Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis
Egy fordítás háttértörténete (K> ismeretekkel bírt, de nem tűrt ellentmondást, s az emelkedésre vezető eszközök megválasztásában nem ismert kíméletet ellenfeleivel szemben. Bőd Péter Athenásában meglehetős hidegen, legalább is kevés rokonszenwel ír róla: én is azt hiszem, nem tartozott azok közé, kik maguk iránt rokonszen- vet tudnak ébreszteni.”18 * A levél is, a kommentár is megdöbbentően ismerős: jóformán szó szerint megegyezik Andrew Foster és Kenneth Fincham azon jellemzéseivel, amelyekben kimerítő részletességgel taglalják Bayly jellemét, jellemhibáit, különböző viselt dolgait.1? A kilencvenes évek, azaz napjaink angol egyháztörténészei kevés kivételtől eltekintve egyértelműen hiteltelen figuraként mutatják be Baylyt, olyan emberként, aki a püspökséget 600 fontért vásárolta, aki tökéletesen alkalmatlan volt a főpapi szerepkörre, nepotizmusa, tapintatlansága, önzése, anyagiassága, önfejűsége miatt. Az eredeti szövegekben a pugnacious (összeférhetetlen), indiscreet (tapintatlan) és a headstrong (önfejű) a leggyakoribb jelzők, kiegészítve egy, az előbbieknél is sértőbb epitethon ornans-szal, amely így hangzik: „bishop of Banghoore”. Ez egy lefordíthatatlan, nagyon durva szójáték, Bayly északwalesi püspöki székhelye, Bangor és a whore (kurva, szajha) szavakból. Jelentése: a bangori kurvák pecére. A Snowdonia-szerte szállongó korabeli pletykák szerint ugyanis Bayly számtalan fattyával növelte a gyéren lakott Észak-Wales populációját. Bangori tanulmányutam során megpróbáltam Bayly püspökről néhány tárgyilagos adatot-információt beszerezni. Tizenhetedik századi dokumentumokban a tizenkilencedik században alapított Észak-Walesi Egyetem könyvtára nem bővelkedik ugyan, ám a Caernarvonshire Historical Society (e mindmáig nagyon zárt régió múltját kutató, nemamatőr, nem csupán helytörténészkedő!) tudományos társaság azonos nevű lapjában A. H. Dodd professzor tanulmánya jóvoltából mégiscsak objektí- vebb információkhoz jutottam a The Practice of Piety szerzőjéről. Ez a rendkívül alapos, túlzásoktól mentes tanulmány nem glorifi- kálja Baylyt, de nem is tipoija a sárba. Egyértelműen népszerű igehirdetőnek (popular preacher), illetve mérsékelt puritánnak (his puritanism, however is the milder brand) vallja a literátor-püspököt. Mindkét jellemzés megszámlálhatalan sokszor olvasható a magyar szakirodalomban Medgye- sivel kapcsolatban, ezeket hangsúlyozza monográfusa, Császár Károly is. Ami pedig a hatszáz fontért vásárolt, az egyházkerület szűkölködő papjaiból kizsarolt összeget illeti: amikor George Villiers, a későbbi Buckingham herceg (akinek zsebébe a kérdéses összeg, mint vesztegetési pénz, állítólag átfolyt!) pártfogásába vette Baylyt, ő már rég elnyerte a király kegyét, tehát semmi szüksége nem volt lefizetett közbenjáróra. 18 SZILÁGYI Sándor u.0.146-147. "> FOSTER, Andrew: The Church of England (1570-1640), Longman, London, 1994. 28. FINCHMAN, Kenneth: Prelate as Pastor. The Episcopate of James I., Clarendon Press, Oxford, 1990. 32, 81,181-182, 271-273. 14
