Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-29 / 60. szám
- 238 — nultak, a hol a „Desteaptate romane“ (Ébredj román), a román Marseillaise néhány versének elének- lése után íiityölni kezdtek. E zajos tüntetésre a különben csendes utczában népcsődület keletkezett. Arra a hírre azonban, hogy a rendőrség közeledik, a tüntetők a „Souvenier“-kertbe vonultak vissza. Radu Mihai rendőrfőnök nyomban követte őket s ligyelmeztette őket arra, hogy hagyjauak föl a tüntetéssel, mert különben rosszul járnak. A tanulók erre eltávoztak. Moudják. hogy a rendőrfőnök a tüntetés előtt néhány órával Mayr bárónál járt s Őt az egész dologról értesítette. A követ a tüntetés ideje alatt nem volt a lakásán s azt, hogy az egész dolognak semmi fontosságot nem tulajdonit, bebizonyítja az által, hogy mint rendesen, az este is a népes calea Victoriei-ben 3étált. De azért a román hatóság annál is inkább indíttatva érezheti magát az említett tüntetés kezdeményezőit, különösen pedig a nagy-román velleitásokra hajlandó „Carpati“ nevű egylet működését annál szigorúbban ellenőrizni, mivel a legújabb események alkalmából ismét történtek egyes kísérletek arra, hogy az irredentista mozgalmakat fölelevenitsék. A „La Romania irredenta“ czimü röpiratnak, — mely a „független Dáczia“ helyreállítására vonatkozó költeményt és az irredentista egyesület alapításáról szóló jelentést tartalmazta — semmi fontosságot nem tulajdonítanak. De azért jó lesz, ha a kormány e dolgokat figyelemmel kiséri, mert úgy látszik, hogy ez a tüntetés összefüggésben van az ellenzék által a Bratiano-miniszterium ellen minap rendezett tüntetésével. A „Romania Libera“ csütörtöki számában azt Írja, hogy a tüntetők valószínűleg a cziraet eltévesztették s okosabban cselekedtek volna, ha a tüntetést nem Mayr báró, hanem a külügyminiszter, Sturdza Dömötör lakása előtt rendezték volna. Választási mozgalmak. Kovászna, 1884. május 25. Az orbai választókerület képviselője Thury Gergely ma tartá meg Kovászna községében beszámolóját. Hogy miket hozott fel a kormánypárt és a kormány érdekében, azt fölösleges emlitni is; mindenki tudhatja, hogy nem mondott olyasmit, mi a választó közönséget nagyon lelkesítette volna. — A beszámolót halvány éljenzés kisérte. Beszéde végéu a képviselő kimondotta, hogy jövőre a jelölést nem fogadja el; hangoztatta egész határozottan, hogy az ellenében elterjedt hírekkel szemben még királyságot sem fogadna el ezen vá- lasztókerületoen. Szép nyilatkozat épen képviselői ember szájából! A beszámoló végeztével Földes Bálint pártelnök megkínálta a visszalépett képviselőt a jelöltséggel, a tanítókkal és a községi elöljárók egy részével a kormánypártot éltetvén, mire a jelenvolt választók nagy része Kovács Károly mérsékelt ellenzéki képviselőjelöltet éltette. Innen Földes B. ur vezetése alatt a lemondott képviselő és hívei a vendéglőbe húzódtak be a jelölés feletti tanácskozásra, mig a kétakkora számú ellenzékiek minden zaj és tüntetés nélkül visszaN E R I N A. — Történeti beszély. — (Folytatás) A küszöbön a főnöknő fogadta s szobájába vezette. Nerina szemei hirtelen elsötétültek, nem is látta a mellette álló két férfialakot, csak mintegy a távolból vélte hallani a főnöknő szavait: — Itt átadom önnek ismét gyámleányát, Dandolo Cezar ur ; hűen őriztem, mig e falak közt időzött. Nerina félig elfojtott sikolyt hallatott, csaknem elájult. A főnöknő szavaiból azt vélte kivenui, hogy az uj doge Cezar, a ki most eljött, hogy