Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Medgyesi-triptichon
Medgyesi-triptichon cAp szent Felségének az méreg űző orvossághoz ha keserves-is az a’ vesszőhöz gyakran hozzá kell nyúlni, és sokat s’ sokszor kell bé a’ betegnek adni abban. Ám kiáltozzon az, ám nyughatatlankodjék, hánykódjék a’ nyomorúságok tüzében; hiszem sokkal jobb ő néki itt izzzadozni, hogy nem mint a’ pokol tüzében jajgatni; könnyebb e’ világon az egy szempillantásig tartó korho- lódást tűrni, hogy nem a következendőben örökkön örökké kínlódni; jobb a Bűnösnek minden bűnét el-veszteni, hogy nem mint Istennek egy kissebbik fiát leányát.”6 7 Szerzőnk ezzel a szent tartalmakat, tanításokat realitásokban kiábrázoló módszerrel érhette el a fájdalmakat követő vigasz, illetve a világ mé- telyes dolgait bamba juh módjára, gyanútlanul legelgetőkre leselkedő bűn veszélyeinek érzékeltetését. Nyilvánvaló, hogy a prédikáció e része elsősorban nem a hit dolgaiban is jeleskedő Bocskai- és Lónyay-atyafiságot volt hivatva megszólítani, azaz nem a „főkeserveseket” (bár rájuk éppen elegendő fény és figyelem esik a bevezetésben, illetve a halotti fölötti beszéd írott szövegét lezáró, impozáns genealógiai táblázatokban). Ez a szociológiai szempontból megosztott figyelem, a kisemberek és a hatalmasságok úgyszólván egyidejű, azonos nyomatékú megszólítása egyébként jóformán minden hazai puritán írásra jellemző, ez egyáltalán nem Medgyesi stílusának sajátossága. Egyszerűen azért alakulhatott ez így, mert a prédikátor-szerzőknek mindkét olvasói-hallgatói rétegre egyaránt szüksége volt. Az elsőre a térítés szándékával együttjáró, jelentősen megnövekedett recepcióigény miatt, a másodikra pedig főként a műveket nyomdához, a szerzőket támogatáshoz segítő, a kevéssé polgárosult hazai körülmények miatt elengedhetetlen főnemesi-nemesi hátterű mecénási rendszer fenntartása érdekében. ? Visszatérve immár a tárgyalt Medgyesi-triptichonhoz: ennek következő „verbális táblája”, a Külön ülő keresztyén címet viselő prédikáció, amely 1657-ben hangzott el a sárospataki eklézsiában, s ugyanott, ugyanabban az évben még ki is nyomtatták. Böjtnapi prédikációról lévén szó, a bűn itt még sokkal központibb, természetesebben adódó téma, mint a korábbiakban idézett temetési beszédben. Ebből az igehirdetésből egy részletre szeretném felhívni a figyelmet. Arra, amelyben Medgyesi az egyházi fenyítésnek - ezen belül elsősorban a vétkesek elkülönítésének, ha úgy tetszik, elsősorban eszmei karanténba terelésének - a szükségességét taglalja. A korszellemnek és a bevett kommunikációs gyakorlatnak megfelelően oly módon, hogy a bibliai üzenetet ismét csak a mindig változatos homiletikai nyersanyagokat szolgáltató Pál apostol életének egyik epizódjából meríti, 6 MEDGYESI i. m. 16-17. 7 A patronátusi rendszerről bővebben írtam Lorántffy Zsuzsanna és MedgyesiPál című tanulmányomban, in: PETRŐCZI Éva: Fél-szentek és fél-poéták, Balassi Kiadó, Budapest, 2002, 45-54. 58
