Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-28 / 24. szám
lakásra házmotozás czéljából, holott az egész világon, legalább nagy városban egy ilyen fogolyt zárt kocsiba tesznek és a legnagyobb csendben, civil biztos kisérete mellett vezetnék oda, hogy az esetleges czinkostársakat is megkaphassák. A házmotozásnál im megtalálják Rátz Lajos összes ruhaneműit, de azonkivül mindennemű betörő eszközöket. Itt azután a tolvaj himezni-hámozni kezd, azt állitván, hogy társa, kinek nevét hamisan adja elő, hozta volna és vette a ruhanemüeket. 0 magának is két nevet tulajdonit első apjától és mostoha apjától. Persze tagad mindent. Összepakolhatnak a holmik és a fogoly kettőzött rendőri kíséret mellett az időközben rémitő számban összetódult kiváncsi sereggel ismét visszakisértetik a rendőrséghez. Most következik a java. Ezt a tolvajt a civil publikum fogta meg, de hol a másik gonosztevő'? Futnak ide oda. Se hire, se hamva! Egyszerre egyik rendőrbiztos ki éppen azon ház kapujában áll, hol az illető tolvajok laknak, figyelmeztetik, hogy a második tolvaj tőle vagy 60 lépésre állva, egy czédulát küld egy hordárral a szobát bélbe adó asszonyhoz, kérve ezen czédulában a ládáját. A rendőrbiztos kérdi a hordárt., hogy hol van az ki neki a czédulát adá, és midőn ez kezével azon irányt jelöli, hol az illető áll, a rendőrbiztos oda indul a hordárhoz felszólítván őt, miszerint mutatná meg neki az embert közelebbről. De az ördög nem alszik. A tolvaj látja, hogy a hordár láda nélkül sebes léptekkel egy rendőrbiztossal jő vissza, szép csendesen útnak indul, és mig a rendőrbiztos ur oda jön, hült helyét találja a tolvajnak. Ill a berek, nád a kerek! Volt, nincs! A helyett, hogy a rendőrbiztos ur a hordárt előre küldötte volna és az utcza más oldalán sétált volna oda, a helyett, hogy egy legközelebb álló civil emberrel meg- kerittette volna a tolvajt vagy a helyett, hogy a hordárral felment volna a lakásba, átadata volna szinleg a ládát és igy ment volna szépen mellette a tolvajhoz, neki fut a hordárral a tolvajnak, kinek 60 lépés „Vorsprung“-ja lévén, elsprengolt. lm, igy járunk mi a mi tapasztalatlan rendőrségünkkel. Egy tolvajt az óira előtt elszalaszt, holott a talált betörő szerszámok után ítélve, egy nem csekély minőségű emberrel volt dolga. A befogott tagadása és magatartása legalább arra enged következtetni, hogy itt kőt nevezetes betörővel találkozott volna a brassói policzia. Ámde remélem, hogy mit a policzia nem képes megtenni, azt majd megteszi a mi derék csendőrségünk és teljes bizalommal vagyunk, hogy Papp Mihály csendőrszázados ur lépen kapja a szökevényt, mert a brassói rendőrségnek czinntányéion kell hozni a tolvajokat. Mit szól mindehhez Kőröii uram ? —nyi. „Mert röndnek muszáj lönnyi!“ Brassó, 1884. február 24. Az anarchisták, szocziálisták, nihilisták, antiszemiták és hasonló foglalkozású emberek im útnak indultak Oroszországból, Németországon, Bécsen és Budapesten keresztül Nagy Szebenbe. Ha üti tervüket eltalálom, akkor még Kolozsvár van hátra és nemsokára Brassóban lesz az első küldöttség. — A nagyszebeni négyszeres gyilkosság a legnagyobb WÄM4JE&. A nők a régi németeknél.*) — Közli dr. s—h. — v (Folytatás) A házasságkötéssel, vagyis a leány fejkötő alá jutván, (mely alá néki a szabadság jelvényét képező leeresztett haját kellett rejteni, megkezdődött a férjnek neje felett gyakorolt oltalmi joga, mit termé- szetete8en a nő legtöbb esetben szívesen fogadhatott, kivéve, ha a férj tulságig élt. A jogok netovábbja nejének eladhatásában állott, mit azonban igen alapos okokból, vagy pedig nagy ínség esetében tehetett, mely utóbbira van az a régi s tán sokak által ismert német népdal czélozva, mely igy kezdődik: „Hab’ ich kein Geld, verkauf ich mein’ Frau, melyre a másik verssor rímét is kiírni, engem a nők iránt táplált tisztelet tart vissza. Azonban valamit a leányra vonatkozó eladási kifejezésekkel, úgy az asszonyokra vonatkozóval is találkozunk még ujabbkori költőknél is. Hogy is mondja Uhland:......................