Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
ELŐSZÓ
Előszó szervezeti, illetve a megélt kegyességi formákat érintő reformprogramok követelése vagy elfogadása között kell keresnünk a határvonalat; belsőleg pedig a gyakorlati teológiához mint az egyházi gyakorlat teológiájához való viszonyban. Több indok szólt amellett, hogy az 1657-1711 közti korszak kegyességi írásainak és egyházi törekvéseire alkalmazzuk a református pietiz- mus kategóriáját. Forrásaink szövegeit a korabeli helyesírás jellegzetességeit megőrizve, szöveghűen jelöltük, de néhol az egyenetlenségek miatt (kéziratos, levéltári források, a századvégi debreceni nyomda kiadványai) egyszerűsítettünk.8 Rövidítések feloldása az ÚMIL2 és a TRE3 szabványai alapján készült. A régi kiadványoknál az RMNy-szám megléte esetén nem hivatkoztunk az RMK- adatokra, hiszen azok ott elérhetők. * Jelen könyvnek az előzményei külön tanulmányokban láttak korábban napvilágot, és mint disszertációnak az egyes munkafázisait a Debreceni Egyetem Régi Magyar Irodalomtörténeti tanszékén vitattuk meg. Kiemelten is köszönöm Bitskey Istvánnak, vezető professzoromnak, a munka elkészítéséhez nyújtott önzetlen segítségét, akinek a folyamatos biztatása, tanácsai nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el. Mindenekelőtt Győri L. Jánosnak, Fekete Csabának és Fazakas Gergőnek köszönöm, hogy végig figyelemmel kísérték a dolgozat elkészítésének fázisait, és mindig nyíltak voltak a vitára. Köszönöm Imre Mihály kritikai megjegyzéseit, ösztönző kérdéseit, opponenseimnek, Heltai Jánosnak és Dienes Dénesnek az értékes szakmai meglátásaikat. Kutatásaimat számos hazai és külföldi hungaricát tartalmazó, régi Kollégiumban és egyéb városi közintézményekben végeztem (Debrecen, Sárospatak, Pápa, Kolozsvár). Hálával emlékezem a fentiek, illetve a külföldi 8 A kalligrafikus jeleket, nyomdatechnikai változatokat egyszerűsítettük (oe - ö, ő; ue — ü, ű; f — s; ß — sz). Hasonlóan a következetlenül jelölt, vagy rövidített formában használt magán- és mássalhangzó hosszúságot (pl. a zárt helyzetű e, i és hosszú párjaik, melyek kéziratokban többnyire egy vízszintes vonallá egyszerűsödtek). A kisebb elírásokat (sic!) jellel meghagytuk, az értelemzavaró rövidítéseket [ ]-lel feloldottuk (kivétel a bibliai textus), a központozás és a tagolás hiányzó elemeit a szöveg általános használatához igazítottuk. A hagyományos zárójel a szöveg közti ugrást, rövidítést jelzi, a szögletes az adott szövegrész igényelte kiegészítést, esetleg a nehezen olvasható részeknél a kihagyást. Dőlt, kurzív karakterrel szedtünk központi szerepű kifejezéseket. 12