Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-01-07 / 3. szám

„De ha vele bánni tudnak, Az ingét is od’adja.“ Nagy baj azonban, hogy a bánásmódot eltalálni sokaknak oly nehéz, 8 épen e nehézség okozta az itteni társadalom teljes elzüllöttét. A brassói magyarság a maga kebelében nem ké­pes összeférni. A leghazafiasabb czélok hajótörést szenvednek, mert nincs egyetértés. A közpolgárság semmibe sem vétetik — holott a magyarság jó két­harmadát ez képezi — s ezért ö nem hajlandó az intelligensebbeket követni. S ez természetes. Mert bármennyire is töreked­jünk előre, végre mégis inkább tétlenül maradunk, semhogy nyíltan tűrjük az arczcsapásokat. Ez okozta azután a szakadást, ez szülte a külön kaszinót s külön polgári kört. Mindkettőnek egész különálló közönsége van, de a mellett a kettő éllel áll egymás ellen. Sajnos körülmény ! . . . . Ekként két főtáborból áll az itteni magyarság. Az egyik a kaszinó, mely­nek közönségét a hivatalnokok s kereskedők képe­zik ; a másik a polgári kör, mely közönségét leg­inkább az iparos osztályból s annak barátaiból nyeri. Itt azután nagyon természetesen különfélék az érdekek is — ámbár a végső czél mindennek da­czára egy Azonban ez még csak hagyján volna. — ha nem volnának kisebb táborok is. — A polgári körnek dicséretére válik az összetartás és egyetértés, de ennek ellenkezőjét mutatják a kaszinó tagjai. Egy körben vannak ugyan, de azért ismét külön tábort képeznek a kereskedők, egész különt a hivatalno­kok és ismét mást némi tekintetben néhány ügyvéd. De ezeken felül van még egy párt, mely a leg­különfélébb elemekből 'szedte híveit s ez az u. n. iskolai párt. Ekként alakulván az itteni társadalom, nagyon könnyen állítható, hogy itt működést várni lehe­tetlen. A szászok és románok nagy gondot fordítanak a közművelődésre: felolvasásokat, előadásokat rendez­nek, — a magyarság semmit. A polgári kör kezdett is ilyesmit, de tudomá­sommal sikertelenül. Ily czélok eléréséhez egyetértés kell. a nélkül du­gába dől minden. Az érdekek most még elgázolók. azokat egyesí­teni kell. Meg kell értenünk egymást, közeledni, simulni egymáshoz, minden tábornak engedni kell n végre — egyesülni. Ennek előbb utóbb meg kell lenni. Csak ha ez meglesz, akkor gondolhatunk másra. Sajnos, hogy a tervezett magyar lap nem jöhe­tett létre, mert ez egyengette volna az utat a bé­kés egyezésre. Nem jöhetett létre most, de remél­jük, hogy azért létre fog jőni nemsokára. Ha lesz egy közös kapocs, melyhez mindenki fér, s mely mindenkihez fér, tisztulni fognak a vélemé­nyek s szent lesz a béke. Ha pedig közöttünk meglesz a béke s szilárdulni fognak a kapcsok, akkor azután megkezdhetjük nagy nemzeti feladatunkat. Az itteni szászok és románok nem oly borzasz­tók, minőknek őket a falra festik. Ok is szeretik a békét s örömmel fognak majd velünk kezet, csak Hogy csalta meg a muszka az istent. — Egy kis történet Oroszországból. — Irta: Törs Kálmán. (Folytatás.) — A csikó árát, atyuskám. Úgy óltalmazzon en­gem szent Mikulás továbbra is, a mily igaz, hogy a csikó árát, a mit a novgorodi vásáron kapok, a templomnak ajándékozom, hálából istenem iránt, ki elküldé szolgáját segítségemre szorongattatásomban, mikor a segítség