Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-10 / 64. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884.______________XIV. évfolyam. 64. szám. Kedd, június 10. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat’!, közművelődési és szépirodalmi lap. IMIeg'j elenik lietenlsrirLt liáromszor: IK^ed-cLeoa, Cs^itörtölsön és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, fopiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-íéle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendőkElőfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . .... 3 „50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Ilaasenstein és Vogler, Budapesten: Dnkes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyürgy, június 9. (u.) Talán páratlanul áll a választási mozgalmak történetében az eset, melynek juuius 6-án a belügyminiszter fogadó terme színhelye volt. Apponyi Albert gróf, a mérsékelt ellenzék nagynevű vezére, egy küldöttséget vezetett Magyar-Láposról Tisza Kálmán belügyminiszter elé. A küldöttség ellenzéki vplt, köztük a szép tehetségű gróf Bethlen Pál, a ki mint a kerület képviselőjelöltje jött fel a fővárosba, hogy orvoslást kérjen a belügyminisztertől azon visszaélések, hatalmaskodások és jogtalanságok ellen, melyek kerületében történnek s melyek folytán a szabad választási jog teljesen elnyomatik. A szolgabiró zsandárokkal szedeti össze az ellenzéki választókat, a főispán rendeleteket ad ki a szolgabiróuak, hogy legyen gondja rá, miszerint ellenzéki választó faluját el ne hagyhassa a választás napján. Ez más szavakkal annyit tesz, hogy helyezze rendőri felügyelet alá azon tisztességes, becsületes, józan polgárokat, kiknek minden vétke csak abban összpontosul, hogy ők bizony nem hajlandók megvásároltatni lelkűket, mert meggyőződésük, hogy a mai kormány a tönk szélére juttatta a nemzetet. — Ez pedig nagy bűn. A kerületnek ellenzéki jelöltje gróf Bethlen Pál, a kiben fényes tehetség, tiszta ha- zafiság rejlik. Neki is nagy bűne az, hogy köztiszteletnek és szeretetnek örvend, s hogy megválasztatása bizonyos. 0 nem kérte a belügyminisztertől a bűnösök azonnali megbüntetését, csak védelmet kért, azt a védelmet, melyet a törvény minden választónak biztosit s melyről maga a belügyminiszter annyiszor nyilatkozik. De Tisza Kálmán nem az az ember, a ki barátja az igazságnak, ü nem az az ember, a ki, ha érzi, hogy háza ég, minden eszközt ne ragadna meg a tűz oltására, legyen az jogos vagy jogtalan. S mit felelt a belügyminiszter a küldöttségnek ? . . . Hát bizony annyit, hogy úgyszólván egyenesen megtagadta a kérelmet s még meg sem Ígérte a jogorvoslatot. Egyoldalú feljelentésre — úgymond — nem intézkedhetik. Tehát azt várja a bölcs miniszter, hogy a vádlott fél is menjen panaszra önmaga ellen ? Más szavakkal ez a felelet annyit tesz, hogy a belügymiuiszter nem ad hitelt sem Apponyi Albert gróf, sem Bethlen Pál gróf szavainak. Már pedig ország-világ előtt több hitele van egy Apponyinak, a kinek múltja fényes, mint a szinarany, mint egy elvtagadó, köpenyforgató Tisza Kálmánnak. A hatalmas és nagy Bethlen Gábor ivadéka elment a belügymiuiszter elé hazudozni ! Ez az értelme a kormáuyelnők szavainak, ha szigorúan veszszük. De van annak más értelme is : a törvényt szabad lábbal tiporni, megengedi maga a törvény őre. A választókat szabad megvesztegetni, szabad fenyegetni, szabad vasra veretni s börtönbe vetni, csak azért, mert nem kormánypártiak. Oh, dicső Magyarország, mily szép a te alkotmányod ! És e mellett a