Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-18 / 129. szám
- 517 — zéből, a nép bizalmából, „alkotmányos“ választás utján kapta ! Valóban Ilyefalva uj képviselője elmondhatja: Az én megbízólevelemet nem az erőszak, nem zsandár, nem a bor mámora, hanem szabad választó polgárok meggyőződése állította ki! Es most itéljeu a becsületes emberek közvéleménye : Rabolták-é ki, tiporták-ó földre, zuzták-é valaha úgy össze az alkotmányos választási jogot mint Ilyefalván a^Tanárky Gedeon államtitkár ur Danton. A „brassói magyar polgári kör“ első házi társasestélye. — 1884. november 16-án. Pezsgő élet, zajos jókedv ütött tanyát ma a polgári körben. Kora reggel már szokatlanul népesek voltak a termek, különösen nők sürögtek- forogtak ott nagy számban. A ki nem tudja, hogy miért van ez, azt hinné, valami nagy lakadalomra fogadták volna ki a tágas helyiségeket. Egy óráig voltam szemtanúja a pezsgő életnek. Hozták a libákat, kacsákat pulykákat, malaczokat, majd édes és savanyu dolgokat, majd bort és sört, azután tésztaneraüeket, hogy csak látásukon is megjött az ember étvágya. De hát hogy is ne! mikor este volt a kör első társas estélye. A ki délután ment fel a körbe, az meg volt lepve a csinos és elegáns terítés által. Az összes termek terítve voltak, volt ott 175 teríték. A valódi ólet este hat órakor vette kezdetét, a mikor, a vendégek gyülekezni kezdettek. Hét órakor már zsúfolva voltak a termek s már sejteni lehetett, hogy a terítékek száma nem lesz elég. A vendégek s igy a terítékek száma is felülmúlta tényleg a kétszázat. A hangverseny a dalegylet egy gyönyörű karénekével kezdődött, melyet a nagy számú közönség zajos tapsokkal jutalmazott. Ezt követte Knapp Mihályuó úrnő gyönyörű zongora játéka. Ez valódi élvezet volt s nem is csoda, hogy újból és újból megtapsolták, sőt ismételnie is kellett játékát. Most Téglás Lajos szavalata „Rongyos csizma és két garas“ (Tóth Endre) következett, melyet a fiatal szavaló szép pathoszazal és elég hang- s taglejtéssel szavalt el, nyert is tapsot eleget. A szavalat után Szterényi József kedélyes felolvasása vidította fel a nagy közönséget. Czime „A szerelem, a szerelem.“ Az utolsó piécze a dalegyleté volt s habár gyönyörű is volt az ének s busásan megérdemelte, a »ok tapsot, ítzört mégis mar alig vártuk végét, kor- rogott a gyomrunk már. Most kezdődött a közös vacsora melyen ugyan jól mulatott s lakott a közönség. Az első fogás után Nagy István, a kör elnöke emelt szót, poharát emelve az egybegyült díszes közönségre. Zajos éljenzés követte az érdemekben megőszült derék elnök szavait. A második fogás után Szterényi József emelt szót, párhuzamot vonva a testvéregylelek között s hangsúlyozva, hogy csakis úgy érhetjük el feladatunkat, ha a polgári kör a kaszinóval karöltve és vállvetve működik. Óhajtandó, hogy ha már mindkét egylet fennáll, hogy azok virágozzanak ; felhívja tehát a vendégeket, hogy a kör iránt érdeklődjenek, s poharát emeli az uj tagokra. Itt azután megindult a poliárköszüntők árja. Különös derültséget keltett Baráczy Sáudor, a ki poharát Nagy István s Papp Ferenczre emelte, kiemelvén azok hervadhatatlan érdemeit s kérve Nagy Istvánt, hogy mert gyermekeik nincsenek^ adoptálja legalább a „Nemeró“-t. Papp Ferencz és Nagy Imre felköszöntői, ép úgy Bartha Istváné nagy tetszésben részesültek, mindegyik más és másra emelvén poharát. Nagy Imra Papp Ferencz és a „Nemere“ szerkesztőjét, mint csaknem elválaszthatatlan két faktort éltette, Papp Ferencz hasonlókép az uj