Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-31 / 61. szám
- 242 — soká bizonyítgatni sem kell. A Deák-párt tradicziói túlélték magukat. Képtelen pénzügyi minisztereink Dobzse László korszakát idézték föl sírjából. Es szellemi képzettségünk? Jókai azt fogja válaszolni, hogy kitűnő. Iskoláink gyengék, tanterveink visszásak. S ily gyarló kultur-állapotban legyen a magyar állameszme még képes, a nemzetiségek előtt tiszteletet és praepotencziát kivívni! Hic lacrimae! Innen a bukaresti ifjúság henczegő manifesztuma a kolozsvári affaire-re. Innen a szászok felhívása a választásokat megelőzőleg. Szilárd kezekre, hajlithatlan jellemű kormányra van szükségünk. A mérsékelt ellenzék képes erre férfiakat nyújtani. Anyagi helyzetünk kedvezőtlen állapota sem tűr soká haladékot. A Tisza-kormány erőszakos kortesfogásai fessék ám rózsás színre a jelent, — a jövő nem lesz az övék. Már is számlálvák napjai, mint a babyloni dőzsölő zsarnok perczei: Mene, tekel, ufarzi! Peták. Ugrón Ákos programm-beszéde. Tisztelt polgártársak! Szives felszólításukra köszönettel a jelöltséget elfogadom . . . Nézeteim ugyanazok, miknek három év előtt is kifejezést adtam: Magyarország legyen önálló, független magyar állam, ügyeit rendezze szabadon, minden idegen ország beavatkozásától menten. A jövő országgyűlés lesz egyike a legfontosabb országgyűléseknek, mert annak tartama alatt kell az Ausztriával való vámszerződést felmondani, mely azért kívánatos, hogy az önálló vámterület alapján földmivelésünk és iparunk érdekében külfölddel vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriától független köthessünk. Ausztriával való vámszerződésünk folytán Ausztria ránk nehezedik és külkereskedelmi érdekeink feláldoztatnak. Roppant nagy számú katonaságunk miatt csökken az országban a munkaerő, de szaporodik az adó és adósság, mely megakadályozza, hogy erős és hatalmas iparos osztály legyen, | mely Magyarországot függetlenné és gazdaggá tegyeRomániával való vámszerződésünk is lejár 1886. január 1-én, mely 1876-ban történt életbeléptetése óta intézkedései s a román vámhivatalok eljárása miatt nemcsak illuzóríussá vált, hanem e város iparosaira vészthozó. Követelni fogom a hadmentességi-, fogyasztási-, föld-, kereseti- és vadászati adók leszállítását; ellene vagyok minden adóemelésnek, hiszen már a ma született gyerekre 100 írtnál több jutna az állam- adósságból. Evenkint több mint 20,000 db. földbirtok árvereztetik el. Kívánom, hogy a nemzetiségi túlkapások szigorúan korlátoztassanak, melynek sajnos kinövései a horvátországi állapotok és kolozsvári oláh mozgalmak, miután én Magyarországot magyarnak akarom látni, hogy örökre is magyarnak maradjon. fjp Á vs> jTicj a N E R I N A. — Történeti beszély. — (Folytatás) Tiepoli ragyogó szemekkel sietett menyasszonya elé; ily szépnek még álmában sem merte volna képzelni. Az egybegyűltek most minden halasztás nélkül a Márku9-templomba vonultak, hol a püspök teljes ünnepi díszben, fényes segédlettel már várta őket. Mikor Neriua vőlegénye büszke, szép férfias alakja mellett a templomban megjelent s az oltár elé ment, a közönség körében a bámulat és tetszés moraja volt hallható. Mindenki csak őt bámulta. Nem tudták, mit nézzenek meg előbb : azt a gyönyörű arczot, vagy a fejedelmi öltözéket, a