Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-03-04 / 26. szám

— 108

Egy szó a vámszedés ügyében.*)

A vámszedés körül elkövetett visszaélés tűrhetetlen; különösen Háromszéken. A m. közgyűlésén történt erélyes felszólalások daczára, az ingerkedés és a nép zsarolása korlátlan.

A vámszedő, mint prédára leső vad, rohan a szegény árusra s kíméletlen aránytalanságban zsarolja a népet, a szerint, kinek bárgyusága vagy szemér- metessége többet vagy kevesebbet igér.

Oka e zsákmányrendszernek : a tariffák érthetet- lensége, hogy ezen félremagyarázható tariffák is a nyilvánosság elől elzárva, az adózó eiőtt nem isme- / retesek.

Elősegitői: a községi, városi hatóságok tétlensége, a sógorság, a kompánistaság, melyben a vámszedő az ellenőrző közegekkel van. Fokozza a visz- szaélést az, hogy a vámszedők külső ismertető je'lel ellátva nem lévén, akadnak vállalkozó iparlovagok, kik hol a piaczon, hol a sorompón belül hivatás nélkül vámszedői munkát duettben végeznek.

A minapában épen Nagy-Borosnyón fordult elő az eset, hogy a vidéki árus megtagadta a vámot a valóságos vámszedőnek, mert már előbb egy másik kéknadrágosnak kifizette, ki meg is irta mellét. — Kézdi Vásárhelyit ezelőtt 3 évvel valami sepsiszentgyörgyi tímárokat az utczán tartóz!attak fel » zálogban 2—3 írtig szekere után kikészített bőröket vettek el. Három év óta alispánt, polgármes tért, kapitányt s minisztert megjárt az ügy ; most se bőr, se vám. A hatóság a záloglókat nem kapja; kártérítés megvolt, de a visszaélés és zsarolás tovább uralkodik.

Sepsi-Sztgyörgyön egyáltalán vámkérdósben igazságot vagy egyöntetű eljárást ne keress.

A rendőrség a vámszedők kezelése alá adta a mérőházat. Jaj ember, ha egy liter gabonával kevesebbet üt mértéked!

Egy úri ember, kiről eddig azt hittük, hogy csak tanácsos — hát biz ő vámszedő is, — 3—4—5 írtig huzza meg az embert s békélteti el az« ügyet azon alvásárlóval, kit épen ők a vámszedők ezen spioneriára felállítottak; a barompiaczon a polgár- mester öcscse és városi hivatalnok írja s osztogatja a vásárczédulát, köti az alkut s békélteti az ügyet. Ez különben csak naplemente után van. Hol ? a városi pénztárban !

E kiállhatatlan zsarolási rendszer ellen felhívjuk a megye alispánja figyelmét, és mint vidéki gazdák, orvoslást kérünk.

Egy — ha jól emlékszünk — Deésen előfordult eset alkalmából, hol t. i. az árus megtagadta a vámot az erre jogosított vámszedőnek, e miatt összeverekedtek és a szegény paraszt „hatóság elleni erőszak bűntettéért“ lett elsőbiróilag elítélve, csak az mentette meg, hogy a vámszedő külső felismer hető jellel nem birt s igy vádlott nem tudhatta, hogy melyik a hatósági közeg.

Ehhez hasonló eseteket megelőzendő, rendeletileg kell intézkedni, hogy a vámszedők — az erdő- és mezőőrök példájára — jellel ellátandók és a vámszedésre megbízottak benn nevezendők és nyilván- tartandók.

Egy vidéki birtokos.

*) Közöljük ezen panaszt, de tartózkodunk minden megjegyzéstől. S z e r k.

I——■■1 " ■ ü^—^

— Mily rég láttalak ! örök időnek tetszik, mióta utoljára néztem szemeidbe, — mondá aztán inger kedve és a nap fényétől aranyszálakból font hálónak látszó fürtéit szelíden kisimította homlokából.

Nerina biborpiros ajkai körül csalfa mosoly vonult.

— Soha se esküdjél nekem többé örök szerelmet, ha a te örökléted ennyi ideig tart ; szerdán láttál utoljára, tehát épen csali három nap előtt.