„Mein Weib wollt ich verkaufen — Wohl um ein leichtes Geld“ mi, hogy nem volt egyéb puszta jóakaró (már t. i. önmagának) fenyegetésénél, annak kijelentését t. hölgy olvasóim bizonyára tőlem be sem várják. De nemcsak a régi németeknél volt ám ez megengedve, hanem tán még inkább használatban is volt az .... ángliusoknál, a hol az csak a 12-ik század körül lett betiltva. Egy Angliában 1864 ben tárgyalt törvényszéki esetet nem tartok érdektelennek e helyen röviden elmondani. A chesteri törvényszék előtt egy nő bigamia, azaz tulajdonképen biandrai (kétférjüség) miatt lön bevádolva s n vizsgálat folyamán kitűnt, miszerint első lerje őt saját bele*) Lásd a 7., 8., 9., 10., 11. és 12-ik számban. izgatottságot idézte elő ná’unk, és hogy is ne? Ha már a gazemberek leggazábbjai egy ártatlan négy éves gyermeket is legyilkolnak, ha az ember eny- nyire átcsap az állatiasságba, bogy rosszabb és gonoszabb kezd lenni, mint az oktalan állat: akkor valóban egy sereg Schönerer daczára, ki oly melegen pártolta Bécsben a semmittevő embereket, — statárium kell az ország minden egyes részébe vagy az egész országba. Mi brassóiak legjobb reményben élhetünk, hogy a négyszeres gyilkolás véghezvivői, kik valószínűleg nem maradtak Szi-benben, maholnap Brassón lesznek. Hiába ! mi jó hírben állunk, rólunk azt mondják, hogy gazdag város és temérdek a pénz, mely itt hever. Im, ha tudnám, hogy Brassó város megőszült főkapitánya és az oldala mellett álló egész géprendszer magyar lapot olvas, azt kérdezném tőlök : tettek-e valamely intézkedést a Nagy-Szebenbeu történt négyszeres rablógyilkolás után ? Van-e titkos rendőr, ki a vasúton az érkező vendégeket felügyeli, ki a városba más utón ‘érkező idegeneket szem előtt tartja, ki razziát tart, stb ? Intézkedett-e a tekts. főkapitányság, hogy a minden belvárosi utczában levő éjjeli üzletek szem- előtt tartassanak ? Gondoskodott-e arról, hogy pénzváltók figyelmesek legyenek az idegenekre, borbélyok a magokat beretváltatokra, szabók a ruhát vevőkre, ócskaruhakereskedők a ruhátcserélőkre stb. stb. Szóval szükségesnek tartotta-e a brassói főkapitányság az óvó intézkedések megtételét, mert ha ma is úgy állunk, hogy X. vendéglős fogadásból ellopja a főkapitányság bejáratánál levő padot és azt praezentálja a nála levő két rendőrbiztosnak, ha ma is úgy vagyunk, hogy a színházban láthat juk a teljes rendőrséget, ha a tegnap megnyitott lovarda minden éjjel telve lesz rendőrökkel, ha ma is úgy állunk, hogy a jó Öreg Böhm bácsinak kell inspekcziót tartani, akkor nyitva áll az ut Szeben- ből — Brassóig, jöhet ide gyilkos, rabló, gyújtogató bátran, mert a brassói rendőrséget magát is ellophatja. Az a néhány szerencsétlen rendőrlegény, ki éjjel az utczákon őrjáraton van, ki fél a saját árnyékától, nem nyújt személy- és vagyonbiztonságot egy utcza lakóinak sem, — mit tegyen a város egyéb utczáiban lakó publikum ? De ha az egész rendőrség talpon volna,~ még akkor sem al- hatunk nyugodtan, mert a mai renommée mellett a mi kapitányságunk nem nyújt garancziát egy perczig sem. Azt hiszem, egyetért velem egész Brassó közönsége, hegy a mi vagyon és személybiztonságunk a fagyponton van. Tudom, hogy a főkapitányság azzal védi magát, hogy kevés rendőrlegéuy áll rendelkezésére stb. Igaz, nem tagadom, kevesen vannak, de miért rossz az a kevés. Miért nincsen fegyelem? Hol van az erély, a szakismeret, az ügyszeretet, a munkásság, a szorgalom, az éber figyelem? Ha a főkapitány hivatalában oly puha mint a lágy kenyér, ha nincsen benne elegendő erély, ha a többi hivatalnokok nem állanak hivatásuk magaslatán, ha nincs egyéb czél, mint a gépies irodai óra betöltés, ha a legénység értelem nélküli