ritka nyakvagy fejdiszt-e? . . . Dandolo Cezar mint gyám a mennyasszony legközelebbi rokonát helyettesítvén, szokás szerint közvetlenül annak háta mögött állott. Mikor a püspök az esküformát elmondotta s az ifjú kezeit egybe tette, akkor Cezar fogai oly mélyen fúródtak ajkaiba, hogy sötét szakállának felső része már véres lett. Különben is halvány arcza még halványabb lett, s ő helyzetében inkább halotthoz, mintsem élűhez hasonlított. Mindamellett megőrizte külső nyugalmát, mert tudta, hogy mindenkinek szeme íajta függ 8 nem akarta, hogy azok diadalmaskodjanak az ő fájdalmai felett. A Grimaní- s Tiepoli - család képezte legnagyobb elleneit, ezekkel szemben ő büszkeségét feláldozni nem szerette volna. Mikor a szertartásnak vége volt, ő lépett legelőbb a mennyasszony elé, hogy üdvkivánatait neki bemutassa. De e perczben annyira erőt vett rajta a fájdalom, hogy hangja hirtelen elakadt s csak érthetetlen mormogást hallott Nerina, mikor ez előtte mélyen meghajolt s egy gyenge csókot nyomott kezére. J Kivánom a városi közigazgatási költségeknek az állam általi részbeni fedezését, minthogy több az állami adminisztrácxiő keretébe tartozó költségeket ma a városok hordoznak. így például az állami adó kezelése, bagatell bíráskodás, a katonaügy. beszállásolás stb., mind oly teendők, melyek az állami feladatokkal járó adminisztráczló keretébe vágnak, és melyek óriási terheket rónak a városokra. Mindezekből következik, hogy én a jelenlegi li- sza-kormányt, mely az adókat és illetékeket elviselhetetlen fokra csigázta, a hivatalnokokat hatalma fentartása szempontjából folytonosan szaporítja, nemzetiségekkel, horvátokkal, szerbekkel, szászokkal nemzetünk rovására többségének megszerzése végett paktál s végre minden közgazdasági és hatalmi kérdésben Ausztria előtt alázatosan meghajlik — nem támogathatom. Oly párthoz kell tartoznom, mely úgy a beszámoló, mint jelen programra beszédemben hangoztatott elvek alapján áll: — ez nem más, mint az, mely Magyarország önállóságát és függetlenségét akarja. Hangoztassák, tisztelt polgártársak, az emlitett szent elveket, mert „a nép szava Isten szava“, és elveimnek diadalra juttatását semmi sem fogja meg akadályozni. Éltetem a független s önálló Magyarországot, és éljenek Kézdi-Vásárhely város önálló, független, szabad gondolkozásu s a szabadságért mindig lelkesülő polgárai!! ! Választási mozgalmak. Alcsernáton, 1884. május 28. A szolgabiró megjárta községünket s liázról-házra kunyorálta a választókat a pünkösd harmadnapi értekezletre való meghívás aláírásáért, ügy látszik, hivatalos teendőitől úgy a szolgabiró, mint Dimény nevű segédje ráérnek a falunkinti korteskedésre. Mi csendesen néztük e lélekkufárok működését s elgondoltuk magunkban : mily szép ama kormány, mely többségét ilyen legényekkel verbuválja! ? Gratulálunk Tiszának s igen az alkotmányos jogokra auuyira hivalkodó főispánunknak, hogy szemhunyva nézi a hivatalos hatalommal való eme bűnös visz- szaélést. Csak igy folytassák dolgaikat s ne panaszkodjanak, ha a felburjánzó korrupcziót a nép nyakáról lerázza. Tiszteljük minden politikai párt elvét; ezt előírja az alkotmánycan, de azt, hogy hivatalos presszióval és pénzzel szerezzen magának a kormánypárt propagandát, semmiféle alkotmány nem helyesli. Talpunkból