Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-01 / 73. szám
— 290 — A félhivatalos bécsi „Pol. Correspondenz -nek írják Budapestről, hogy az országgyűlési ülésszaknak három évről hat évre való meghosszabbítására s a főrendiház reformjára vonatkozó törvényjavaslatokat már az uj országgyűlés első ülésszakában fogják tárgyalni, s hogy azokat a második ülésszak elején véglegesen elintézik. Alaptalan az a jelentés, hogy a kormány már most a sajtószabadság megszorítására gondol, a kabinet ily eszközt csak a legvégí őbb esetben használna. Egyelőre elhatározta, hogy a sajtó esetleges kihágásai ellen minden lehető törvéuyes eszközzel fog küzdeni. A kormány fontos előterjesztései közül kiemelendők: a magánjog, a vizi- és bányajog reformjára vonatkozó tüi- vényjavaslatok, a dohánymivelés fejlődésére vonatkozó törvényjavaslat, az uj nyugdíj-törvény s két törvényjavaslat a Dunának Gönyő és a Vaskapu melletti szabályozása tárgyában. Kikre támaszkodik a kormány ? Érdekes kimutatást közölt ma a „Pesti Napló“. E szerint a kormány a nemzetiségekre támaszkodik. A kimutatás szerint van a kormánypártnak 50 tót kerülete, 9 orosz kerülete, vagyis a kormánypártnak több mint fele, 119 képviselő nemzetiségi kerületből került ki. Ha még ehhez hozzáadjuk 40 horvát képviselő szavazatát, világos, hogy a kormány a nemzetiségek segítségével tulsulyozza a magyarságot, valamint az is kétségtelen, hogy a kormánynak a magyarságban gyökere nincs. A Magyarország és Románia közti országos határvonalat rendezendő nemzetközi bizottság julius hó első napjaiban ismét megkezdi működését, hogy a mult évben megkezdett munkálatait végleg befejezze. A román bizottság tagjai f. hó 28-ikán már összejönnek, s a magyar bizottsággal Nagy-Szeben- ben fognak találkozni. A határrendezés Szeben- megye területén, a „Vojnagu katincsti“ nevű ponton veszi kezdetét, hol a mult őszszel félbeszakadt volt. A nemzetközi bizottság elnöke ezúttal is Béldy Gergely kormánybiztos lesz. A horvátországi pártviszonyokról, a közelmúlt napokban lefolyt jelenetekre való tekintettel, a „Times“ érdekes közleményt hoz Walace ismert angol publicista tollából. „A horvát országgyűlésen — úgymond — sokat beszélnek, sukat szónokolnak, sok az izgalom s e mellett száraz, formális beszédek, egészben véve azonban kevés, mi megérdemelné a komoly vita elnevezését. Mihelyt egy képviselő a baloldalról, mely röviden a kiabálók pártjának nevezhető — apostropkálja a házat, szónoki pose- ba vágja magát s ellenfelét udvariatlan epitheto- nokkal halmozza el, melyeket egy angol határozottan inparlamentárisnak tartana. S ha az elnök egész szelíden remonstálni igyekszik, ellenvetései figyelem nélkül hagyatnak vagy pedig botrányos kifakadá- sok keltenek, méltatlankodást. A radikálisok beszédei tulajdonkép a radikális sajtó riportereinek vannak szánva, a kik azt a választók és általában a külvilág számára közvetítik; s rhetorikájuk czélja nem is oda irányul, hogy a tárgyalásokat befolyásolják, mint inkább, hogy ellenségeiket a közvélemény előtt discreditálják. Sokszor azután túllőnek a czélon s igy alkalmat szolgáltatnak a magyarokA kisértet. (Vége.) — Barta! — moiidá az ezredes, — kend el fog menni a grófi palotába. — Értem, vitéz ezredes uram ! — S elfogja kend a kísérteiét élve vagy halva, érti kend ? — Értem, vitéz ezredes uram ! — S ha elfogja kend, egy tallér lesz érte a jutalma. — Akár Belzebubot magát! — válaszolá a < huszár. — Éa csakugyan elfogja a kisértetet