nevelés törekvése”.71 Lajstromszerűen tűnnek fel a coccejánus szövegmagyarázatokból ismerős panelsorok, pl. Jézus és a 7-es szám titok­zatos kapcsolata (7 confessio, szenvedés, szólás, vérontás), a középkori pré­dikációk alapelemeként ismert allegóriák, pl. a galamb-katalógus.72 Rövid, szentenciaszerű példái akkor válnak bővebb kifejtésűvé, amikor az exemplu- mok érintkeznek a zsidó misztika, vagy a rabbinikus irodalom témáival. Leg­kedveltebb szerzője John Lightfoot (1602-1675), aki Horae Hebreae et Talmud című négy kötetes művében a Biblia talmudista és rabbinikus érint­kezési pontjait szedte össze nagy alapossággal. Előszeretettel idéz még Jacob Alting, Bockhart, Buxtorf és Leusden műveiből. A zsidó misztika és a cocce­jánus exegézis összekapcsolódásának egy mintapéldája: az Angyal az Ótesta­mentumnak, Krisztus az Újtestamentumnak a közbenjárója.73 69 LUKÁCSY 1994a, 52-53. 70 TÜSKÉS 1992,141. 71 DÖMÖTÖR 1985,16. 72 EMBER 1700, 143., 399. - Ember Pál a számmisztika terén nem esett túlzásba (mint az anglikán Prideaux, ld. KECSKEMÉTI G. 1998,101-104.), itt a példák ke­gyes applikálásának hátterét szolgáltatják. 73 KECSKEMÉTI G. 1998,107. 207

Next

/
Thumbnails
Contents