arczunkba száll a vér, midőn látjuk, hogy a hires Gábor Áron utódja 100 frt előleget ad a Cserei-féle fogadó vendéglősének, hogy harmadik ünnepen a kormány mamelukjait borral kielégítse, s higyje el szerkesztő ur, oly gyászos gondolatok czíkázzák át agyamat annak láttára, hogy az uj nemes Künle József ügyvéd érdemet adója iránti hálából a kortesbotot kezébe vette, miszerint szeretnék villám lenni, hogy minden hunyászkodóval szemben hatalmamat éreztessem. Bízom is én, hogy jönni fog még egy jobb kor, mely az aljas üzelmeMikor Nerina a büszke Cézárt halvány arczczal s mélyen meghajolva látta maga előtt, képtelenül most egy szóra is, eltűnt kebléből a félelem és gyűlölet, melyet iránta mindég érzett s boldogsága érzetében szánalmat érzett iránta. E perczben Camillára gondolt, a ki Cézárt any- nyira szereti s kit ebhez egykoron erős szenvedély kötött. Szivében egyszerre egy nemes vágy támadt, — kibékíteni uj barátnőjét régi ifjúkori szerelmével s kötelékét, melyet idegen hatalom szakított szét, most véglegesen megújítani. 0 maga olyan boldog volt, hogy mindenfelé C9ak boldogságot szeretett volna árasztani. így oly hangon szólította meg Cézárt, melyet ez tőle soha sem hallott még : — A halál nagy rést ütött önnek családjában, nehány nap megfosztotta önt nagybátyjától és fivé- rétő ! . . . Meglepetve tekintett fel Cezar e szavaknál a do- garesse arczába s e résztvevő szavak hallatára először tűnt el vonásaiból a komorság. — Igen, — nehéz dolgokat éltem át — mondá keserűen Cezar, — és ön signora, ezért meg fog bocsátani, ha most búcsúzom. Mint a gyám kötelessége, az oltár elé kisértem önt, de most kérem, bocsásson el, mert sem kedély hangulatom, sem gyászruhám nem illenék egy lakodalom zajos ünnepéhez. — Értem azt, — viszonzá Nerina — s magam sem szeretném, ha miattunk ily kényszert gyakorolna magán. Menjen tehát, signor, én majd igazolom vendégeink előtt az ön távollétét. ... És — tévé aztán még nyájasabban hozzá, — feledjünk el mindent, én nvgbocsátok a történtekért. Tiepoli Lorenzo neje nem fog emlékezni arra, a mit Grimani Nerina öntől szenvedett. .. — És ön gondolhatna reám gyűlölet nélkül ? On megbocsáthatna nekem ? — hebegó mély elfogultban Cezar. — Igen! és bizonyságául kérést is intézek ónkét megbünteti és a hazafi erényt móltányolandja- Hiszem, hogy el fog jönni ama kor, mely a lélek- kufár hivatalnokokat elűzi, mint Krisztus kiűzte a kufárokat a templomból, s ennek bekövetkezését any- nyival rövidebb idő alatt várjuk, mint a hogy szent meggyőződésünk, miszerint a jelenlegi állapotok a demoralizáczió leghatalmasabb terjesztői. Népünk szeretve tiszteli jelenlegi képviselőjét Lázár Mihályt, benne bízik és várja, hogy a közügyek terén az őt megillető helyét elfoglalja. Tudja azt, hogy ellenei megrontására törnek s ép ezért az ingerültség foka oly nagy, hogy egyes községekben nem felelünk a kormánypárt korteseinek személy- biztonságáról. S kik idézték elő ez állapotokat ? Azok, kik épen a rend és személybiztonság fölött őrködni lennének hivatva. Falusi választó. Vidéki levelezés. Nagy-Borosnyó, 1884. május 26. Tekintetes szerkesztő ur! Községünk tanügyének szellőztetésére kérek kis helyet b. lapjában. Községi iskolánkban f. hó 25-én folytak le az évi zárvizsgálatok és pedig délelőtt a fiuknál, délután