Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

A XVIII. századi lelkészek öltözete

az Isten életemnek kedvez, e visszaélés beszüntetése végett megcselekszem, hogy a tiszt. Visitator úrnak az ily tiltott ruházkodással való visszaélésre nézve szigorúan inquiráljanak, a hallgatókat komolyan és pontosan kikérdezzék, a makacsokat és zahlát rágókat, úgy a nagyokat, mint kicsinyeket minden különbség nélkül, az elmaradhatatlan büntetésnek rájuk szabása végett az illető helyre följelenteni el ne mulasszák, hogy a királyi rendeletnek, mely a superintendensektől azt kívánja: ut moribus Ministromm etc., ekképpen is elégtétessék.

Említett tassi Consessuson az is el lett végezve, és a Seniorok által körlevélben hirdettetett, hogy a prédikátorok, miután német módra ruházkodni megszűnnek, és a hazai prédikátorok szokása szerint öltözködni kezdenek: tartózkodjanak a bajusznak leborotválásától, és ajkaikat azzal ékesítsék. Az engedclmeskedők dicséret nélkül nem maradnak, de meglássák az engedetlenek, hogy büntetésbe ne kerüljenek.

Miként pedig a sánta követi a lőcslábút: éppen úgy vonja egyik visszaélés maga után a másikat.

Az utóbbi időkben végül azt tapasztaljuk, hogy némely „ifjú akadémikusok” olyan fajta német buggyos - azaz szűk, az ágyéknál kidudorodó - nadrágot vagy salavárit viselnek - még ezen felül van bennük szemérem -, amelyek elülső részük felől nézve valamilyen bugyor látványát keltik (Olvasók, legyetek kíméletesek az iránt, aki ilyen dolgokat kényszerül leírni!), amely nemi szerveikből áll. Ezt egy ruhadarab úgy fogja össze körben, hogy a szemközt jövőknek nagyon is könnyen feltűnjék: ez a bugyor, amely néhány csomóval van odaölt ve a buggyos nadrág kelméjéhez (béléséhez?), ez tartja meg (az egészet) hogy elöl le ne csússzék. Annyival is inkább, mivel az ilyenekhez úgy illesztik hozzá az alsó inget, hogy ez annál, aki hasa alatt viseli, állandóan nyitva maradjon, és az ing két szárnya belül kölcsönösen úgy van elválasztva egymástól, hogy a szeméremtagok bugyra első pillantásra látható legyen. ítéljétek meg, Testvéreim, hogy vajon történhet ez minden illemtudásból vagy tisztességből és erkölcsös érzületből. Mert ha nem, hanem az ilyenek, akik bugyrukat és gönceiket mutogatják, arra az elgondolásra késztetnek másokat, hogy szeméremérzésük eladó áru. Ámulatba estem és mélységes csodálkozás lett úrrá rajtam, amikor először jutott osztályrészemül, hogy ezt a szörnyűséges dolgot megláttam, és miközben azt, aki ezt a látványt nyújtotta, szeméremérzése cserben hagyta, engem, aki láttam ezt, magával ragadott a szeméremérzés. Tudják meg az ilyenek, hogy példás megszégyenítés megy határozatban ellenük, minekutána le fognak lepleződni, mint olyanok, akik ilyen, minden szeméremérzést sárba tipró bocskorokat viselnek. Nem! Az ilyen szégyentelenséget és elvetemültséget nem szabad megtűrni a szent dolgok szolgálóitól: az illem megsértőit pél dás megszégyenítéssel kell megfékezni és visszaverni.

Fájdalmasan esik annak tapasztalása is, hogy találkoznak a prédikátorok közt, kiknek bár alig van a maguk és családjuk számára elegendő kenyerük,

49