Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVIII. századi lelkészek öltözete
A XVIII. századi lelkészek öltözete gy látszott, hogy az 1681-es soproni országgyűlés vallásügyi törvényei némileg enyhülést hoznak a magyarországi protestáns egyházak életében. A tények azonban azt mutatják, hogy szinte az egész XVIII. század a folyamatos védekezés jegyében telt el, hogy a „csendes ellenreformáció” támadásait a protestáns felekezetek valamilyen módon elhárítsák. Az önvédelmi harcban a prédikátorok ruházatának ügye nem vált jelentéktelenné, mert több alkalom adódott arra, hogy az e téren felmerülő kérdésekről egyházkerületi és egyházmegyei döntések szülessenek, vagy a túlzások ellen irodalmi téren lépjenek fel a puritán elveket valló kortársak. Az első ilyen, az 1702-es debreceni közgyűlésen hozott határozat - számunkra érthetetlen módon - eltiltotta a prédikátoroknak a szakáll, majd 1705-ben a parókaviselést.77 Ez a rendelkezés lett a veszte Gyöngyösi Árva Pál derecskéi prédikátornak, akit Oxfordban szenteltek lelkésszé, illetve itt szerzett teológiai doktorátust, és természetesnek tartotta, hogy parókát hordjon. Gyöngyösi Pál tiltakozott a határozat ellen, mégpedig eléggé szerencsétlen for mában: gúnyiratot szerkesztett Kocsi Csergő János debreceni püspök és az egyházkerület vezetőiről. A megtorlás az 1706-ban tartott piskolti rész zsinaton következett be. A zsinat kimondta: Gyöngyösi Pál rászolgálna, hogy a parókáját a fejébe verjék, az angol szabású ruháját leszaggassák róla, polgári törvényszék elé állítsák. Ehelyett a zsinat Gyöngyösit felfüggesztette az állásából, a lelkészi jellegétől pedig megfosztotta. A prédikátor II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez fellebbezett, aki közbelépett a prédikátor ügyében, és ennek eredménye lett, hogy a korábbi ítéletet visszavonta az 1708-as debreceni közgyűlés, de Gyöngyösi Pál nem maradhatott a tiszántúli egyházkerületben. 1711-ben Gyöngyösit kassai prédikátorrá választották, itt viszont a jezsuitákkal gyűlt meg a baja. Koholt vádak miatt 172 5. jan. 5-én el kellett hagynia Kassát. A részére kiadott útlevélben az alábbi személyleírást olvashatjuk Gyöngyösiről: „középtermetű, se nem kövér, se nem sovány férfi, sárgásfekete arcszínnel, kurta hajjal, rövid homlokkal, középvékonyságú orral, máskülönben teltarcú, bajusza és szemöldöke fekete, jobb arca, szempillájával együtt rángatózik. Eddig fekete posztó tógában és jó mentében járt, mely a helvét prédikátorok szokása szerint rókatorokkal prémezett.” Gyöngyösi Pál Lengyelország felé indult bujdosó útjára, a határon azonban levetette eddigi ruháját, zöld dolmányt öltött, az állandóan hordott parókáján kívül volt egy papi sapkája, illetve egy posztóból készült, hamuszmű süvegje.78 Gyöngyösi Pálnak Derecskéről a parókája, Kassáról a hite miatt kellett távoznia. Németországban, illetve Oderafrankfurtban viszont szívesen fogadták: az egyetem teológiai fakultásán professzori tisztet töltött be haláláig, 1743-ig. 45