— A pallazo Contarini-ban, — mondá odavetve a férfi; — ez nem számit. Hisz nem is közeledhettem hozzád, nem is válthattam veled egy árva zót sem ; sőt mi több, szemtanújának kellett lennem, hogy a nőkre oly veszélyes nagybátyád, Dan- dolo Cezar, miként nem tágid mellőled, támaszkodva rokonsági jogaira ; hallanom kellett, mint sugdosták jobbra-balra, hogy gyámatyád, a doge, őt férjeddé jelelöló ki és ő téged nemsokára hitveseként fog hazavezetni.

— Félre e csúnya redővel homlokodról! — mondá Nerina, csintalanul tekintve a férfi mogorva ar- czába s bársonyfinom, hosszú fehér ujjaival simogatva homlokát. — Mióta gondolsz te az emberek csacsogásával, kedves Lorenzom ? Csak nem leszel féltékeny a „szép“ Dandolora! uemde ?

Lorenzo keble hosszú lélekzettől emelkedett és a sötét redő homlokán még sötétebben lépett elő.

— Szerelemféltő ? nem, még nem vagyok az, Nerina! Hiszek szerelmében, bízom hűségedben, de . . .

— Csak folytasd, — vágott közbe Nerina, látva a habozást. — Ha tehát bízol bennem, és miért ne bíznál, tudva, mennyire szeretlek ; miért oly komor tekinteted, mikor karjaid között tartasz és mi távol ellenséges szemektől, nyíltan beszélhetünk szerelmünkről ?

(Folytatása következik.)

A közönség köréből.*)

I.

Sepsi Szentgyörgy, 1884. február 24.

Tekintetes szerkesztő ur!

Engedje meg, hogy néhány sorban utaljak b. lapja utján a helybeli lotto collecturára. A mult héten legalább húszszor akartam már a lottóba tenni, de soba sem lehettem szerencsés az illető gyűjtőt ott találni. Akár délelőtt, akár délután megyek oda, mindég hiába. így például a mult hó 27-én délután é3 28-án egész napon át hiába kerestem, nem tehettem számaimat.

Azt hiszem, a lottóigazgatóság azért adott városunknak is ily collecturát, hogy az a közönségnek mindég nyitva álljon. Szeretném tudni, ha az általam te.iui szándékolt, de a gyűjtő jelen nem léte miatt nem tehetett számok kijőnek, ki kárpótol engem a reám háramló kárért.

Ha a t. gyűjtő ur már magára vállalta ezt, fe- eljen is meg kötelességének; ha ő személyesen másutt van elfoglalva, állítson helyettest oda, de ne lehetetlenítse azt, hogy a nyerni vágyó közönség a lottóba tehessen.

» Ha pedig ezt nem akarja tenni, vagy nincs ily megbízottja, akkor adja át a lotto collecturát másnak, kinek ideje is engedi ennek vezetését.

Szükségesnek tartottam e felszólalást, mert egy- egy szegény szerencsét próbáló felebarátunk ez által igen köunyeu nagy kárt szenvedhet.

Egy lutri« mama

II.

Brassó, 1884. február 29-én.

Tekintetes szerkesztő ur !

A nagy közönség érdekében bátorkodom kérni a tek. szerkesztő urat, legyen szives e sorokuak becses lapjában helyet adni, mert a mi zilált állapotainkon csak akkor lehet segíteni, ha a nyilvánosság terére lépünk.

Brassóban • héten szerdán és csütörtökön szakadatlan havazott s igy a hó ellepte utczáinkat. A háztulajdonosok és kereskedők hozzá is láttak azonnal a hó eltakarításához, mert ha embereiket már akkor nem állítják oda lapátokkal, mikor az első hópehely mutatkozik, akkor a mi nagyon buzgó rendőrségünk azonnal előczitálja az illetőleg s kiméri reájok a „Strafgebührt.“ Ha alázatosan, bocsánat- kéréssel megy a magas porta elé, akkor a büntetés 50 kr, de ha mentségére bármit is mer felhozni, akkor a büntetés megkettőztetik, de még annál is erősebb lesz. Eddig nem volna a legnagyobb baj; mert a kövezet legalább tiszta; de ha a kitűnő kapitányság másnak szemében a szálkát megleli, hát a gerendát a magáéban miért feledi ? A mint a hó esett, úgy fekszik az még mindég az utczá- kon, t, i. kocsiuton ; a hó olvad s a tócsák egész utczákat foglalnak el, hogy gyakran egy csekélyebb átjáró megtalálása miatt egy egész utczán végig kell haladni.

