Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 3) A közösség vezetője
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben kérő Gedeonhoz hasonlította, és harcra buzdította a „Midianiták” ellen.111 A Templombeli beszéd után a tábori és a városi vezetőség reggelire ment: abba a házba, ahonnan Szinán váradi pasa Vígkedvű Mihály, főbíró halála (1661) után ítélkezett. A két utóbbi eseményt nemcsak a rövid időbeli távolság kötötte össze, és talán nem is csak a véletlen műve volt. Az 1660-as években a törökkel szemben a bíróját és ezzel együtt szimbolikusan polgári önállóságát vesztett cívisváros lelkipásztora és tanácstagjai ösztönzőleg kívántak hatni az erdélyi fejedelemre, a tetterős, a harcot még túlerővel szemben is felvállaló küzdelemhez. Nem rajtuk múlott a siker. A fenti megállapítások igazolják Köleséri egyházkormányzói szerepét. Békés, visszahúzódó embernek tűnik a források alapján: nem ment bele teológiai vitákba, inkább a különböző irányok összebékéltetésére törekedett. A tanítás és a vigasztalás volt lelkipásztori tevékenységének az a területe, ahol ő igazán otthon érezte magát. Amikor Kocsi Csergő Bálint, az egykori Mar- tonfalvi-tanítvány a nápolyi gályáról a debreceni gyülekezetét tudósította nyomorúságos helyzetükről (1675. október 5.), és kérte a lelkészeket, hogy könyörögjenek érettük és alamizsnát is szerezzenek, ha tudnak,112 akkor Köleséri az igaz vallás ismérveit felsorakoztató művét, az Idvesség sarkát nyomtatta ki újra, majd valamivel később a Fél-keresztyén, avagy az igaz vallás próbakövét, hogy ezzel vigasztalja elárvult népét. Vigasztalt és bátorított is az igaz hitben megmaradásra. Fenyegetett tudniillik a veszély, hogy az üldözések miatt némelyek megfáradva konvertálnak. Ez időben adta ki ugyanis külhonban az egyik, a pozsonyi vésztörvényszék elé idézett egykori református lelkész áttérésének okairól szóló kis könyvét.113 A menekültek városát, amely a rabszabadításra gyűjtött, Strassoldo zsoldosai fosztották ki 1675 karácsonyán. Zoványi jellemzésében Nógrádi Mátyás, tiszántúli püspök tevékenységét kortársai negatív éllel ítélték meg. Ezt jelzi, hogy annak halálát követően (1681) az 1681 októberi debreceni zsinaton a püspöki autarchiára törekvést szabályozó rendeleteket is hoztak; és a püspöki tiszt is betöltetlenül maradt: 111 A Dávid-, Gedeon-, Jósiás-mítizáció a kegyes vitéz és a szent had századvégi fogalmai kapcsán érthető (HARGITTAY 1997, 78.), de ez a beszéd láthatóan nem az erős férfiú, hanem a bizonytalan lelki és fizikai vezető típusát applikálta Apafi személyiségére. A német nyelvű lejegyző, Miles Mátyás lényegre törő és érzékletes leírása ékes bizonyítéka annak, hogy a Köleséri-beszédnek mennyire aktuális volt az applikációja. Másrészt az elhangzott prédikáció igei üzenete szembesíthető annak retorikai megformáltságával. 112 FILÓ 1863, 757.; THURY 1912, 42-44.; MAKRAI L. 1976. u3 RMK I. 1173. 103
