Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
Késő humanizmus. Egy irodalomtörténeti korszakmegjelölés hátteréről
zai latin nyelvű humanista irodalom elfelejtett és kevésbé ismert alkotásait, majd az irodalomtudománynak újra el kell mindezt helyeznie a kor szellemi irányzatai között, s csak ezután érdemes elővenni a korabeli poétikákat és retorikákat, valamint a modern elméleti műveket. Reményt ad a továbblépésre az MTA Irodalomtudományi Intézetében megindult kritikatörténeti vállalkozás, a retorika iránt egyre erősödő érdeklődés az utóbbi években,^11 s az a törekvés, hogy újragondoljuk a régi magyar irodalom és az irodalomelmélet viszonyát.51 Az már most is biztosnak látszik, hogy a magyarországi latin nyelvű irodalom esetében, s a klasszikus örökséghez szorosan kapcsolódó, részben vagy egészben magyar nyelvű műveknél és életműveknél a német minta nyomán nálunk is célszerű a korai (Janus Pannoniustól az 1550-es évekig) és kései humanizmus (az 1550-es évektől) korszakmegjelölés használata. Mivel egyetlen korszak sem fogható meg évre, vagy akár évtizedre pontosan, itt is van egy átmeneti időszak az 1530-as évektől az 1570-es évekig. A korai humanizmus néhány kiemelkedő alakja a királyi és a püspöki udvarok lakója volt, a kései humanizmus értelmiségijei, akik főként a hivatalnokok, művelt nemesek, protestáns lelkészek, tanárok, és katolikus egyháziak közül kerültek ki, Wittenbergben, Heidelberg- ben, Padovában, jezsuita iskolákban és katolikus egyetemeken tanultak. S mindannyian tagjai voltak egy határokon átnyúló, nemzetközi tudós társaságnak, respublica litterariának. 50 Lásd például: Retorikák a reformáció korából, kiadja Imre Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000. (Csokonai Könyvtár, Források 5.) 51 Lásd legutóbb: Kecskeméti Gábor, A genus iudiciale a 16-17. századi magyarországi irodalomban és irodalomelméletben, Irodalomtörténeti Közlemények 105 (2001), 255-284. - Bene Sándor, A történeti kommunikációelmélet alkalmazása a magyar politikai eszmetörténetben - A kora újkori modell, Uo. 285-315.
