Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

évre elporladt a tűzben, és ha nincs Baranyi Mihály főbíró erős akarata, nem épül fel újra 1731-ben. Debrecen azonban talán nem a nagy tűzvészek idején szenvedett igazán, hanem a folyamatos zaklatásokkor. A vásárok idején megérte a városfal és fejedelmi védettség nélküli városra ráütni. A katonai garázdálkodások a 17. század végén pusztítottak legjelentősebben, magánérdektől hajtva vagy a nagypolitika képviseletében: Strassoldo (1672) és Caraffa (1686) német és spanyol zsoldosai, szabad hajdúk és Thököly, majd Rákóczi kurucai, de ugyanakkor a váradi és a temesvári törökök, vagy éppen tatárok Galga szultán vezetésével (1691). Több „téli futást” is feljegyeztek a korban (pl. 1693, 1707), amikor a veszedelmek elől a város népessége a Bodrogköz és a Szamosköz hanságaiba vette be magát.11 Nem is beszélve a hajdúvárosok hóhérjának, Szejdi Ahmed budai pasának nevezetes sarcolásáról, az ún. „Szejdi-járasról” (1660); vagy arról az esetről, amikor Szinán pasa odáig merészkedett, hogy a városbírákat a saját városházuk előtt „konczolta”, kínozta.12 Nyugodt időben katonaság csak Apafi háborúi idején járt a városban: ekkor viszont istentiszteletet is tartott nekik Köleséri Sámuel lelkipásztor.13 A főnix-létű város, mely hadi utak metszéspontjában feküdt, többször megtapasztalta, hogy „csak testi a’ próba”, és ,,a’ nyomorúságok megannyi Tanúságok” - olvashatjuk a korabeli szövegekben újra meg újra.14 A17. század során Debrecen történelme bővölködött a fordulatokban. Kevés volna a hely annak jellemzésére, hogyan élt az a keresztyén város, melynek városfala sohasem volt, de politikájának híre („neutralitas modo Debrecinensi”) Bethlen Miklós, erdélyi kancellár számára is minta volt.15

11 A bibliai kifejezés (Jézus apokaliptikus logionja: Mt 24,20; Mk 13,18) elterjedésében szerepe lehetett az összeurópai szintű harmincéves háború kirobbanása körüli alapszituációnak, amikor a cseh királynak, V. (Pfalzi) Frigyesnek idő előtt, éppen télen kellett elhagynia országát. Ennek prédikációs példái: „Téli futásra (...) jutottam” (TOLNAI SZM. 1673, 12.); „Imádkozzatok, hogy télben ne legyen futástok, mint Christusnak” (EMBER 1700, 182.). A nagy rablásokhoz ld. BOB- ROVSZKY 1980,111.

12 ZOLTAI 1905a; NAGY L. 1984, 334-345.; BARTHA 1666/1984, 30-36.

13 Részleteket ld. a II/B. 1) pontnál.

14 TOLNAI SZM. 1673, 23.; KÖLESÉRI 1677b, 1.

Az emlékiratíró Bethlen az 1680-as évek erdélyi politikáját latolgatva csak három utat látott kivitelezhetőnek: 1) a debreceni módszert, 2) a háborút a német ellen, vagy 3) a kvázi kiegyezést az ő Diplomája révén (BETHLEN 1980, 761.). A helyzet 20. századi költői értelmezésére ld. Szabó Magda Kiálts, város! című tragédiáját, mely hű képét jeleníti meg a politika és a vallás, a közösségi és a személyes regiszterek sajátos keveredésének.

17