Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
Késő humanizmus. Egy irodalomtörténeti korszakmegjelölés hátteréről
késő humanizmus kedvenc műfaját, a paródiát vizsgálta meg.11 Cikke nyomán Szentmártoni Szabó Géza találta meg Balassi egyik versének forrását, amely nem más mint a szepességi kryptokál- vinista kör vezető alakjának, Sebastian Ambrosius Lahmnak egy latin Horatius-parodiája,'2 s ezzel ő is látványos érvet szolgáltatott azon nézetek ellen, amelyek szerint létezik egy magasabb színvonalú nemesi reneszánsz, és egy elmaradottabb, provinciálisabb polgári késő humanizmus. Ambrosius Lahm és köre egyébként is az egyik legjelentősebb magyarországi tudós társaságnak számít a ló. század végén, s méltán érdemli meg a kutatás figyelmét. '1 A fejlődést dokumentálja a tudományos könyvkiadás is. 1971- ben a magyarországi humanisták levelezésének kiadása még megállt 1540 körül (a korábbi humanizmus-koncepciót követve), mit sem tudva az ezt követő időszak gazdag levélanyagáról.* 32 33 34 35 1973- ban indult meg Klaniczay Tibor szerkesztésében a Humanizmus és reformáció sorozat, amely címével már akaratlanul is azt sugallja, hogy a két irányzat összetartozik. A Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum kezdetben Pirnát Antal szerkesztette új sorozatában pedig 1979-ben láttak napvilágot Christian Schesaeus művei, melyeket Csonka Ferenc rendezett sajtó alá.36 Ugyanitt jelentek meg később Miloslav Okál kiadásában Georg Purkircher kötőjellel írtuk, de később áttértünk a magyar helyesírás elveinek megfelelő különírásra. ’ Tamai Andor, A paródia a XVI—XVII. századi Magyarországon, Irodalomtörténeti Közlemények 94 (1990), 444-469. 32 Szentmártoni Szabó Géza, „Quem tu, summe Deus, semel...” Balassi megkerült irodalmi mintája = „Mint sok fát gyümölccsel...” Tanulmányok Kovács Sándor Iván tiszteletére, Budapest, 1997, 11-16. 33 Legújabban lásd: Sebők Marcell, Sebastian Ambrosius, a késmárki hitvitázó humanista. Egy 16. századi életút szakaszainak rekonstrukciója (1554- 1600), PhD disszertáció (kézirat), ELTE BTK, Budapest, 2000. (A fennmaradt levelek közlésével.) 34 V. Kovács S. 1971. 35 Kulcsár Péter, Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. (Humanizmus és reformáció 1.) - A sorozat szerkesztését Klaniczay Tibor 1992-ben bekövetkezett halála után Jankovics József vette át. 36 Christianus Schesaeus, Opera quae supersunt omnia, edidit Franciscus Csonka, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, Series Nova. Tomus IV.)