Hát erről mikor fognak gondoskodni a mi Mihaszna Andrásaink ? Meddig fogja a hó s az abból eredő pocsolják az utczákat ellepni.

Nem vagyok valami barátja a heczczeknek, sem pedig szőrszálhasogató, de ellensége vagyok minden túlkapásnak.

A hol jogok vannak, ott kötelességeknek is kell lenni. Ha joga van a rendőrségnek mulasztásokat büntetni, kötelességei is vannak egyszersmind.

A közegészség tekintetébő is kénytelen vagyok felhívni főkapitányunk figyelmét erre. Intézkedjék az utak s utczák tisztántartásáról s első sorban most a hó eltakarításáról és a hó viz levezetéséről.

P.

Egyletek.

A ».-Bzentgyörgyi jótókonyczólu nó'egylet f. évi

márczius hó 1-én rendezte első böjti fillérestélyét, mely minden részleteiben sikerültnek jelezhető. A társadalmi élet fejlesztése körül a nőegylet választ- j mányának igen nagyérdem jut.

Gyárfás Győző ur felolvasása — tárgyalván a hiúságot, élénk hangulatban tartotta az egybegyült vendégeket; nemkülönben tetszést aratott Váncsa György ur szavalata is: „Az úri hölgyhöz.“ De kétségkívül legnagyobb élvezetet nyújtott Remenyik Kálmán ur tilinkó-játéka. Ritka hangszer — mert nem divatos és nem alkalmas a nagy hangverseny- terembe a tilinkó,' de Remenyik ur azt ritka művészettel párosult érzéssel is kezelte. A szívből jövő bangók szívbe hatoltak, a művészi hangok szűnni nem akaró tapsokat is arattak, a közönség kielé- githetetetlen volt s háromszor hívta ki R. urat. A műsor utolsó pontját bizonyos társasjátékok képezték, melyekre azonban több oldalú panasz hallatszott. Az ilynemű társasjátékok csak akkor bírnak érdekkel és vonzóerővel, ha abban nemcsak a nők, de férfiak is nagy számban vesznek részt, mi azonban ez alkalommal nem volt az eset mert a fiatalság nagyon csekély számban volt képviselve. E nélkül pedig ezek érdekkel nem bírnak.

*) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért nem vállal felelősséget a »zerk.

A helybeli izr. templom kijavítására f. évi márcz. hó 11-én a városház dísztermében igen szépnek ígérkező fillérestély fog tartatni, melyre a rendezőség a meghívókat már ki is bocsátotta. A háziasszonyi szerepet Adler Henriknéés Kupferstich Józsefné fogják viselni. Belépti- dij: személyjegy 50 krajczár. Az estély kezdete 8 órakor lesz.

VEGYES HÍREK.

Lapunk szerkesztőségi irodája márczius hó elseje

óta a főpiaczon 629. szám alatt (Csulak-fóle ház) az emeleten van.

Gidófalvi Albert temetése e hó 2-án délután 1 órakor vette kezdetét előpataki lakásáról. A gyász- posztóval bevont ház, a gyászoló rokonok és bánatos arczo barátok méltó ellentétet képeztek az elhunyt vig kedélyű életével. Rövid könyörgés után a dúsan aranyozott érczkoporső, melyen a halott születési éve és elhalálozásának napja ezüstös hetükkel csillogtak, megrakva a család által küldött valóban diszes koszorúkkal, a négyes fogatú gyász- bíntóra helyeztetett. Megindult a menet, melyet 28 hintó követett s az árapataki ev. ref. lelkész a fürdőhelyiség végén utolsó istenhozzádot mondott a boldogultnak. Uzon községébe érve, a falu végén az összes lakosság sietett az elhunytnak utolsó tiszteletét tenni. A két felekezetű templom harangjainak zúgása és a dalárda megható gyászdalai közepeit ért a menet a családi sirkerthez, hol az uzoni ev. ref. lelkész lélekemelő imája mellett tétetett a koporsó sírba, melyben a boldog emlékezetű örök álmát pihenni fogja. Nyugodjék békével !

