Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

I. 1. A protestantizmus törvényi szabályozása aXVIIl. század végén

A XVIII. század utolsó negyedében döntő változások zajlottak le a hazai protestánsok életében: véget ért az udvar által ösztönzött, majd támogatott, eleinte erőszakos eszközöket is felhasználó, a XVIII. századra azonban már „csendesebbé” váló ellenreformáció.1 2 Jóllehet a hívő katolikus, ám az államérdeket uralma végén már a felekezeti megfontolások elé helyező Mária Terézia intézkedései is csökkentették a katolikus egyház befolyását (ünnepnapok számának csökkentése, jezsuita rend feloszlatása), a protestánsoknak a teljes polgári - ha nem is vallási - egyenlőségre 1781-ig kellett várniuk.

II. József türelmi rendelete révén immár nem korlátozódott az artikuláris helyekre nyilvános hitéletük, építhettek templomot és megnyíltak a protestáns szakemberek előtt az állami hivatalok - megmaradtak azonban a katolikus előnyök például az áttérés vagy a vegyes házasságok terén. A rendi országgyűlés és az uralkodó, II. Lipót által egyaránt szentesített 1791: 26. te. a katolikus államvallás mellett törvényesen bevett felekezetnek ismerte el a református, evangélikus és ortodox (görögkeleti) felekezeteket, s egyúttal biztosította vallás- és tanügyi autonómiájukat. Ezt a törvényt jórészt a Türelmi Rendelet elvei alapján dolgozták ki, ennek megfelelően a széles körű jogok mellett továbbra is a katolikus papok szentesíthették a vegyes házasságokat és megkövetelték a protestáns hitre térés előtti katolikus vallásoktatáson való részvételt is."

A viszonylag megnyugtató törvényi szabályozás ellenére a századfordulóra ismét romlott a protestánsok helyzete. Az I. Ferenc uralomra lépését követően erősödő központi reakció a valláspolitikára, a hitélet mindennapjaira is kihatott: egyre „tökéletesebbre” csiszolták a törvény áttérést nehezítő és a vegyes házasságokat sza1. Egyháztörténeti adalékok

1 A Habsburg-kormányzat III. Károly- és Mária Terézia-kori egyház- és valláspolitikáját Csohány János például vértelen ellenreformációnak nevezi. Ennek részét alkották a szinte állandó zaklatások, a protestánsok elleni képtelen vizsgálatok és súlyos büntetések, a (re)katolizálók anyagi támogatása, az iskolázás akadályozása. Csohány, 1994. 31-36. p.

2 Az 1791: 26. te. szövege: Magyar Törvénytár, 169-179. p.

9