Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/C. 1) Puritán kegyességű teológia

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi

pedig minden, valaki a törvény ellen vétkezik (...) s minden átkozott viszont kárhozatra méltó”.100 A kötet végén pedig summaként összefoglalta a mű téziseit.160 161 162 163 A puritán neveltetésből Szentpéteri a személyiségéhez, mentalitásához feltehetően közelebb álló precíz lelkületet szívta magába, és vált annak harcos szószólójává.

Az elhivatás a reformátori felfogás értelmében kettős természetű: belső, amennyiben a Szent Lélek által történik a kiválasztás, és külső, amennyiben az egyházi elöljárók előtt a közzsinaton vizsgát köteles tenni a felszentelendő pap. Szentpéteri többször hivatkozott papi esküjére és annak nála lévő bizonylatára.102 Ez az apró megjegyzés sokatmondó, ugyanis a korban a tanultabb, deákosabb „segédlelkészek” mellett megjelentek a nép körében nagy népszerűségnek örvendő parasztpróféták is, akiket az egyház szintén megpróbált építő módon felhasználni, őket az egyház testébe asszimilálni.103 Az évközi zsinat feladata volt, hogy kötelezzék őket lelkészi vizsga letételére és bemutattassák velük a gyülekezet fogadónyilatkozatát, akárha utólag is. A külső elhivatásra való szükségszerű hivatkozás miatt megnőtt a belső elhívás, elhivatottság szerepe. Ez egyben felerősítette azt a tendenciát, amely újraértékelte a tanítói rend szerepét azonosítva őket a prófétai hagyomány hordozóival. Ez a szemlélet gyökereit Perkins homiletikájában leli föl, de az ószövetségi exegézist megújító Coccejus is ugyanezt a felfogást támogatta.

Szerzőnk saját prófétai magatartásáról úgy beszélt, mint neki adatott hatalomról, és a világról, mint érteden tömegről, amely ellen mindig kemény, támadó hangnemben lépett fel. Kötetzáró fohászai azt a bibliai prófétai hangot (Ézsaiás, Ezékiel) szólaltatták meg, amelyik már a prófétai szó

160 SZENTPÉTERI 1712-13, 40V.

161 „Thesis. A’ Dohányozás kárhozatos vétek. Argumenta: 1. látattya vagy színe a gonosznak - vétek; 2. valami hitből nincsen - bűn; 3. Isten dicsőségére kell cselekedni; 4. arra, ami használ és épít; 5. tisztességgel és nem haszonnal kell élni; 6. pogányoknak útát kerülni; 7. kötelesség alkalmatos időben szólni” (t/O., 151).

162 „Előttem viselem az Úr nevére tött esküvésemet-is (marginálián: In Synodo Generali Szoboszlaini, die 2. Julij. Anno. 1679. celebrata)” (UŐ., 1697, A4r.). Szerzőnk lelkészi felszentelése a szoboszlai zsinaton (1679) történt, ahol a vitatéma (de Inferno) és az egyházi beiktatásra vonatkozó határozat („D[omi]ni Seniores Electi, sed non confirmati, officio Seniorates ad Confirmationes usq[ue] sine juramento, ne fungantur”) egyaránt emlékezetébe véshette a külhoni akadémiákról frissen lejött ifjú lelkipásztornak (itt academici közt: Steph. Sz. Péterj Thur-Kevinum) a kettős elhivatás fontosságát (Id. TtREL 1.1. a) 2. k. 130-133.).

163 A szomszéd egyházmegyében ekkor (1690 körül) zajlott Órás András esete (VOIGT 1997, 73-92.). Az általunk használt Medgyesi-féle Doce nos orare éppen az Órás András példánya volt (saját kezű beírása bizonyítja, a címlap verzó- ján), mely végül a Debreceni Református Kollégium állományába került (itt: RMKI. 655).

180