nélkül gonoszul el kellett volna vesznem. Es Grigori elkezdett újra zokogni, vonaglani, hányni magára keresztet s kapkodni a pópa kaf­tánja után, hogy szélét megcsókolja. — Hagyjuk azt most, Grigori — mondá Czipriáu atya, — szent Mikulás megsegít, ha mozgunk ma­gunk is. De ahhoz szükséges, hogy hát mozog­junk. Azért hát csak szorítsd azt a lapátot, mert bizony elvisz az ördög Grigori aztán újra neki fogott az evezésnek, bár minduntalan abba akarta hagyni, hogy a csónak után úszó lovát megsimogassa. Nyilván azon tépe- lődött, nem lehetne-e valami módon a csónakba segíteni azt a szegény, megkínzott csikót. . . Végre aztán kivergődtek a partra. Cziprián atya olyan szives volt, hogy házába hívta Grigorit, pi­henjen meg ott. Nála a csikó is jó ellátást talál az istállóban. Töltsék ott az éjszakát, hajnalban aztán mehetnek isten hírével a nizsni-novgurodi vá­sárra. Grigori nem tudott hová lenni a nagy hálada- tosságtól. Hogy ő ezt a végtelen szívességet meg nem érdemelte, hogy ő azt soha sem fogja tudni meghálálni, bár szívesen ontaná vérét is Czipriáu — 10 — nekünk is tiszteletben kell tartanunk az 6 nemzeti érdekeiket, a mennyiben ezek természetesen az ál­lameszmével nem ellenkeznek. Ók előbb-utobb úgy is bi lénk olvadnak % a kö­zös és sikeres működés szempontjából ez igen óhaj­tandó is volna. Erre törekszik a kormány is, erre törekedjék minden magyar ember, kinek hazája jóléte szivén fekszik. Pluto. Vidéki levelezés. Borosnyó, 1884. január 4. Tekintetté szerkesztő ur ! Midőn a beállott újévben a „Nemere Határszéli Közlöny“ tisztelt olvasóit részemről is üdvözlöm és tek. szerkesztő urnák nehéz vállalatához szerencsét kívánok, tisztelettel kérem, méltóztatnók alábbi so­raimnak becses lapjában helyet adni.*) A nagy-borosnyói mükedvelő-testület ötödik fel­lépésével deczetuber *Л9 én színre hozta Szigligeti , és Balázs S. 100 arany pályadiijftl koszoruzott nép­színművét, a „S t r i к e“-t. Nem szándékom a mű bírálatába fogni, csak az előadásról egy pár szót. E jóravaló testület ötödször adá életrevalóságá­nak szép bizonyítékát ; ezen előadás it igen jól si­került, mely sikert első sorban emelte a kedves dr. Barabás Albertné, ki nemcsak szép tiszta dalai által lett közönségünk kedvencze, hanem a színpadi otthoniasság és taglejtés is nagy gyakorlatot árul el ; igen jói személyesítette az özvegy korcsináros- nét. Cserei Rózsa ma is, mint máskor, dicsérettel állta meg helyét, a neraeslelkiS angyalt adva. Izsák Józsefné és Tattiásué szintén emelték az előadást. Simon Imre az öreg István bácsit élethűen sze­mélyesítette, kitűnő hangjavai és találó arezjáté- kával kellemesen hatott a nézőkre. Földes Gézáról már elismert tény, hogy többet ér egy vándorszí­nésznél ; a tönkrejutott takácsot jó humorral adta, [ habár egy helyen túlzott. Csia Balázsnak ma volt először nagyobb szerepe, de megállta helyét. Kónya Lázár is jól alakított s csak az a kár, hogy hangja nem volt tiszta. — A többi mellékszereplők is csak dicséretet érdemelnek. Daczára a nagy Nemere-fuvásnak, mégis szép közönség volt s a tiszta bevétel 70—80 frt. Dicséretet érdemel dr. Barabás ur is, ki a zenét vezette s kinek hegedűje nélkül az egész zene élvezhetetlen