belügyminiszter rendeletét ad ki, melyben elitéli a botrányokat s felhívja a törvényhatóságokat, hogy hatáskörükön belül kövessenek el mindent, hogy a választó polgár szabadon gyakorolhassa polgári jogait. Mely gúny! mely rút arczulcsapása a nyilvánosságnak ! Egyrészt nyíltan megtagadni a sérelmek orvoslását, melyet törvényes közegek követtek el, másrészt lelkipásztori intő leveleket kibocsátani! A magyar-láposi eset az eddigieknél legjellemzőbb a kormányelnökre nézve. Itt mutatta ki leginkább, hogy ő az értelmi szerzője minden botránynak, hogy a tisztviselők zsarnoki önkényének ő protektora s hogy mindaz, mit ezek elkövetnek, az ő tudtával és beleegyezésével történik. Alkotmányos államban élünk, felelős minisztérium intézi az állam ügyeit, de felelősségre vonni nem lehet, mert maga a nemzet is úgy akarja — persze, pénzért. Ez állapot nem maradhat igy. A magyar- láposiak a korona elé viszik sérelmeiket, ott bizonyára meghallgatásra fognak találni. Te pedig nemz'etem, ítélj magad; itt az ítélet napja. Álmodtál eddig, kelj fel most, mert legfőbb ideje. A horvát tartománygyülésböl. A f. hó 7-iki ülésen igen éleshangu összeszólalkozás történt Josipovics és Starcsevics képviselők közt. Okot erre Starcse- vics tegnapi beszédének az a passzusa adott, melyben a „Lloydsból következő szavakat idézte volt: „Vértanú-koronákat kovácsolnak maguknak s azt a mi aranyunkból veretik ki“, — a mihez Starcsevics hozzátette: Vájjon itt az arany alatt nem az a pénz van-e értve, melyet ti horvát képviselők Budapesten zsebredug tatok ? Josipcvics ma igen erélyes hangon kért felvilágosítást Starcsevicstől, hogy mily értelemben tette megjegyzését. — Starcsevics: Csak a „P. Lloyd“-ot czitáltam. Kérjen ön felvilágosítást annak szerkesztőjétől s azután majd beszélek én is. — Josipovics: Ön azt a megjegyzést nem czitálta, hogy arany alatt azt a pénzt kell érteni, melyet mi Budapesten dugtunk zsebre; már pedig ez mélyen sértő mindnyájunkra nézve. Ezért elégtételt követelek ! — Starcsevics; Arany alatt nem lehet mást, mint fényt érteni; majd különben a „P. Lloyd“ tudni fogja. Josipovics: Ezzel meg nem elégedhetem; más utón fogok magamnak elégtételt szerezni. (Nagy mozgás.) Ezzel az affaire egyelőre véget ért. Szerződés Anam és Francziaország közt. Mint a Havas-ügynökségr.ek Iluéból távirják, a szerződés Anam és Francziaország közt aláíratott. A főbb feltételek a következők: Bing-Hua és Thang-Hoa tartományok újra az anami birodalomhoz csatoltat- nak; Anam magára vállalja a reá háramló adósság törlesztését és beleegyezik abba, hogy területén ugyanaz a vámredszer létesittessék, mely ez idő szerint Ivokhinkhinában van érvényben. Francziaország Anamban és Tonkingban egyaránt az általa szükségesnek tartott pontokat megszállja, a huei fellegvárban pedig állandóan katonaságot fog elhelyezni. Patenotre franczia követ a khinai pecsét átszolgáltatását kieszközölte, valamint azt is, hogy a hittérirő társulatok kárpótlást kapjanak. A fölkelésben résztvett mandarinok kegyelmet kaptak. A szudáni kérdés. Mint Kairóból jelentik, Ilewett tengernagy május 27-én az abessziuai királylyal érkezett és jun. 1-én szándékozott visszautazni. Küldetése sikeres volt, Kossuth Lajos liálanyilatkozata születésének 80-dik évfordulója alkalmából hozzáin- tézett üdvözlésekre. (Folytatás.) Mert én akként vagyok meggyőződve, hogy a magyar állameszme két alkatrészből áll. Az egyik az, a mit e szó : „Magyar“, a másik az, a mit e szó: „állam“ fejez ki. Az első a szoros értelemben vett Magyarországon (de