Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)

Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis

Egy fordítás háttértörténete elv

nagyságú - lazább cambridge-i magyar diákkör, amelynek egyik-másik tagja talán alkalmas lett volna a fordítás részletkérdéseinek megvitatására. Ruszkaira feltételezhetően kivételes nyelvérzéke, vagy literátori hajlamai miatt esett a fordító választása. Mint már több ízben hangsúlyoztuk, a Medgyesi fordításának vázlatos értékelését szolgáló két-két rövid magyarangol szövegminta épp e Ruszkai javaslatai alapján módosított, még Angliában elkészült Praxis Pietatis-részletből való, amely 1632-ben, épp Bayly halála évében Scala coeli címmel Debrecenben jelent meg, közös kötetben a Szent Ágoston vallása című protestáns védőirattal.35

Ruszkai András életútjára, személyére nézve a Tiszáninneni Református egyházkerület protocollumában is találtam néhány, sajnálatos módon a Medgyesi-Ruszkai barátságot, munkakapcsolatot ismét csak nem érintő adatot. A meglehetősen szűkszavú információk tanúsága szerint az Angliából hazatért fiatal lelkipásztort - András Ruszkai ad Erdőbénye néven szerepel az egyházi iratokban - 1636-ban, tehát éppen a Praxis pietatis megjelenésének évében szentelték lelkésszé Erdőbényén, s ugyanezen év június 25-én már mint e gyülekezet választott lelkésze vett részt a sárospataki zsinaton. Pásztori működésének valószínűleg a korai halál vethetett véget, mert neve ettől kezdve nem bukkan fel, alig egy évvel később, 1637. június 22-i dátummal már Nagyszombati Pál erdőbényei beiktatásáról olvashatunk, s az 1638. november 25-én ugyanitt keltezett canonica visitatio jegyzőkönyv is következetesen az ő nevét említi.36

Köztudomású, hogy - különösen egy terjedelmesebb mű átültetése esetén - a fordítónak asszimilálódnia kell a fordítandó munka szövegéhez. Medgyesi is - mint láttuk - erősen megküzdhetett az angol szöveggel, nem is annyira az idegen nyelv okozta nehézségek miatt, hanem mert saját hang- ja-egyénisége sokhelyütt „átütött” Bayly textusán, s őt mint fordítót nemegyszer a kelleténél is láthatóbbá tette. E mindmáig létező dilemmáról olvashatunk többek között a szép-írónak és teoretikusnak egyaránt kiváló Milan Kundera magyarul nemrég megjelent esszékötetében.37

Nézzük meg, változott-e ez valamelyest a későbbiek során, amikorra fordítónk már mélyebben „beledolgozta magát” a Practice of Piety-be. Következő és egyben utolsó párhuzamos szövegmintánk az eredeti műnek csaknem a közepéről való, az 1936-os magyar kiadásnak pedig a 215. oldalával kezdődik. Az „Estvéli imádság” kiválasztott részlete az eredetiben így hangzik:

„O most gracious God and loving Father, who art about my be and knowest my down-lying and my up-rising, and art near unto all that call upon thee in truth and sincerity, I, wretched sinner, do beseech thee to look 3 *

35 CSÁSZÁR Károly i.m. 24.

36 Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára, Sárospatak, 43/IV., föl. 274-287.

37 Milan KUNDERA, Elárult otthonok, Réz Pál ford., Európa, 1996, 95-112.

20