Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVIII. századi lelkészek öltözete
mai katolikus egyháznak. Molnár János sem arról ír említett művében, hogy a református hívek térjenek meg Jézus Krisztushoz, hanem arról, hogy térjenek vissza - mint az eltévedt bárányok - az egyedül üdvözítő római katolikus egyházba.85 A külföldi egyetemek látogatását Mária Terézia valóban beszüntette, és a külföldet járt lelkipásztorok viseletét pedig Erdélyben az 1783-as sárdi zsinat így határozta meg: „Az akadémikus papok német köntösökben járhatnak ugyan, de az is mindenkor fekete legyen, minden készületeivel egyetemben és sem egyszer, sem máskor a kaputrok nevezetű különb-különb színű köntösben, mint valami kereskedők, közönséges helyre ne menjenek. Parókát vagy ne viseljenek, vagy azt ékesen és csinosan felfodorítsák; mivelhogy sokkal tisztességesebb maga csinosan rendelt hajával lenni, mintsem borzos parókájával másoknak nevetségekre kitétetni.”86 Dunántúlon 1787-ben teszik szóvá, illetve tiltakoznak a „cifra papok” viseleté ellen. A tatai egyházmegye jegyzőkönyvében ezt olvassuk: „Szomorúan tapasztaltatván, hogy némely prédikátorok a szent ministeriumnak - szolgálatnak, T. B. - kisebbítésére, nem szent hivataljukhoz illendőképpen, hanem inódis kalapokban, nyakravalókban járnak, sőt a katedrába is kabátban menni nem átallanak. Tudtokra adatik, hogy ezeket eltávolítsák, és istenes prédikátorhoz való ruhákban járjanak és szolgáljanak.”87 „Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a 18. század végén” címmel, 1868-ban jelent meg Keresztesi József szalacsi, majd nagyváradi református lelkipásztor naplója, amelyet méltán tekinthetünk a hazai memoárirodalom első remekének. Keresztesi József (1748-1812) egyéb irodalmi munkásságát aligha mondhatnánk jelentősnek, mert ez szinte csak a temetési beszédeinek a sajtó által való közreadásában nyilvánult meg, azonban a naplója, amely 1882-ben újra kiadásra került, ha nem is teljességében, de tükrözi a XVIII. század végének polgári és egyházi állapotát. A rendkívül érdekes, olykor elfogultsággal írt napló témánkkal kapcsolatos adatokat is tartalmaz a polgárok és az egyházi személyek viseletéről. Nézzük meg tehát, hogy Keresztesi József miként látta korának a divatját, hogyan próbált ehhez a maga módján igazodni, a magyarságát lelkipásztori minőségében kifejezésre juttatni. Keresztesi József 1790-ben a naplóját „Az ország változó állapotja” című fejezettel kezdi, de erre az állapotra már a múlt évi feljegyzéseiben is utal, mert leírja, hogy a Habsburg uralom alatt levő országokhoz hasonlóan nálunk is elterjedt a „Patriotismus”, és a hazafias érzelmüket sokan azzal mutatják ki, hogy a férfiak és a nők „az idegen országi magokviseletét hagyogatják”, és magyar ruhába öltöznek. Ezt a változást írja le Keresztesi József részletesebben az 1790-re vonatkozó visszaemlékezésében. A napló szerint a XVIII. század végén már alig lehetett magyar viseletbe öltözött férfit vagy nőt látni, de annak következtében, hogy II. József császár rendeletére a koronát visszahozták Budára, egyszerre divatba jött a magyar viselet, elannyira, hogy a koronát Bécstől 53
