Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
„Tök-é, avagy túrós étek?” Szólások, köznyelvi fordulatok Medgyesi Pál két presbiteriánus párbeszédében
„Tök-é, avagy túrós étek?” cAp való kirekesztésére ennél általabb s hathatóbb út nem lenne. De rontsa meg az erős Úr Isten a Sátánt a mi lábaink alatt hamar! (Róm. 26. r. 20. v.) és a mi keménységünket az ő szükséges szent rendeléséhez hajtsa hozzá I”1? Medgyesi Pál fejtegetéseit olvasva óhatatlanul felidéződhetnek bennünk Erdélyi János örökérvényű szavai, még akkor is, ha ő a magyar puritanizmus e sokszínű íróját magát kihagyta az alábbi méltatásból. Úgy vélem, senkit nem kell meggyőznöm arról, hogy méltó helye volna neki is az itt következő laudációban. Már csak azért is, mert az erősen feldicsért Pázmány - láthattuk előadásom bevezetésében - ha nem is egy kenyéren, de egy tökön, egy túrós étken élt Medgyesinkkel: „Szenczi Molnár Albert, és főleg Pázmán Péter mint író csaknem gyűjtői ranggal folynak be a közmondások irodalmába. Soha senki nem tudta, nem értette inkább a közmondások becsét, mint Pázmán; senki nem tudta úgy és annyiszor helyén alkalmazni őket mint ő. Hatalmas dialektikája, fordulatos nyelve mellett, özönlő argumentumai között, minden általa felhozott közmondás majdnem bölcseleti, mondhatnám, absolut beccsel bír.”* 18 Zárszóként idézzünk végezetül egy immáron tudománytörténeti jelentőségű néprajzi kiadványból, az 1991-ben megjelent Népi vallásosság a Kárpát-medencében című kötet egyik dolgozatából. Ez az írás megerősít bennünket abban, hogy Medgyesi jó úton járt, amikor a mezővárosok-falvak gyülekezeti tagjaihoz nem fennkölten teologizáló kánaáni nyelven, hanem meggyőzni kívánt közönsége saját nyelvén (sőt, annak kedvelt népnyelvi fordulataival) szólt. Nagy Olga e témánkba illő dolgozatában így foglalja össze az egyházi és a népélet összefüggéseit: „Az e téren végzett vizsgálataim felbátorítanak annak leszögezésére, hogy a népi vallásosság nem teljesen azonos a dogmatikus egyházi vallásossággal. A nép ugyanis mindent a maga lelkére szabott át, aszerint asszimilálta az egyházi vonásokat.”1? Medgyesi - és puritán íróink legjobbjai általában - megtakarították olvasóiknak az asszimilálást, a biblicitás köznapi nyelvre fordításának munkáját. Szenvedélyes közlők lévén mintegy elébe mentek a befogadók elvárásainak, a biztos meggyőzés, a garantáltan eredményes léleképítés érdekében. ■7 MEDGYESI i.m. 32. 18 ERDÉLYI János: Nyelvészeti és népköltészeti, népzenei írások, Akadémiai K. Bp., 1991,182. 18 NAGY Olga: Az egyház/vallás szerepe a népi értékrend kialakításában, in Népi vallásosság a Kárpát-medencében, szerk. S. LACKOVITS Emőke, Veszprém, 1991,9. 49