tagokat, Bartha pedig a népbankot ajánlotta különös figyelembe, minek kapcsán Szterényi a nőkért és különösen a háziasszonyokért, és a dalegyletért, annak derék elnöke, Kilyényi Feren- czért ürítette poharát. Volt toaszt még elég, ezek között felemlítjük Szász Károlyt és Józsa Mihályt, a ki utóbbi az őt éltető Baráczy szavaira válaszolva emelt szót. A jó kedélyt növelte a czigány. Az étel kitűnő volt s becsületére válik a fáradhatatlan háziasszonyoknak, kik közül elsősorban kiemelhetjük Papp Fe- renczné, Bartha Istvánná, Székely Györgynó, Vi- tózué, Ivühnnó stb. stb. úrnőket, kiknek az estély ily fényes sikerében oroszlánrészük volt. A vacsora után kezdetét vette a tombola, melynek különösen jux-tárgyai keltettek sok tréfát. A tombola sok kedélyes tréfára adott okott. A jó kedély mindvégig meglátszott a közönségen, melyet még növelt a dalegylet gyakori éneke s Knuppnó úrnő újbóli zongorajátéka. Egyáltalában az estély minden várakozáson felül sikerült; a rendezőség azt hitte, hogy csak kis házias jellegű lesz, pedig ez olyan volt, hogy Brassó ilyent még nem látott. Es ha valakit illet az elismerés és érdem ezért, akkor Papp Feiencz az, a ki fáradozott és áldozott. Ő volt különben az egyedüli rendező. A tombola eredménye 105 fit 12 kr. E fényes sikertől felbítoritva, a kör elhatározta, a társas élet fejlesztésére gyakrabban ily estélyeket rendezni. Gordon tábornok sorsa. Már egy hete — írják a „Nordd. Alig. Ztg. “-nak Kairóból — Alexandriában és Kairóban szomorú hírek keringnek; egész határozottsággal állítják, hogy Khartum a lázadók kezébe került. A hallgatás, melylyel a szárnyaló híreket az angolok fogadják, azt látszik (yzonyitani, hegy a hír igaz. A „Bosphore Egyptien“ elbeszélése szerint a törökök, egyiptomiak és feketékből álló khartumi helyőrség közt viszály ütött ki, és ezért Gordon a Berber felé vonulást rendelte el. A visszavonulást Stewart ezredesnek kellett előkészíteni. E közben — így ír az említett egyptomi lap — a szökések miatt a helyőrség napról-napra fogyott; a katonák a makdi táborába mentek, ki a várost minden oldalról zárva tartotta. Mikor a kitörésre került a sor, akkor alig maradt több katonája Gordonnak 2G00-nél, köztük syriai vagy európai kereskedők családjaikkal, konzulok, Goidon pasa és tá- borkara. Ezek mindnyájan helyet foglaltak a gőzösöktől vont bárkákban. A kikötés lehetetlen volt, a lázadók egyre lövöldözték a menekülőket. Végre ott, a hol a Nílus folyása szükebb lesz, eminens lett a veszély ; Sben- dynél a mahdi ágyúinak lőtávolába értek, — több bárka elsülyedt és Gordon a fuladozóknak nem tudott segélyt nyújtani. A menekülők fele odaveszett 8 a kik meg nem haltak, a lázadók fogságába kerültek, mire Gordon Berber elé érkezett. Ott aztán valóságos vérfürdő következett. Az in- surgensek minden csónakot elsülyesztettek, s egy gőzös is a lázadók kezébe került. Stewart ezredes egy másik gőzösön menekült és a mint Meravinál kikötött, több nyíltól találva, bal vállán golyótól is mag volt sebesülve. — Stewart és kísérőinek sorsáról még eddig semmi hir. Gordon Khartum felé volt kénytelen visszavonulni, de Sbendy előtt a mahdi egy gőzöse utólérte, és ő kénytelen volt magát megadni. Khartum minden ellentállás nélkül került a mahdi hatalmába. A lakosság élete és vagyona megkimól- tetett; Mohamed Achmed személyesen ügyelt lel a rend feutartására. Mind e hírek azonban még hivatalos megerősítésre várnak. * Pár is, nov. 13. Ferry miniszterelnök a mai minisztertanácsban sürgönyöket olvasott föl, melyek