Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Az ORLE-egyenruha

Nagykőrös. ORLE és ORPZ ünnepségek, 1933. Bevonulás a templomba

Méltán háborodott fel a cikk miatt az evangélikus közvélemény, mert a „Jöjjetek Énhozzám” című evangélikus lap 1931. 27. számában „gúnyos sértésének nevezték a Mózes-táblák ilyen tiszteletlen módon való értelmezését. A Lelkészegyesület szerkesztősége a Lap következő számában nyilvánosan kért bocsánatot a tévedésért, bár a szerkesztőségnek tudnia kellett volna, hogy a Mó- zes-tábla nem „nyakkendő, sál”, hanem a testvéregyház szimbóluma.144/3

1933. aug. 24-30. között az ORLE Nagykőrösön tartotta a közgyűlését. Erről az eseményről is maradt fenn fénykép a Debreceni Kollégium Múzeumában, amelynek az alapján megállapítható, hogy mennyire nem volt egységes a lelkészviselet még 1933-ban sem. A fénykép azt a jelenetet ábrázolja, amikor a lelkészek bevonulnak a templomba. Elől három lelkész halad, kezében Bibliával, amely hosszú, nemzeti színű szalaggal van átkötve, a szalag két végét egy-egy lelkipásztor tartja. A jobb oldali lelkész palástja széles gallérú, alatta térden alul érő szalonkabátot visel fehér keménygallérral, a nadrágja csíkos. A következő sorban halad: Csikesz Sándor, az ORLE főtitkára zsakettben, amelyhez fekete nadrágot vett fel, holott a zsaketthez szinte kötelező volt a csíkos nadrág viselése. Ehelyett a főtitkár nyakkendője csíkos. Baltazár Dezső a hagyományos egyenruhát viseli, bajusza nincs. A hagyomány szerint nagy felháborodást váltott ki, amikor Baltazár Dezső levágatta a bajuszát. A mellet95