lett volna. Bárcsak minél gyakrabban szereznének ily élve­zetes estéket műkedvelőink (de műkedvelőknek éne­kes darab nem ajánlható), mi által a közönséget némi félszeg vándor9zinészi előadásoktól kímélnék meg, másfelől pedig anyagilag is nemes czólt tá­mogatnak. Alcsernát ónban az ifjúság deczeraber 30- án rendezett a Kálnoky-féle házban hangverseny­nyel kapcsolatos tánczmulatságot. Bardocz Vilma nevelőnő sikerültén szavalt és Kovács Mari k. a. kitűnő sikerrel néhány népdalt énekelt, végül a három Damokos-fivér zenélt (hegedűn, czimbalmon és gordonkán), a közönség pedig tapsolt. *) Szívesen adunk helyet a vidéki leveleknek, csak kérjük azokat gyorsabban, mert különben mindig elkésünk. Szerk. atyusért; — de ez nem sokat hallgatott a szavára, ment elől, utána a víztől csepegő Grigori, ez után meg a reszkető aranyszörű csikó. Szegény, nem látszott meg rajta, hogy tegnap még vad volt De gyönyörű állat volt azért ily szelíden is. A lovat aztán bekötötték a jászolhoz a pópa két riska tehene mellé, s tettek eléje szénát, abrakot. — Te is megfázhattál, szegény Grigori, meg is éhezhettél, — mondá a. pópa — jöjj be velem, 08 z8zuk meg azt a keveset, mit isten szegény szol­gájának adott. Grigori alázatosan húzódott egy darabig. A pópa utóvégre is úgy volt kénytelen őt betaszigálni s oda állítani száritkoznia a tűzhely mellé, melyen jóté­konyan melegítő láng látszott. Grigori íogvaczogva állt meg mellette s mikor egyfelől párologni kezdett a ruhája, megfordult, úgy forgott ott a tűz előtt, mintha nyársra vont pecsenye lenne. Hogy belül se fázzék, Cziprián atya egy tök-ko­bakból jó fűszeres bort itatott vele s valamit súgott öreg gazdasszonyának, ki elkezdett sürögni — fo­rogni s Grigori nagy élvezettel szemléié, hogy terül meg az asztal vörös csikós abroszszal s hogy terem rajta barna rozskenyér s néhány mázas cserép- tányér. — Most tehát kissé föl meleged tél, szegény Gri­gori, — mondá a pópa — hát ülj ide mellém az asztalhoz s láss hozzá, mit az öreg Marianna tálal elénk. Nem lesz sok, de azt hiszem, nem fog rosz- szul esni. Grigori megint sírni és hálálkodni kívánt, de a pópa lenyomta a székre s Marianna jó meleg ürühuslevest hozott az asztalra, melyből a pópa telemerité a Grigori tányérát s rá mordult : — Most ne beszélj, egyél ! Aztán nézte, hogy vendége milyen jóízűen eszik ; maga alig hogy belekóstolt. Grigori végre elérkezettnek látta az időt, hogy Ezután tánezra perdült az ifjúság s csak úgy ap­róztuk a csárdást, a négyeseket meg mintegy 30— 34 pár lejtette. A szép tánczosuők közt ott láttuk : Kun Jolán. Illyés nővérek. Kovács Marika, Bar­docz Vilma, Farkas nővérek, Vajda nővérek, Kocsis Róza, Bocző Róza stb, sth. kisasszonyokat. A jövedelem az ev. ref. leányiskoláé. .... a ............ó. A közönség köréből.