Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Lelkészi viselet a XIX. században
Az also-szabolcs-hajdúkerületi egyházmegye közgyűlésének résztvevői, 1870 lonkabátot, zsinóros, hosszú atillát visel nyakkendővel vagy anélkül. Az első sor végén ülő Pap Gábor érmelléki esperes öltözete hat kissé különösnek, mert bársonygalléros, hosszú, végig gombos, de mindenképpen rosszul szabott tóga-féleséget visel. 1870. okt. 10-én Debrecenben tartotta a közgyűlést az alsó-szabolcs-haj- dúkerületi egyházmegye. Ebből az alkalomból a lelkipásztorok lefényképez- tették magukat. A Kollégium Múzeumában levő régi fotót vizsgálva megállapítjuk, hogy a gyűlésen résztvevő húsz lelkész ruházata között két teljesen egyforma nincs! A többség hosszú atillát visel több-kevesebb zsinórozással, vitézkötéssel, alatta mellényt, a nyakkendő hol rövid, hol hosszú, rojtos végű, vagy pántlikaszerű. Az atilla néha zárt nyakú, de öt lelkipásztor atillája bársonygalléros. Két lelkész redingottot visel magas gallérral. A „redingote" francia eredetű hosszú kabát volt bársony hajtókával zsinórozás nélkül, csak a ka hát szegélyét díszítette keskeny fekete szalag. Két lelkész, S. Nagy Zsigmond és Bartha Mihály öltözete egészen különleges. Az előbbi bő szabású, széles ujjú, bársonygalléros felöltőt visel nagyméretű, rojtos végű nyakkendővel, a vállán, illetve a hátán átvetve általunk ismeretlen rendeltetésű, kettős vastag, fekete - kötélszerű - zsinórt. Bartha Mihály ruhája a díszmagyarhoz hasonlít: térdig érő zsinóros, gombos, vitézkötéses, fekete prémes mente, és az ő nyakában is ott látható az említett kettős, fekete zsinór. Az első sorban ülő lelkipásztor, az 70
