Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 1) Coccejánus ekkléziológia
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben Kegyességi mentalitására jellemző, hogy kétfajta embert ismer: a bűnös, megszenteletlen életű embereket, akik elakadtak és meghaltak a bűnben, és Krisztus szentjeit, a Boldog Gyülekezet tagjait, akiknek a boldogsága abban áll, hogy abból semmiképpen ki nem eshetnek. A két szemléletnek egymáshoz semmi köze, „mert a’ bűn soha nem nézhet a’ Christus keresztire, mihelt meg-láttya azt, mindjárt kezd haldogalni az emberben”.159 Az igaz hívőkre vonatkozó megállapítása jellegzetesen kegyes megfogalmazás: Krisztus szentjei tökéletesek lelkűkben (derekas tudomány, akaratnak szabadsága, kimondhatatlan szeretet), testükben (nem lesznek többé hamisságnak fegyverei), lélekben és testben együtt (Isten szemlélésében részesei lesznek az isteni természetnek).160 A lelkipásztori felelősségtudat implikálja az igaz vallás apológiáját is. Röviden, de „Czáfollya e’ Tudomány, azokat, kik ollyan hiszemben vadnak, hogy akár melly Vallásban-is idvezülhetnek (...) Illyen hitben vadnak a’ Machiavellisták”.161 162 163 A számtalan eretnek, vagy hitetlent és tanaikat nem veszi számba, csak összetartozóként megemlíti őket: a Sült pogányság (Nap-, Hold-, ördögimádók), Mohamet követői, Sidók és a bűn után hallgatók mellett leginkább a Pápista vallás, név szerint pedig Bellarminus szerepel.102 Az idézett kötet még a „dühöngő Fenevad” tombolásának idején született, és az elkeseredett hang az uralkodó. „Csudálatra méltó dolog, hogy a’ Mahomet vallásán lévőket, sem pedig a’ közöttök lakozo Sidokat nem kénszerítik, sőt a’ Szent Háromság tagadokat-is el-szenvedik, de a’ nyavalyás Evangelicusok olly gyűlölségessek, hogy ezeknek csak a’ levegő eget-is károllyák bé színi. Oh nagy kegyetlenseg!”.103 Később már ezek elmaradtak, és egyedül a tevékeny keresztyén élet parancsa, a gyakorlati kegyesség módjai tisztázásának az igénye maradt. Az igaz egyház, mint ‘vitézkedő Ecclesia’ és a mártírkép megváltozásának összefüggését már Győri L. Jánosnak a fentebb idézett tanulmánya részletesen megvizsgálta, így itt csak röviden érintjük a kérdést. A puritán egyházkép Perkinshez köthető átalakulása mellett fontos felhívni a figyelmet a szerző saját történelemképére. Míg korábban az idézet a személyes hitharc, ‘59 KÖLESÉRI 1666a, 153. 160 UO., 237. - Az imago Deiben részesedés élménye része a középkori misztikának, a görög-keleti liturgiának és a pietista mozgalmak közül is többnek (NASSIOS 1995, 82.). A numinózus-élmény ilyesforma kifejezése hasonlít Zinzendorf báró kegyes elmélkedéseihez (OTTO, R. 1997,16.). 161 KÖLESÉRI 1673, 89. 162 UO., 32., 91., 151. 163 UO., 133. 117