ezen vitéz, tőlem száz aranyat kap, — monda a grófnő. — Ilyen szép szóra akár a pokol minden ördögét összefogdosom ! — válaszolá Barta. Barta elegendő gyertyát s bort kívánt éjszakára, hogy az idő unalmas ne legyen. Midőn kalauzai magára hagyták, egyre ivott, dalolt és fütyölt s a kisértetet tele torokkal hívta, hogy jöjjön már. ^ ógre kifáradt Bartha, s bora és türelme elfogyott ; a grófi pamlagon végig nyújtózkodott s csakhamar olyan horkolást vitt véghez, mint egy nagybőgő. Álma, habár édes és mély volt, nem tarthatott sokáig, mert a rettenetes zörgés és zugás csakhamar felkölték. Barta bosszúsan riadt föl, szemeit dörzsöló s kíváncsian tekintgetett szét. Egyszerre háta mögött lábcsoszogást hallott, megfordult - s a kisértettel szemben állott. — Megállj, signor! - rivalt a kisértetre. — Egy tapodtat sem, mert agyonlőlek ! nak annak a kijelentésére,. hogy a horvátok még nem eléggé érettek egy alkotmányos képviseleti kormányformára. “ BRASSÓ. — 1884. junius 26. Versailles est mórt, vivő Versailles ! Tehát a váratlan megtörtént, Versailles megbukott. Nehogy azonban a t. olvasó azt higyje, hogy én Brassóból franczíaor8zági leveleket Írok, mint teszi ezt a „bz. N.“ Brassón lakó bukaresti levelezője, sietok meg magyarázni azoknak, kik nem tudnák, hogy mi az a Versailles és hol van, Midőn a porosz-frunczia háború dühöngött, a brassói sympathia 2 részre oszlott a hadakozók iránt. A magyarok és románok a francziák mellett, a szászok pedig a németek mellett drukkoltak, (fér b- 1 isták előtt ismert kitétel). A sedani ütközet után ».-után á brassói szászok egy korcsmát, illetve bor- házat yersnííícsaek czimeztek. Ezen borház arról • \ . ■ a p jn-től d. u. 2 óráig, és esti ismeretes, hogy íh ■ ^ , szob0tt lenni, és 5 órától reggeli 5 éráig szó ’ n hogy a borház egyik szobája egy*.10“1 s^lbe berendezve és templomnak czimezve. E temp», gyűlnek össze a város hősei és illetve a szász nemzeti párt vezérférfiai, e helyen döntik el a haza és a város sorsát és itt isznak reggeltől estig és megfordítva. A templom vendégei egy egyletté ala- kulyák és a tisztviselők melléknevekkel vannak felruházva. Az elnököt például dr. Schnobenak nevezik. Van aztán Csay, Schnapper, Csőkk, Gyuri, Fik stb. stb. A tagok mindegyike köteles saját nejének és gyermekeinek név- és születésnapját, azonkívül a nősülési napot tisztességesen megünnepelni. Ilyenkor aztán a Sieininger pusztul éi a Potkoava (szász nemzeti ital, asztali bor előpataki vízzel) patakokban folyik. Ezen urakat Versaillistáknak hívják. Evek hosszú sora óta ők dominálták a várost, ők kandidálták az egész megye részére az országgyűlési képviselőket, megyei és városi hivatalnokokat, és kiket ők kandidáltak, azok meg is lettek választva. Szóval itt lettek a város ügyei elintézve, ionon mentek a sanya- ruságot és elnyomást hirdető levelek íieflinbej e helyütt képződött és eredett a berlini „deutscher Schulverein“ és itt ülnek együtt a magyar haza kedvelt hívei. , Ámde tempóra mutantur! Ezek a VersailleSiStán fenéül kezdtek dominálni és ha egyik-másik jobb gondolkozásu ember íuegbotránkozott a város rut gazdászati viszonyain, és a képviselő testületi gyűlésen interpellálta a polgármestert, vagy egyik-másik tisztviselőt és rosszalta, hogy a községi adó és adópótlék évenként emelkedik, avagy tiltakozott a nyugdijak és adakozások iránt, vagy megszavazni akart egy nem szász intézet által kért segélyt, akkor megtámadták és mint rossz hazafit leszavazták. A