erőszak- * kai hurczolja az oltár elé; de a másik pillanatban már kellemes hangok érinték füleit, melyek uj [ örömre lobbantották szivét. — Ne félj, Nerinám! — szólalt meg Lorenzo — ne aggódjál édesem, szenvedésünknek vége! Enyém vagy most, örökre enyém ! A kolostorból egyenesen az oltárhoz vezetlek. A pap már vár reánk, ,hogy az egyház áldását adja frigyünkre. Hihetetlenül és kételkedve, alig bízva eszében, emelte fel szemeit Nerina, s midőn meggyőződött, hogy Bzemei nem csalták meg, elfelejtve Cezar és a főnöknő jelenlétét, karjait Lorenzo nyaka köré fűzte s halkan zokogva rejté el arczát kedvese mellén. Ez átmenet a legkétségbeejtőbb helyzetből a leg- nagyobb örömbe oly hirtelen történt, hogy uj sze lencséjét csak könyekkel üdvözölhette. iiepoli erősebben magához vonva őt, kedves szavakat súgott neki, hogy megnyugtassa, mig a főnöknő kenetteljes szavakkal kívánt neki szerencsét és kérte őt, hogy mint dogaresse is emlékezzék meg a kolostorról, melynek védelmére volt bízva. Cezar ellenben némán, sötét tekintettel fordult fi, mert Nerinát ellenfele karjai közt látni több Mólt, utiutseifl ő nyugodtan eltűrhetne, maradtak a piaczon, s midőn megtudták, hogy a jelölésre nézve az eredmény az, a mi volt már kétszer — tudniillik az újbóli elnapolás, — megelégedetten vonultak saját otthonukba. A jelölés feletti tanácskozás közben a kormánypárt megbízottja, Kilnle József ügyvéd ur, 'Ihury urat újból megkínálta a jelöltséggel, — ez pedig a válaszadásra nyolcz napi határidőt kért. Választó. Vidéki levelezés. Kezdi szók, 1884. május 20. A honi megyei állapotok nálunk is követőkre ta- táltak. A választási mozgalmak nálunk nagyban folynak; minden párt küzd a győzelemért, de persze, egyik sem közelítheti meg Lázár Mihály pártját. Hiába dolgozik Szentkereszty Béla báró, a kormánypárt jelöltje egyrészt, de époly hiába másrészt a kormány másik jelöltje, a kézdi-szentléleki kanonok, a ki azonban nyíltan nem vall kormánypárti elveket, de tényleg az ő programmja is: Tisza Kálmán. A választó közönség Lázár Mihály eddigi képviselőjével teljesen meg vau elégedve és eltekintve attól, hogy határozottan osztja ellenzéki pártállását, nem kívánkozik más képviselő után. De nem is ezért irok ma. Levelem tárgya sokkal inkább Gábor Péter szolgabiró ur, a ki hetek óta a falvakban találja hivatalos helyiségét. A helyett, hogy otlluiii végezné hivatalos teendőit, inkább korteskedni jár, ijesztget és fenyeget, ezzel akarván a választókat Lázár Mihály tói eltéríteni, — mi azonban neki aligha fog sikerülni. A szolgabiró ur ezen eljárása és az általa használt eszközök már tulságba mennek, jó lesz határt szabni a visszaéléseknek, mert a botnak két vége, van. A nép annyira ingerült, hogy eshetőségektől tartani, a miért aztán a szolgabiró ur lesz ielelős. — Ha az alispán tud hon ülni az irodájában és nem elegyedik a választási harczokba, üljön ő is otthon, legalább kevesebb lesz a restancziája. — Az általános béke és nyugalom, a közrend és csend feutartása érdekében kérjük erre a szolgabirót és figyelmeztetjük az alispánt. Kezdi széki Erdővidéki levél. A „Székely Nemzet“, egyik közelebbi számában Sz.-Ajtáról keltezve egy levél jelent meg, mely na- gyobbára valótlanságokat tartalmaz, és a melyben vidékünk köztiszteletben álló fiát Nagy Istvánt igyekszik a nagy közönség előtt kisebbíteni s a rágalmak és valótlanságok egész özönét zúdítja rá, valószínűleg azért, mert Nagy István birtokos társunk függetlenségi elveket vall. Elfogulatlan pártember az ily kicsinyes fegyvereket a pártküzdelmekbe belevinni nem szokta, de nálunk Erdővidéken úgy látszik, sok minden szabad és lehetséges s különösen a firkászok sok mindent megengednek maguknak. Erre a támadásra a „Határszéli Közlöny “-ben ugyancsak Sz.