Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben Életet néző alkalmaztatással szemben. A lényeg a lelki értelem szerinti magyarázaton van. A századvégi puritán prédikátorok munkáiban a hasznok már kikristályosodott szinten jelentkeztek: a homiletikai tagolás egyértelműen érzékelteti a tudomány és okainak elkülönülését, az ususok közti különbségeket. A divisiók mentén rendeződő, a „fejezetcimek”, a kezdősorok ismétlődő formái által tagolt szöveg az 1660-as évektől vált általánossá a magyar prédikációs irodalomban. Köleséri és Enyedi műveit az eddig megszokott terminológiával nem lehet pontosan leírni, a köteteken feltüntetett alcímek többet sejtetnek, mint a prédikáció megnevezés. Míg Enyedinél a prédikáció forma csupán, és a folyamatos igemagyarázat homiletikai részeinek megfelelően alakította ki a szerző az egyes „prédikációk” beosztását (mintha egy beszédet hat részre osztott volna el), addig Köleséri művei precízen, szép renddel megtartják minden egyes esetben a homiletikai formákat. Enyedinél az olvasmányos jelleg az intések esetében nyilvánvaló, terjedelmük, retorikai rendjük mind ezt erősíti meg: egy igei szakasz elmélyült, sokoldalú spirituális bejárásához. A debreceni lelkipásztornál ehhez képest látványos a különbség: az egész prédikáció magánkegyességi alkalmon felolvasható, meditációval, zsoltáros énekkel ellátva. Ezentúl pedig káté formában nyújt segítséget a kegyességi gyakorlatot lelkész nélkül végző személynek, pontokba szedve az instrukciókat, intésekkel, imákkal együtt. Látszik, hogy a századközép és a századvég puritán világa más módszert alkalmazott a conduct book forma szerepének megvalósításához. A különbség a Perkinstől Amesius felé forduló interpretáción van. A következő hagyományteremtő időszak a Martonfalvi-iskola nevével fémjelzett időintervallum, amikor sorra születnek az Amesiust értelmező kötetek. A prédikációírás elméleti szakirodalmát a névadó professzor Ars condonandi Amesiana (Debrecen, 1666), Exegesis libri primi / secundae Medullae Amesianae (Debrecen, 1670/1675) majd a Tanító és czáfoló Theologia (Debrecen, 1679) nevű munkái adták, melyeket a tanuló ifjúság számtalan kéziratos másolatban adott kézről kézre.236 Születtek mások (Drégelypalánki János, Szenei A. Pál) tollából is hasonló kommentárok, de az iskolai tananyag sikerével nem mérhető a hatásuk.237 A17. századi prédikációs metódus megváltozása mögött tetten érhető az olvasmányanyag megváltozása, a Perkins- ről Amesiusra térő, gyakorlati orientáltság érvényesülése. * 2 236 RMKII. 1079,1230,1354; RMK1.1231. 237 RMK I. 1055; RMK III. 2518. 136