a leányoknál. A vizsgálat lelket emelő isteni tisztelettel vette kezdetét, melyen tiszt. Bede János ur lelket emelő imát mondott, kérve az Ur áldását zsenge gyermekeinkre. A vizsgán alig volt jelen 10 szülő, az iskolaszék részéről pedig csak az elnök és gondnok, de ezek is lassan-lassan rendre elpárologtak, megszégyenlették a vizsga sikerét. A gyermekek a lehető legrosszabb eredményt mutatták fel úgy szólván kivétel nélkül. Nem hiába merültek fel panaszok az egész évben a tanító hanyagsága ellen s nem hiába jelentette fel több szülő a tanítót a közig, bizottságnak, habár nem is használt a panasz semmit. Iskolaszékünk jól tudta ezt s ezért jónak látta nem is küldeni kocsit a tanfelügyelő ur által, a vizsgára kiküldött tapasztalt ős érdemekben gazdag tanító után, restelték a nagy kudarczot. így történt azután, hogy lefolyt a vizsga általános elégedetlenség mellett. Ennek határozott ellentéte volt a délutáni leányiskolái vizsga. 56 leány van egy ernyedetlen szorgalmú, szép képzettségű tanítónő kezére bizva, ki fényesen felelt meg minden várakozásnak, sőt azt felül is multa. A közönség részére fentartott helyek zsúfolásig teltek még; az iskolaszék teljes számban jelent meg, innen már egy sem akart elmaradni; megjelent még tiszt. Demeter Sámuel iskolalátogató is. A vizsga valóságos élvezet volt; gyönyörűség volt hallgatni a kis leánykák feleleteit. Minden tantárgyban kitűnő jártasságot mutattak fel. A kiállított csinos kézi munkák még inkább elragadták a jelenvoltakat, kik nem győztek elléggé dicsérni a kitűnő tanítónőt. A vizsgálat végén az iskolaszéki elnök igen szép hez, — és levéve kezéről egy gyönyörű, arany kar- pereczet, e szavakkal nyújtotta át Cézárnak : — Ezt a karpereczet Morosiní Camilla vesztette el a kolostorban, mikor utoljára találkoztam vele. Mikor én ezt másnap megtaláltam, akkor ő már elhagyta volt a kolostort. Tudom, mily kedves emlék ez neki s ő nagyon fájlalni fogja ennek elvesztőt s ezért arra kérem, tegye meg nekem azt a szívességet, adja vissza ezt Camillának tiszteletemmel együtt. Cezar megismerte az ékszert: — az egy farkába harapó kígyó, az örök hűség jelképe volt. Hat évvel ezelőtt ajándékozta ezt bücsuemlék gyanánt Camillának maga illesztette kedvese karjára. Ennek megpillantása újból felébresztő régi szerelmét. — Követem parancsát, signora! — mondá bizonytalan hangon Cezar, és gyorsan hátralépett, hogy helyet adjon az üdvözlők nagy tömegének. Elhagyta a templomot. Odakünn, daczára a nap égető melegének, borzasztó néptömeg várt. Ha már nem juthatott is be a templomba, legalább a kimenetkor akarta látni a tulboldog párt. Cezar mély gondolatokba merülve haladt a Márk- téren keresztül, s már elérte a Iliatol-hidnál reá várakozó csolnakját is. Ott hirtelen megállt s visz- 8zafordult. Borzadt a gondolattól, hogy most palotájába menjen, hol minden, de minden Giovannira * emlékezteti. De ép ily kevéssé határozhatta el magát arra, hogy Nerina kívánságának eleget tegyen. Vájjon nem fogja e Camilla azt hinni, hogy most megtörve, úgy a dogéi széket, mint Nerinát is elvesztve, koldulni jön az egykor visszautasított szerelemért ? És e gondolat ellen harczolt büszkesége, bármenynyire is kívánkozott szive egy vigasztaló szó s egy résztvevő kézszoritás után. (Vége következik.)