-Ajtáról egy levelező becsületesen visszavág és a mi vágásunk — Jöjj, Nerinám ! — mondá végre Tiepoli, — jöjj édesem ! Künn várnak rokonaink, a kik eljöttek, hogy lakásunkra s az oltárhoz kísérjenek. Nerina vőlegényére támaszkodva hagyta el a kolostort, s mikor a szabadba ért, az egybegyűltek élénk felkiáltásokkal^ üdvözölték. Az első csolnak "gyönyörűen volt díszítve, az evezők a Tiepoli-ház diszrubás szolgáinak kezében. — Ebbe lépett Nerina jegyese karján. — Ezt követte állami csolnakok hosszú sora s a menet zeneszó mellett indult meg. A merre csak vonult, mindenütt szőnyegekkel, zászlókkal s zöld lombokkal voltak díszítve a házak; az ablakokból kiváncsi, örömsugárzó arczok hajlongtak ki, sok helyütt díszes csokrokat dobva a magas pár csolnakjába. Gyönyörű kép volt ez, az egész város ünnepi pompában. Mindenütt örömkiáltásokkal fogadtak őket. A hosszú menetet képező lakodalmi vendégek csillogó öltözetei és gazdag ékszerei egészen elva- kitották a népet. A dogé lovagias alakja, ki örömsugárzó arczczal majd jobbra, majd balra köszöntött, egy időre lekötötte a nép figyelmét, de azért az állandó figyelem az oldalán ülő halvány, kecses nő felé fordult, kinek komor avatoncz-ruhája ezen pompának és fénynek éles ellentétét képezte, de ki azért mégis mindennek középpontja volt. — Milyen szép ő, milyen kedves! — suttogták többen, mikor mellettük elment. — Olyan a haja, mint a tiszta arany fénye. — De ha ő menyasszony, hát miért visel ava- toncz-ruhát esküvője napján? — kérdezték ismét mások. — Eh! hát nem tudjátok — volt a válasz — hogy Daudolo Cezar, az ő gyámja, kolostorba záratta, mert nem akart hozzá menni, hanem Tiepolit szerette ? És most, hogy kedvese doge lett, erőszakkal szabadította ki a kolostorból. — Minek ez a sok bolond beszéd ? — vágott közbe egy harmadik; — hisz ott van Dandolo, nem látjátok, mindjárt a, vőfély utáu, Ha a doge nem szinte felesleges is, mind a mellett e támadást mi felvidékiek sem hagyhatjuk szó nélkül, mivel Nagy István itt e vidéken született, élt és becsületben itt őszült meg. A puskapor feltalálásával egyenértékűnek tartja az. ajtai (?) levelező azt a leifedezést, hogy Nagy István az 50-es években „Bach huszár“ volt. Ezzel azt a hatást, melyre levelezi» számított, csakugyan nem érte el. mórt azt mi is tudjuk, hogy az 50 es években, mint szegény legénynek szolgálnia kellett, de tudjuk azt is, hogy becsülettel szolgált. Nem czélunk biográfiát írni, de a következők megórthetése czéljából szükséges róla egyet-mást elmondani. Nagy István katonának volt nevelve s mint ilyen az önvédelmi harczot századosi ranggal végig küzdötte, volt politikai fogoly és a német barbarizmusnak csaknem ádozatul esett nagy szebeni fogsága alatt; innen kiszabadulva, születési helyére Bölönbo költözött, de itt apja birtokát elpusztulva találta, tehát nem gazdáskodhatott. Szegény legény volt s épen ezért minden reménysége, melyet atyja birtokába helyezett, füstbe ment, életmód nélkül állott a nagy világban. Ifjúságát a katonai nevelőliázban löltvén el, kézi mesterséget nem tanult, annál ke- vésbbé tudott kapálni vagy kaszálni; de valamiből mégis élni kellett. A létfentartás tehát következőleg fellépett és azt parancsolta, hogy vállaljon hivatalt, s ezt meg is tette és szolgált becsülettel, embertársainak áldása között. Ez az a nagy bűn, melyet a „Sz. N.