szerint Gordon tábornokot a szudáni felkelők megölték. VEGYES HÍREK. A királyné né7napját Gödöllőn f. hó 19-én családi körben fogják megünnepelni. Az ünnepély legérdekesebb pontja a Mária Valéria főherczegnő által magyar nyelven irt „A makranczos“ czimü vígjáték előadása lesz, melyben a főszerepeket a szerződő és Amália bajor hgnő, dr. Károly Tivadar hg. leánya fogja játszani. A karácsonyt s újévet is Gödöllőn illetőleg Budapesten fogja az udvar tölteni. A csángó-ügyi kormánybiztossá® kérdése, mióta Gromon Dezső honvédelmi államtitkárrá neveztetett ki, többíele megoldással hozatott kapcsolatba. Voltak nézetek, melyek megszüntetni kívánták, de a feladat, mely a kormánybiztosság további működésére vár, oly fontos, hogy a megszüntetésről szó sem lehet. Mások ilyenül emlegetik a torontáli főispánt, de a ki sok oldalra van angazsirazva, s nem fejthetne ki ez állásban kellő pártatlanságot és erélyt. Legvalószínűbb, bog) ismét egy kormánypárti képviselőt fognak ez állásra kinevezni, s mint halljuk, a választás Bornemissza Adámra esett. Berzenczey László forradalmi kormánybiztos, az 18G5—68-iki országgyűlésen Maros-Vásárhely képviselője, e hó 14-én délután a lipótmezei tébolydában meghalt. Berzenczey a szabadsághatcz alatt jelentékeny szerepet vitt. Világos után kimenekült s csak az alkotmányos korszak kezdetén tért ismét vissza. Mint szélsőbaloldali, sokat zaklatta a minisztereket ; még a tébolydában is egyre czikkeket irt a kormány ellen. 69 éves volt. Orosz összeesküvők- Pótervárról sürgönyzik folyó hó 14-ről: Lapatin nihilistának elfogatása messze szétágazó összeesküvés Dyomára vezetett. Pétervá- ron s körülbelül húsz vidéki városbau elfogatásuk eszközöltettek, s az elfogottak közt ismét több tiszt is volt. Gacsina várában szigorubbau őrködnek, mint valaha. Egy embernek sem szabad oda belépnie külön engedélyjegy nélkül. Felelős szerkesztő: Szterényi József. Kiadótulajdonos: Bernstein Márk. óvek múlva a százakra menő tömegekből kiismert és ha beszédbe merülve, gyakran órákra félbesza- kittatott, mégis minden gondolkozás nélkül foly- tatá ott, hol elhagyá. Ugyanazon időben, midőn Voltaire tartózkodott II. Frigyes udvarában, ólt Berlinben egy angol, ki ritka emlókező-tehetsóge által tűnt ki. A császár maga elé hozatá, próbára tévé és valóban akár mily sokat beszéltek előtte, ő azt mind szóról-szóra utánamondta. Minthogy Voltaire épen akkor jelenté a császárnak egy ujabbi költeménye felolvasását, a jókedvben lévő fejedelem elhatározta a költőt megtréfál- tatni. Elhelyezteté az angolt egy függöny mögé és megparancsolta neki, hogy jól ügyeljen Voltaire szavaira. Megtörtént. Voltaire nagy pathossal olvasta fel a császárnak legújabb termékét; do nem kevéssé vala meglepetve, midőn a császár igy szólitá meg : „Szép, szép, kedves Voltaire, de nem újság; hallottuk már, rég hallottuk !“ — »Hogyan felség ?“ — kérdő vakmerőén az elkeseredett költő. A császár felelet helyett elöhivatá az augolt, ki szóról-szóra betűről-betűre elmondta mindazt, mit előtte Voltaire. „Nos mit szól hozzá?“ — kérdi a császár. A költő azonban alig volt képes fékezni haragját : Rabló ! csaló ! gazember !