Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A tábori lelkészek uniformisa
lelkész paroliján függőleges csík látszik, de hogy ez mit jelent, azt nem tudjuk. A fénykép alapján megállapítható, hogy protestáns részről századosi rangnál magasabb tisztséget senki sem töltött be a közös hadseregnél. Vass Albert, a debreceni 39-es gyalogezred tábori lelkésze viszont úgy fény- képeztette le magát, hogy az ORLE-cgyenruhát viseli palást nélkül, a derekán széles, moaréselyemből készült cingulus van, a kezében fekete tiszti csákót tart, a tóga ujján három arany csík látszik. A felvétel egyértelműen utal a tábori lelkészek öltözetében tapasztalható zűrzavarra, hiszen mi köze lehet az ORLE-egyenruhának a tiszti csákóhoz, az arany csíkokhoz? A protestáns tábori püspökség intézményét 1923-ban szervezték meg úgy, hogy a tisztséget református és evangélikus püspök felváltva tölti be altáboma- gyi rangban, és a tábori püspök mellé ugyanilyen rangú katonai főgondnokot kellett kinevezni, vagyis ha a püspök református volt, akkor a főgondnok evangélikus. 1923-ban az első protestáns tábori püspök Soltész Elemér nagybányai református lelkész lett, vagyis a Romániához csatolt Nagybányáról hívták Budapestre a Hadügyminisztériumba. A főgondnoki tisztséget - az említett pari tás alapján - általunk ismeretlen evangélikus tábornok töltötte be. A II. világháború kezdetén került sor a protestáns tábori püspökségen a katonai rendfokozatok megállapítására. A tábori lelkész főhadnagy, a főlelkész százados, az alesperes őrnagy, az esperes alezredes, a főesperes ezredes, a vezéresperes vezérőrnagyi rangot kapott, de ezt az utóbbi tisztséget nem töltötték be, illetve Soltész Elemér volt 1944-ig vezérőrnagy, ekkor léptették elő altábornaggyá. A tábori lelkészek egyenruhája azonos volt a hivatásos tisztek ruházatával: a díszegyenruhához fekete tiszti csákó, keki színű zubbony és köpeny, sima bőr öv, fekete, piros színű csíkkal ellátott nadrág, fekete cipő tartozott. A zubbony bal vállán levő arany zsinór utalt a tiszti rangra, a paroli azonban fekete bársony volt, rajta egy-egy fehér színű kereszttel, a zubbony, a köpeny ujján a rangnak megfelelő arany csíkok voltak. A szolgálati egyenruhához az előírásos katonai sapka tartozott, a sapkarózsa alatt fordított V alakú arany csíkokkal, keki színű zubbony, öv, csizmanadrág, önvédelmi célra pedig szolgálati pisztoly két töltény tárral. A rangjelzés azonos volt a díszegyenruha tartozékaival. Bartha jános, volt református tábori lelkész közlése szerint, aki egyaránt szolgált a tábori püspökségen és a harctéren, Soltész Elemér tábori püspök soha sem viselt egyenruhát, de a harctérre sem ment ki soha. A tábori lelkészek a kórházakban, a harctéren tartott istentiszteletek alkalmával előbb a saját palástjukat, fövegüket viselték az egyenruha fölött, később a Hadügymi nisztérium ruhaanyagot utalt ki a lelkészek számára, a palást készíttetésének az árát szintén kiutalták. A tábori lelkészek a rangjuknak megfelelő, a hivatásos katonatisztek fizetésével azonos díjazást kaptak a tábori püspökségtől. A demokratikus hadseregben 1949-ig voltak tábori lelkészek, és a korábbi magyar repülőtisztek egyenruhájához hasonló, megváltoztatott, az előírásos katonai öltözetet viselték: tiszti lapos sapkát arany zsinórral, a rangjelzés a 107