“ sz.-ajlaí levelezője urbi et orbi hirdet! Mi erdővidékiek ezt a világért sem tartjuk bűnnek, avagy megbélyegzőnek Nagy Istvánra nézve, sőt ellenkezőleg ebben nekünk az akkori kiváltságos viszonyok közt igen nagy hasznunk volt, a miért a sok cseh és német beámter közt volt egy vérünkből való vér, egy támasz, kihez a nehéz pillanatokban őszintén közeledhettünk, s hitünkre mondhatjuk, hogy a jó tanács, segély és részvét a Nagy István részéről soha el nem maradt. Bűnül rójja fel a „Sz. N.“ levelezője Nagy litvánnak azt is, hogy mint hivatalnok tulszigoru volt és a katona, porcziót, a 25-öt gyakran mérette rá erre is, arra is. Jól tette! Akkor volt is ám rend, volt becsületesség, volt erkölcs; mig a mai humánus törvények mellett mindezek pusztulóban vannak. Különben megnyugtatjuk az illető firkász urat, hogy Nagy István csak a tolvajokra és gonosztevőkre mérette a 25 öt, tisztességes, becsületes ember ebből soha som részesült. , Ezt mi mondjuk erdóvidékiek, kik közt Nagy István élt és a kik őtet a legjobban ismerhetjük és a kit ma is a legbecsületesebb, legjellemesebb és legönállóbb goudolkozásu emberek egyikének tartunk. Ezt nem csak mi mondjuk, hanem elmondhatja Háromszék borosnyói kerülete is. különösen a primőrök legértelmesebbjei, kik ma is élnek és tanúskodhatnak becsülettel töltött hivataloskodásáról s nekik tett jó szolgálatairól. Ennyit akartunk a „Sz. N.“ tudósítására meg- jegyezni. A mi a Dobránszkyval való összehasonlítást, e az ő beleegyezésével vezetné menyasszonyát az oltárhoz, bizonyára nem venne részt az ünnepi menetben ............. Nerina ez idő alatt szótlanul ült vőlegénye mellet s csak ritkán emelte fel szemeit ímádottjához, hogy egy-egy nyájas tekintetet cseréljen vele. Görcsösen szorította Lorenzo ujjait, — ő még mindég álomban vélt lenni, melyből fel kell ébreduie, ha egy szót szól vagy csak meg is mozdul. Csak lassan — lassan, mikor Lovenzo mindent részletesen mondott el neki, hitethette el magával, hogy boldogsága nem álom, hanem valóság. De valahányszor tekintete egy perezre Cézárrá esett, ki feldőlt arczczal fekete gyászruhában egyedül ült párnáján, mindannyiszor hideg borzadály futotta át testét s ő úgy érző, mintha a ragyogó nap elé hirtelen sötét felhő tolulna, mely anuak sugarait felfogja. Végre megérkeztek Tiepoli palotája elé, mely az uj úrnő fogadására szőrnyegekkel, zászlókkal s gyönyörű virágokkal ünnepélyesen volt feldiszitvo s melynek bejáratánál a ház összes szolgaszemélyzete díszruhában volt felállítva. Tiepoli kisegité menyasszonyát a csolnakból s a szolgák hosszú során keresztül egyenesen a neje számára berendezett lakosztályig vezette, a hova a Grimaui- és Tiepoli-család nőtagjai követték a magas menyasszonyt. Ezek nem engedték volna át másnak, hogy a menyasszonyt felöltöztessék. Mintegy órával később herczegi díszben jelent meg Nerina, kiben most alig lehetett a halvány arczu avatonezra ismerni. Megjelenése a teremben általános figyelmet keltett az egybegyült lakodalmi vendégek között. Sugár termetét fehér selyemruln födte, melynek hosszú, ezüsthimzett uszályát két szolga^vitte; hófehér nyakát megmérhetetlen értékű gyöngyfüzérék, a doge ajándéka, disziték; szőke fürtéi között a zöld menyasszonyi koszorú felett herczegi fejdnz Csillogott. (Folytatása következik.)