“ hangzott el ajkairól, és csak a császár hahotája figyelmeztette, hogy tréfa az egész és csak még jobban csodálkozott, midőn az esetet megtudta. Egy velenczei nő, Jonte, is bírt többek között amaz erős emlékező-tehetséggel, hogy egy egyszer hallott beszédet szóról-szóra elmondott; ép igy említendők meg itt Leibnitz, a hires bölcsész és Pascal, a nagy mathematikus. Utóbbiról beszéli Locke, hogy egészsége napjaiban sob’sem felejtett el sem- wit, mit egyszer látott, olvasott vagy hallott legyen. Leibnitzről beszélik, hogy mindenkor könyv mellett ült és jegyzeteket csinált, azokat saját gondolataival összezavarta és azután mindkettőt elővenni soha szüksége nem volt; mit egyszer leírt, azt soha sem felejtette el és meg is nyerte „az élő szótár“ nevet. Turinban élt egy tudós, Sachieri, ki nemcsak képes volt bármily beszédet egyszeri hallás után hibátlanul elmondani, hanem három különböző sze- mélylyel egy 8 ugyanazon időben sakkot játszani, a nélkül, hogy akár egyikre is nézett volna. Csak megmondták neki, mily húzást tett ellenfele és ő minden gondolkozás nélkül választotta, mily húzást akar tenni. E közben mulatott is a jelen volt társasággal és mégis minden pillanatban tudta, mily húzások történtek sorrendben minden táblán. Egész meglepő lett légyen ama tudomány nagysága é3 különfélesége, melyet a flórenczi könyvtárnok Magliabechi Antonius kifejtett. Daczára annak, hogy ő 40 éves koráig aranyraives volt, támaszkodva óriási emlékező tehetségére, önművelődés által annyi ismeretet szerzett magának, hogy órákig behatóan beszélhetett a tudomány bármely ágáról, minthamással nem is foglalkozott volna. Még az egyes írókat is, kik az illető tárgyról írtak, még müveik egyes fejezeteit is képes volt mindenkor emlékezetből elmondani, és általában ez által egyike lön az irodalom legnagyobb ismerőinek. Emberek, kik gyenge emlékező tehetségről panaszkodnak, bizonyára bírnak oly tárgyakkal, melyek emlékükből gyakran teljesen elenyésznek ; igy különösen nevek és számok ezek, holott ezek megtartása tekintetében másrészt művészek vaunak. Csodálatra méltó számoló-művészek valának többek között a hires matbematikusok Wallis és Dabs e. Az első (született lGIG-ban Achfordban, maghalt 1703 ban Oxfordbau) — a geometria tanára u ezenkívül a siketnómák első tanítóinak egyike vala; a legnehezebb számsorokkal úgy játszott, akár egy komédiás golyóival, és a legkomplikáltabb számadásokat végezte ő fejben, akár tiz má3 papiion. Dahse János Márton Zakhariás, egy német (szül. 1824. Hamburg., megh. ugyanott 1861.), képes volt nemcsak 188 számból álló számsort elmondani, hanem kívánatra a sor bármely helyén lévő számot hibátlanul megnevezni, valamint képes volt megmondani, hányszor és mely helyen fordul elő ugyanazon szám. 19 különböző számból álló öt számsort néhány másodpercz alatt összeadott, ép ily ügyes és gyors volt a szorzásban és nógyzetgyökérfejtés- ben is. Biztossága a fejszámolásban oly nagy volt, hogy városról-városra utazott, művészetét pénzért mutatandó. Bármily tagadhatatlan is, hogy az emberiség testi ersje tekintetében sülyed, mégis akadnak még egyes emberek óriási emlékező tehetséggel. A jelenkorban is ismerünk egye3 recitátorokat, mint pl. a német származású Fürschinann Richard és Linde Armin, a kik Shakespeare-, Göthe- és Schiller-féle drámák egész szakaszait képesek szó szerint emlékezetből elmondani, csakhogy ezek ma nagy ritkaságok. A valódi művészet, jó emlékező tehetséget nyerhetni, Rosenkranz jeles német bölcsész szerint abban áll, hogy az emlékezet természetét kövessük, mely attól függ, hogy figyelemből, a dolog helyes értelméből, annak érdekéből, az ismétlés szorgalmából és végre a komoly akaratból valamit magunknak megtartsunk. Ezek a valódi eszközök Rosenkranz szerint — minden más charlatánság. A specziális tehetség azonban e mellett természetesen a főszerepet játsza. Szt.