jobb gondolkozásu emberek sokáig tűrték a ver- saillisták zsarnokságát és fennhéjazását és ezelőtt 5 évvel már szervezkedni kezdettek Versailles dien, a midőn Bartesch Péter, a brassói iparosok -érne majdnem kibukott a városijjmérnökségből. E választás alkalmával ira látták a Yersaillesisták, íogy ütött a végóra. Tudvalevőleg azonban a szász ámbor. Elérkezett a 3 év előtti országgyűlési vá- asztás és ekkor közös erővel törtek neki a magyarnak és viribus unitis megválaszták Zayt és A kisértet szokása szerint fölemelő jobbját s a huszárt megfenyegeté. — Hasztalan fenyegetsz engem ! — mondá Barta, s neki szegezvén a pisztolyt, elsüté. A szellem megkapta a golyót s visszadobta. . Barta második pisztolyát is rásüté, de ez a második golyót is visszadobta s meredt tekintettel és lassú léptekkel a huszár felé közeledett. De a huszár be nem várta a kisértetet, hanem a fekhelyén rejtett meztelen kardját hirtelen jobbjába ragadta s a halálos csapást a kisértet fejének irányzá, melyet az be nem várt, hanem a huszár előtt térdre esett s „pardonne, signor!“ szavakkal kegyelemért esedezett. Barta nyugodtan eresztő le súlyos jobbját, s az ámitót a magával hozott zsineggel oly irgalmatlanul összekötözte, hogy az lélegzeni is alig birt. Ezután pisztolyait újra megtolté, kardját maga mellé helyezte, ismét nyugalomra heveredett s reggelig jól aludt. A tisztek közül többen a palota körül föl s alá jártak egész éjen át. Reggel csapatostól mentok a palota kapujához, de az semmi kopogtatásra nem nyílt fel, erővel kellett betörni. A bámuló tisztek Bartát a kanapén fekve találták, a kisértet pedig úgy hörgött, hogy eret kellett rajta vágni. Kisült, hogy az elhunyt gróf szakácsa volt, ki a grófhoz hasonló termettel birt, annak öltözetét, parókáját a sírboltból ellopta, s ekként adta a kisértetet. És hogyan lehetett, hogy a rálőtt golyókat viszszadobálja ? A grófi palota termeiben tapet-ajtók voltak. Itt leste a rá várót, s midőn észrevette, hogy alszik, nesztelenül belépőit s kiszedte a pisztolyokból á golyókat. Gusbeth tanár urat országgyűlési képviselőknek. Mindennek daczára a béke a pártok között helyre nem állott, sőt az országyülési képviselőválasztás után a két párt mindinkább tömörülni kezdett. A versaillisták elbizakodtak, mert ők képezik a gazdag elemet, köztük vannak a theologusok, prókátorok, jegyzők és bírák, míg az. antivorsaillisták szép csendben szervezkedtek. Ezen szervezkedéshez sokban segített az áll. nyugdíjintézet ügye és igy töi- tént, hogy a f. hó 24-ón megejtett városi tisztujitó gyűlésen 2 hatalmas párt állott egymással szemközt. E helyütt meg kell jegyeznem, hogy a szászok mindent nemzetiségi szempontból Ítélnek meg. Szerintük például Brassó város vagyona tisztán szász vagyon, csak az adósság internácziónális. Szerintük Brassó szász város, csak az adófizetők internáczióná- lisak, stb. stb. E lapok 70. számában Brassóból keltezett levélben i— n ur már megemlítő, hogy nagy harcz lesz az idén Brassón egy néhány városi hivatal betöltése miatt. Csakugyan a legöregebb emberek mondják, hogy ily dolog még nem történt Brassón. A régi jó időben egészen a G év előtti választásig ős illetőleg beleértve a G év előtti választás*, a Ver- saillesisták felállították családjaik tagjait jelöltnek és 1 megválasztották egyhangúlag. Ha azután egy Czell vagy egy §ch»ell család!;*1 esyik-másik végzett ember beválasztatott f), y/jfosi tanácsba, akkor ott maradt nemcsak ő, hanem fia iit'nsei|ós,fae jött