A négyszeres gyilkosság N.-Szebenbea. A törvényszék egész csendben, de erélyesen folytatja az adatok begyűjtését. Az izgalom a városban megszűnt, úgy látszik, hogy a közönség belenyugszik a tudatba, hogy a gyilkosok fogva vannak. A szebeni lapok is szükebbre vonják tudósításaikat, mert a vizsgálat ezutáni része már nem tartozik a nyilvánosság elé. Az elfogottak és súlyos gyanúval terhelt, de még eddig rájuk nem bizonyított egyének közül: Kleeberg Antal 23 éves, szíjgyártó legény, de később a kataszternél volt írnok, Mariin Róbert 23 éves, egy gépgyár ügynöke és 3 testvér Gru- ninger, egy fodrász, egy esztergályos és a harmadik pinczér. Az utóbbi alibijét erősen állítja s most a törvényszék ezt vizsgálja. Mariin Róbertről bebi- zonyittatott, hogy a véresen talált stilet az ő tulajdona volt s azt több ízben eladásra ajánlotta. Egyik kezén vágási seb van s megtalálták egyik ingét is véresen. Egy sajnálatraméltó mulasztás is történt a vizsgálatban, mikor t. i. az ifjú Marlíura először ráirányult a gyanú, megidézték s jegyzőkönyvet vettek fel vele. Ez épen indulófélben volt Szászsebes I felé 8 egy kézi bőrönd is volt nála, — a jegyzőkönyvet keztyüs kézzel irta alá, s a bőröndöt elfelejtették megvizsgálni és úgy engedték utramenui vele. Mikor Szászsebesen elfogták, a bőröndöt megvizsgálták, de már addig eltüntethette a gyanús dolgokat belőle. A Mariin és Kleeberg családjai, mint azt képzelni lehet, mélyen le vannak sújtva az őket ért csapás miatt, s az egész város mély részvéttel viseltetik irántuk. De különös az is, hogy Kleeberget először is tulajdon édes atyja fogta gyanúba, s az ő feljelentése folytán fogták el.

Uj román lap. Nagy-Szebenben — mint a „K. K.“ írja — consortium van alkulóban, mely egy román ellenzéki napilapot akar alapítani. Ezen consortium tagjai Diamandi Manóié brassói kereskedő és a kereskedelmi kamarának elnöke, a két Bróte, Bech- nitz és Cristea Miklós, a „Telegrafulu rojanulu“ volt szerkesztője.

A czigánykirály. Mikor a német trónörökös Granadában volt, egy reggel a vendéglőből kilépve, föltűnt neki egy festői öltözetű czigáuy. A legény oly érdekes volt, hogy a trónörökös megállt és úgy nézte. A czigány, látva a magas idegen figyelmét, levette a kalapját. „Csak tedd föl a kalapodat“ — mondá a trónörökös a czigánynak. Ez engedelmeskedett, mint akármaly spanyol lord, a kinek kiváltsága a király előtt föltett föveggel megjelenni. A tónörökös mosolygva nézte a kevély barna ficz- kót és megszólitá: „Ki vagy te?“ — „Én — felelt a kérdezett — a czigányok ktrálya vagyok !“ — „No akkor kollégák vagyunk!“ — mondá a trónörökös nevetve.

Házassági Ígéret Miss Fortescue színésznő be- pörölte Garmoyle lordot, a ki, mint írják, házasságot ígért neki s aztán cserbenhagyta. Az ex-vőle- gény legidősebb fia Cairus Earl-nek, Anglia volt lordkauczellárjának. A fiatal hölgy 30,000 fontot, tehát 300.000 forintot követel. Garmoyle lord egészségi szempontból keleti utazást tesz.

Egy milliót loptak. A párisi postán történt e nem mindennapi dolog. A lopás 1882-ben történt s akkor Kuehn rendőrügynök volt megbízva a bűnösök kinyomozásával. A „Gaulois“ elevenítette föl az ügyet. Kuehnről beszélvén, mint Macé rendőrfőnök gyanítható utódjáról. Érdemeit dicsérvén, többek közt elmondta, milyen buzgalmat és éleslátást tanúsított a postalopás ügyében. Fölfedezte a vétkest a postaminiszterium egyik főtisztviselőjében, el is akarta fogni, de ekkor parancsot kapott, hogy szüntesse be a vizsgálatot, A „Gaulois* czikke nagy