*) Tekintetes szerkesztő ur ! Engedje meg, hogy mint igazságszerető amber, a törvény és méltányosság alapján b. lapja utján szó­lalhassak fel egy ügyben, mely haráutegyenest el­lenkezik a törvénynyel, de egyszersmind minden va!r lásérzülettel is. A közoktatási törvény a vallástaut a rendes és kötelező tantárgyak sorába állítván, ugyanekkor annak tanítását is rendelte el. Ez az erkölcsiségen alapul. A gyermek az isko Iában veszi fel a tudomány első csiráit, ugyanott kell az erkölcs magvát is boleoltani, A vallás az erkölcä alapja, a hol ez hiányzik, ott az erkölcs sem ütötte fel tanyáját. Mindazonáltal a hosszufalusi állami és községi iskolában hittan évek óta sem tanittatik. Nem vagyok vallás-rajongó, de ez sérti vallásos érzületemet. Gyermekeink felnőnek az isteni foga­lom nélkül, minden vallás nélkül. Hiába oltjuk bril<> itthon, ha az iskola ezt elhanyagolja. Evangélikus gyermekek százai látogatják a hosz- szufalusi iskolákat б ezek mind mintegy vadon nő­nek fel. Nem tudom, kit illet, a mulasztás, — nem is­merem kellően a közoktatási törvényt; de annyit a józan ész is mond, hogy első sorban a megyei tanfelügyelőt. O a tanügy őre, a kormány azért küldötte őt ide, hogy a tanügynek őrködője., lendi- tŐje legyen, s irae, mit tapasztalunk ? Már a legfontosabbak egyikét is teljesen elhanya­golja. Neki volna első sorban kötelessége az ily vétkes mulasztásokat orvosolni, — e helyett ő maga követi el azokat,. E bájon segíteni kell. Ha nem segít a tanfel ügyelő ur. majd gondoskodunk segítségről a kor­mánynál, mert nem hihetjük, hogy a vallás- és közoktatási miniszter ur ily mulasztást csukott szí m mel nézhetne. Kérem tek. szerkesztő ur, legyen szives e sorok­nak b. lapjában helyet adni, maradván Hosszufalu, 1884. jan. 4-én kész szolgája Egy evangélikus atya *) E rovatban szívesen közlünk közérdekű ügyekben történd felszólalásokat. Felelősséget ezekért nem vállal a szerk. megtörülje a bajuszát keze fejével. Akkor aztán így szólott : — ígérd meg atyuskám, hogy eljősz velem Nov- gorodba. — Mit csináljak én Novgorodban, jó ember ? — kéidé a pap mosolyogva. — Eljősz, hogy tanúja légy becsületességemnek. Megígértem, hogy lovam árát a templomnak aján­dékozom, Istennek véghetetlen irgalmáért, melyet fölöttem gyakorolt. Ne mondhassa senki, hogy csak egy kopeket is magamnak tartottam belőle. Te ta­núja lészsz, mennyiért adtam el s én azt mind a te kezeidbe teszem le azonnal. ígérd meg azt nekem, atyuskám ' Az öreg Grigorinak reszketett a hangja, konybe borult a szeme, amig beszélt. A jó pópa Í3 elérzé- kenyült 8 feleié : — Szép tőled, Grigori, hogy először is istenre gondoltál megszabadulásod órájában. Ez is föl lesz javadra jegyezve fent. S nekem nincs Í3 jogom, hogy szándékodban megtántorítsalak. Becsületes emberként, jó keresztényként cselekszel, s bár éu megbízom becsületességedben, nem bánom, ha ugy akarod, veled megyek. Most azonban menj a he nyílóba, Marianna már elkészítette az ágyadat ; — feküdjél le s pihend ki fáradalmaidat. Hajnalban kakaskukorikoláskor felköltelek. Béke legyen veled ! A vén lócsiszár még nem feküdt olyan puha ágy­ban, a minőt neki az öreg Marianna vetett. El is aludt azonnal, mint a bunda. A pópa még előbb kiment az istállóba s a szegény elkényszeredett csikót száraz pokrócz-darabokkal jól végig dörzsöl­vén, csak azután feküdt le. A hajnali kakasszóra már talpon volt. Grigori még akkor is hortyogott. Nagy munkába került fölkelteni ; ébredezőfélben sokáig azt hitte, hogy a Volgában úszik s erősen szorította magához a da­gadó dunnát Végre aztán kidörzsöl te szemét, s a

Next

/
Thumbnails
Contents