Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

nagyobb a kínálat, a verseny egy-egy pozíció megszerzéséért, így folyamatosan biztosítani tudják az egyházmegyei adminisztráció vagy az iskolalátogatás magas színvonalát. A levél vitatkozó sorai­ból úgy tűnik, számos esetben okozhatott gondot a lelkészek által kihirdetendő vármegyei parancsok elterjesztése, mivel a tractuális beosztás nem követte a vármegyei határokat, sokan ezért támogat­ták az új felosztást. A borsodiak szerint azonban a szolgabírák álta­lában tudtak gondoskodni arról, hogy minden lelkész hírt kapjon a tennivalókról, különösen fontos esetben a szuperintendencia bevo­násával szintén eredményesen jártak el eddig is. Egyébként sem lehet teljesen a vármegyei határokhoz igazítani a felosztást, ezt ez­úttal sem tervezik (pl. Felső-Zemplén és Ung egy tractusba sorolá­sa) - mutattak rá a vitázók. Ráadásul a Tiszántúli Szuperintendencia egy része Erdélyhez kapcsolódik, s ez a körülmény ott sem okoz különösebb fennakadást. Borsodban különösen kedvező a helyzet abból a szempontból is, hogy nemcsak az esperesség, hanem a szuperintendencia központja is Miskolcon van. Az így csak esetle­gesen előforduló kommunikációs nehézségek kezelése érdekében érdemes lenne egy prosenior alkalmazása. Az érvelés utolsó pontjá­ban pedig a budai zsinat végzéseire hivatkoznak, mondván, hogy a budai kánonok is a felaprózódás elkerülését célozzák.IX A borsodi vélemény több fontos jelenségre is rávilágít. Egy­részt egyértelműen kiáll a nagyobb egyházmegye megtartása mel­lett, s az érvek a tractusok bizonyos versenyzésére engednek követ­keztetni (pl. a jobb lelkész elmegy más esperességbe). Szintén fon­tos eleme az ellenkezésnek az egyházmegyei tisztviselők kiválasz­tása; illetve a lelkészek általában csak egy egyházmegyén belüli mozgása. Az irat azt is igazolja, hogy a korabeli viszonyok között milyen döntő jelentősége volt egy-egy igazgatási egység működte­tésében a jól járható utaknak, az amúgy is meglévő, erős kereske­delmi kapcsolatoknak. Végül kiemeljük Torna esetét, ahol a gyüle­kezet fölötti földesurak kátólikusságát, mint az önálló, nagy lélek­számú és gazdag gyülekezetek kialakulását akadályozó tényezőt hangsúlyozták. TIREKL. A. XXVII. 10. 223. 18

Next

/
Thumbnails
Contents