Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)

Medgyesi-triptichon

Medgyesi-triptichon

cAí

ra, vagy vizet évegy pohárban a’ szivére, s’ ha azt láttyák, hogy mozdulánt, bizonnyal tuggyák, hogy benne még a’ lelke. így cselekedjél te-is, midőn annyira megszállott a’ nagy késértetekben, vagy akármi módón hited, hogy nem-is érzed azt; tedd az élet érére az ujodat, verdeklik-é, s mint verdeklik az, menj végére ha mozdulé még valamit szived [...].”u Ez az idézet egyébként az egyik legfontosabb puritán szellemű spirituális tevékenység, a folyamatos lelki önvizsgálat plasztikus bemutatása is, a testi önvizsgálat mozzanataiból vett metaforákkal.

Az itt bemutatott, többnyire igen „földönjáró”, de égi dolgokat érintő példák talán érzékeltették valamelyest, hogy Medgyesi Pál és 17. századi puritán írótársai hogyan vetették meg a magasabb és tudatosabb szerzői kommunikációs szintet képviselő magyar széppróza, elsősorban a realista novella és regény alapjait. Ez természetesen nem tartozott, nem is tartozhatott vállalt céljaik közé, mégis az egész magyarságnak szóló ráadás lett, műveik léleképítő jelentősége mellett. Arra pedig, hogy példázataik miért táplálkoztak a biblicitás és a korabeli magyar hétköznapok elemeiből, választ kaphatunk a jeles néprajztudós, Lökő Gábor egyszerűségükben is tisztázó erejű, alábbi soraiból: „A primitív (esetünkben: a falusi, a mezővárosi, tehát a természetközeiben élő ember!) anyagszerűen képzeli el a lelket, azt az erőt, amely az élő emberben dolgozott...

Ha elhisszük, hogy Isten emberi nyelven szól a prófétákkal, azt is elhihetjük, hogy emberi szimbólumokban fejezte ki magát.”11 12

Puritán szerzőink pontosan erre törekedtek: az ember Isten képére teremtett mivoltára emlékeztették hallgatóikat és olvasóikat, amikor a Teremtő dolgainak szüntelen, intenzív képviseletét a bibliai toposzok mellett csak az emberi világ realitásainak bevonásával tudták elképzelni és megvalósítani. A Kosztolányi által felemlegetett indulatos nyelvi „zajgás” tehát voltaképpen nem izgágaság volt (mint ahogyan ő sugallta), hanem rendkívüli intenzitású lelki elmélyültségük, s ugyanakkor életteli gyakorlatiasságuk beszédes bizonyítéka.

IGAZAK SORSAI

c világon.

j. Mellycr „

ÍATEKENTETES KS NAC VSA-C äcos BOCSKAI ISTVÁN Uam.Ki-1 RALyUíuökAFel^|[ElK|(Ar4Bic„/.Zcm plC'o Vár-racgsciicc fiSlIpíitja, Étereimet lictőí-Yársáruk;

Q Nélui Tckcnt«cí és Nigyságos L O N Y AI ?

Alkftonroouiak, iegatí»l«ihh »ifi-S J wfisséoee meg-sdisáEíiipnrtteál««. j'TemtrcY- £ v •>« htírsfajtigy-ailijra' Saettdi-hellj-i Egyház, Ä b*n, sr oralis» Höm.c . vígy November, ace i i-ílik rúpián 1 * $ « bea.

MtDCYESI PÁL

f Nyomon:Hon Siros tankon s. ff 7. bei. I

11 MEDGYESI i. m. 24-25.

12 LÜKŐ Gábor: A magyar lélek formái, Exodus, Budapest, 1942,15,17.

6l