Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

IV. Gömöri Egyházmegye

Szabólts vármegyében helyheztetett falut, Ramotsaházát, aholott prédikátori szent hivatalt folytatott akkor az időben édesatyja, mint az ő urának, a Jésus Kristusnak hűséges szolgája. Ez az eklésia vagyon a nagytiszteletű szabóltsi egyházi megyébe, mely a Tiszán túl lévő főtiszteletű superintendentiához tartozik.

Születése idejét, 1772-dik esztendőt Szent Mihály havának 27-dik napját, ez a nap, ez az esztendő voltak az örökkévalótól rendeltetve e világra lett születésének. A mennyei nagy felség karjaira felvette és e világon gondos szülei által úgy hordoztatta, hogy mind lelkében, mind testében annyira nevekedett, hogy az isteni tudományoknak tanulására már 1780-ban alkalmatos lévén, mindjárt Magyar Országba, a sáros nagy pataki református kollégiumba, Magyar Országnak egyik nevezetes anyaoskolájába vitetett kedves szülei által, tulajdon költségeken. Akik vezérfonalat kívánván adni kezébe a tudatlanság labyrinthusából való kimenetelre: mind magános, privatus, mind közönséges, publicus, jólelkü tanítóknak hűséges gondviselésekre bízatott. Akik mind a tisztességes tudományokba, mind a jó erkölcsökbe tökéletesítenék. Ebben az anyaoskolába kezdette, folytatta, végezte tudományát. Az alsóbb és felsőbb classisokat jól elvégezvén az úgynevezett tógátusok közé beírattatok. Deákságában előtte mindig nagy tiszteletben és szeretetben tartatott, nagyérdemű tanító-professzorai voltak, tiszteletes tudós Szent Györgyi István, Ori F. Gábor, Szombathy János, Bartzafalvi Szabó Dávid urak. Feljebb-feljebb menvén tanulótársai között, érdemesnek tette magát arra, hogy a 12 főbb tógátusoknak, primátusoknak vagy juratusoknak számok közé bevétessek, superinspec- tori és perceptori hivatalokra felemeltessek.

Volt nevelője különösen egy nemes iijúnak, akivel Lőtsére küldetett német nyelv tanulás végett, holott másfél esztendeig lakott, akivel ismét visszajött az oskolába további tanítása és nevelése végett. Ebben az időben változás esett a classisokba, a tanításra vagyis a tanítókra nézve a deákok helyébe állandó tanítók rendeltettek a felsőbb classisokba humaniorum professzor nevezet alatt. E szerént ezen hivatalhoz reménység nem lehetett. Midőn 1801. esztendőt számlálnánk, oskolarectomak Mező-Keresztes városába, nemes Borsod vármegyébe kiment, azholott a szokott két esztendőkre határozott rendes időt. Tanítványinak nagy hasznokkal, a nép előtt való

114