egy vagy másik hivatal, beválasztatott akár az egi$s? család és valamennyi gradatius avangiiozott. Egy szóval az összes városi tanácsi hivatalok gazdag családok részére lettek fenntartva, illfifideg §?ek tagjaiból összeállítva. Alesius Oskar elveszi a gazdag Czell leányát és azonnal kinevezik városi tanácsom nak. Schnell Alfréd elveszi Resell leányát és kiue* vezik városi tanácsosnak. Az öreg Hnidy fiát jónak látja a városi tanácsba benyomni. . . . Látva azonban, hogy fia nem halad élőm «i«t egy jó partiét szerezni, nem tekintve vagyonra, csak nagy csaláfii összeköttetósyo. Csakugyan talál egy leápyí, fia elveszi, a lakodalom megvan, a családi összeköttetés brilliaus és pár hét múlva a fiú aljegyző. A Brassó városi atyák nem keresték azelőtt soha, kj mit tud, mert a főtulajdoirság, mit a jelöltben kerestek, a családi ijsszelföttetés volt. A jelölt legven csak jó szász és nagy családból. Tudományos Képzettség, szorgalom, ügyszeretet, szakismeret stb., az mina bükki, Versailles candidálta és mag kell, hogy válaszszák, ezt parancsolja a szász nemzeti érdek. Ekkép keletkezett Brassóban a ^Vetterwirtlj- schaft.“ Az antiversaillisták ira, mint fönn bátor valók megemlíteni, megunva a Vetterek gazdálkodását, feltűnően opponáltak a versaillesistáknak és ezen op- poistió fényes diadalt nyert az utolsó városi tiszt- ujitásnál. A-brassói főkapitányság ugyanis a leggyengébben áll talán nemcsak Erdélyben, hanem az egész országban és azon túl. A főkapitány a Vet- teriviitlischaft szüleménye, kinek már dédapja is hivatalnok volt Brassón. (3 42 évig szolgált mindenféle hivatalban és 6 év előtt főkapitánynak tették. Ha jobb gondolkozásu emberek nem szervezkednek, akkor Schnell ur még halála után is a főkapitányi hivatalban marad, mert igy akarta ezt Versailles, ívéhány hét előtt azonban megjelenik egy kemény czikk a főkapitány ellen és nemsokára a főkapitány Az ámító czélja külöuben az volt, hogy mindenki elriadván a palotától, ő azt szabadon kirabolhassa. Barta véget vetett garázdálkodásának, felvette a száz aranyat, a háború végén hazatért Gyöngyösre, megházasodott, s remélem, hogy ma is él és friss egészségnek örvend, —zs — r. Egyről-másról. Brassó, 1884. junius 2G. Igen tisztelt szerkesztő ur! A tokányillatos, borgőzös képviselőválasztási korszak szerencsés lejárta után újból beköszöntök mint elhallgatott bókehirnök, Van szerencséin!. . . Csak amúgy nagy nehezen piszkálom ki fogaim közül a torkomba rekedt szót. Azt sem tudom, min kezdjem meg a pletykát, s mily modorban, ’hogy közérdekűvé váljék? Legjobb szeretnék a Iá Grün- wald iimekben ina'iamizálni, de bizonyos idő óta mindent gyűlölök, a mi „kötött,“ vagy „kötő,“ — nem vévén ki még S.-Szentgyurgyöt sem, melynek különben vendégszeretetét két i/.ben volt szerencséin élvezni. Mind kétszer zuhany-lürdőben részesültem ugyanott ingyen. Azt mondják, hogy Császár Bálinttól függ ott még az esőzés is. Üdv néki! A mi polgármesterünk nem érti a padísah szerepet, de annál inkább a zenét. (Jjolag történt megválasztatása estéjén Suppó csókolni vp'ó szép nyitányainak egyikével tisztelték meg a városi zenészek. Azok a meleg hangok egészen el feledtették velem a hideg időjárást s a szász hidegség l<ö/.epett megdermedt szivem is némileg éledni kezd, úgy hogy szelidebb tollvonásokra hajlanak ujjaim, mint a minőkkel a „Nemerét“ megtisztelni óhajtottam volna. Szeretnék rövid és szabatos lenni, mint a bo- reczki kurta-furcsa követválasztáa, De ez esetben