csak is ott) erősödik, azt elismerem, s az értelmiség színvonalának emelkedésén kívül ez az egyedüli világos pont, mely a sötétségből kiválik ; de a másik: az állam, az feladatott, megtagadtatott, tehát nincs, s ha ez nincs, semmi sincs; s ha nem lesz, jövendője még a „magyarénak sem lehet. Szent István koronájának nimbusza az államjogot feladott törvénynyel keservesen megfogyatkozott. Valóságos paczkázásnak van kitéve még saját területén is. Hja! mert a mely nemzet ezeréves államjogát maga feladja, annak szóval hangoztatott, de tettleg megtagadott állameszméje nem imponál. A mi pedig az évszázados közjogi harezokat illeti : azokat nekem nem „meddőknek“ mutatja a világ bírája, a történelem. Hiszen azoknak köszönhetjük, hogy Magyarország amúgy „örökös tartományul“ már rég be nem lett fullasztva abba a zagyvalékba, melyet Osztrák birodalomnak neveztek el ; azoknak köszönhetjük, hogy a magyar már rég nemzetből nemzetiséggé nem sülyedett, s hogy a birodalom alkatrészeitől megkülönböztetett jogállása még az Osztrák birodalom megalkotásakor is feitartatott, mint szintén amak özjogi harezok 1848- — 49-ki folytatásának köszönheti a mai nemzedék az alkotmányos szinü közéletnek még azon romjait is, melyekben az 1867-iki jogfeladó törvénynek (nem szövetségnek, mert nem az, hanem egyszerűen törvénynek) párthívei megelégedésüket mondják találni, Hanem e nézetellentétek csak növelhetik örömömet a felett, hogy a kegyelet az emlékek iránt, melyekhez nevem említése azon emlékezetet visszavezeti, még azon párt körében is melegen nyilatkozik, melyhez Torontálmegye tartozik. S valóban semmi sem bizonyíthatná jobban, hogy mély gyökeret vertek a nemzet szivében amaz emlékek, mint az, hogy még azon pártállás szempontjából is a jelen közjogi állapot nem azért tekintetik megnyugtatónak, mintha a nemzet jogos igényeinek megfelelne, hanem csak azért, mert párthívei azon hitre erőltetik magukat, hogy a „magyar nemzet igy is kivivandja Európa népei sorában ama helyet, mely őt ezredéves múltjánál, életerejénél s hivatásánál fogva megilleti.“ Ezek is Torontálmegye üdvözlő iratának szavai. Hát aspiráczióink találkoznak. Hiszen a nemzetünket Európa népei sorában megillető helynek visszaszerzése volt életem törekvéseinek vezércsillaga; s ha szerény nevem emlékezete nem találna velem sírba szállani, e törekvést szállitandaná szent hagyatékul nemzetemre az emlékezet, e törekvés intése fogna síromból hangzani a magyar nemzet eszéhez, szivéhez, inig az ősök szent hagyományaiból lelkesedést merítő magyar hazafiság által kitöröl- hetlenül be nem lesz vésve a történelem ércztáblá- jára a „consummatum est“. Adják a végzetek, teljesedjék a törekvés intésén ama mondatnak igazsága, hogy az a hang hat legmélyebben a szívbe, a mely a sírból szól. De nem hallgathatom el a figyelmeztetést, hogy ama helynek visszavivása Európa népei sorában, mely a magyar nemzetet ezer éves történelménél* életerejénél s hivatásánál fogva megilleti, a feladott ezer éves államjog visszaszerzését feltételezi, mert helyet azon sorban csak állam foglalhat el. Most Magyarország nem állam; a 17 év óta elfogadott (én úgy tudom, hogy valami vélt kénytelenségnél fogva, mely csak addig az, inig a nemzet annak hiszi, inkább kelletlenül tűrt, mint elfogadott) állapot minden, de minden érdektéren az államiságnak egyenes tagadása, tehát nem út ama megillető hely kivívásához, hanem akadály, melynek elhárítása nélkül a kivívás aspirácziója nem valósulhat meg. Ez alapigazságnak egyetemleges belátását az idő 0