ügyetlen és tanulalatlan, atkor mi lesz belőlünk. Egy szép napon kirabolva, kifosztva és javaink láng martalékai lesznek, mert ki fél a brassói policziá- tól, ki respektálja azt és ki képzelheti is azt, hogy a gonoszt nyakon csípheti. egyezésével kötéllel nyakán vezette a vásárra, hol egy schillingért adta el egy másik férfiúnak, kivel később törvényes házassára lépett. A biró különösen kiemelte azon régi felfogást és szokást, mely szerint a férj, ha alkalmatlan feleségétől meg akart szabadulni, kötéllel nyakán vitte a vásárra. Hogy a mostani viszonyokból kifolyólag a bíró az eljárást elitélve, még mit mondott, az felesleges reprodukálnom, de felemlítem, hogy a jury ítélete a nőre nézve felmentóleg hangzott. A most említett jognál azonban tovább tartotta fenn magát a férj ama joga. hogy feleségét felmerülő esetben büntethette. Bizonyára többen fogják kedves olvasóim közül ismerni a Niebelungok ama kínos jelenetét, a melyben Siegfried nejét, Chrim- hildát, a Brunhildával való czivakodás miatt jól elveri. Szegény Chrimhilda, kinek az egyedüli vigasza férjének ahhoz való joga volt! De mintha némely részről ügyetlenségről hallanám magamat vádolva, hogy a jelen (már t. i. a jelen) korból nem vehettem volua-e példát, minek oly messzire vissza menni ? már rólam az iijenuek lehetőségét is feltenni kikérem 1 — A megfenyités azonban csak akkor volt helyén, ha a nő olyasmit követett el, a miért azt megérdemelte; ellenben ha arra alapos ok nem volt, vagy ha a férj egyáltalában rosszul bánt nejével, akkor megfosztották a férjet a neje felett gyakorolható jogoktól, kivetköztették őt a vagyon kezelésből, sőt ismételt esetben hosszabb időre polgári jogait is veszthette, mi férfiúra nézve a leguagyobb büntetés vala. Látjuk tehát, miszerint büntetési jog csak ott volt megengedve, hol a nő férjének jogos haragját keltette fel, de akkor is csak oly mértékben, hogy az által a házas együttlét veszélyeztetve nem lett, hanem inkább várni lehetett, miszerint borúra derű, vagyis végső esetben a száraz esőre csakhamar napfény következett. Kivételt csak valamely már fentebb érintett erkölcstelelen tett elköIly nyomasztó helyezetben felhivom az érdeklő köröket sietőleg hozzáfogni a helyzet javításához. Körösi Egy kis nyelvésze t. — Űnkénytes-e vagy önkéntes ?*) — Ritkán múlik el egy nap a nélkül, hogy a mi jó hírlapjaink, melyek (mellékesen mondom) magyarság tekintetében mintákul egyáltalában nem szolgálhatnak, vagy önkénytes katonáról, vagy önkényt es tűzoltókról, vagy önkénytes adakozásokról, vagy másféle önkény tességröl nem szólanának. Azok a jámbor reporterek persze az önkénytes alaknak etymologiai lehetetlenségét nem is sejtik! Hogy a jelenleg utón-útfélen lábatlankodó önkénytes alak valóságos nonsens, azt könnyű bebizonyítani. A dolog ugyanis itt is (mint az igazság országában egyáltalában) egyszerű és világos, nem pedig bonyolódott és homályos, mint például a Si- monyi-iéle nyelvrontó nyelvtanban s általában ott szokott lenni, hol az igazság, a tudomány gyönge lábon áll. „Egyszerűség az igazság bélyege“, mondja Boer- have vajmi helyesen. Halljuk! Ha „kény“ a tő, akkor „es“ melléknévképzővel e melléknevet kapjuk: „kény-es“ (== a ki kény ki követi, kényelmét keresi) ; — a fosztó-képzővel („télén“,) ez a melléknév támad: „kény-telen“ (== aki kény-ét nem követhet), a ki nem cselekedhetik tcé- nye szerint) ; — ,,$ég“~ főiiévképzővel e szókat kapjuk : „kény-es ség“ éá4 „kény-telen-ség“; — ha az „ön“ névmással teszsZük össze. akkor e melléknév: „önkény-es“ és ez igehatározó: „önkény-es-en“ jő létre. Eddig minden rendén van; de váljon rendén van-e az is, ha valaki igy ir: önkénytes? Ez már nincsen rendén, még ped'g abból az egyszerű okból, mert holmi „tes“ melléknévképző („önkény-tes“ \ll) nern létezik! Szabad-e a mondottak után igy irni: „Egyévi önkény-tes-ek, önkény-tes tűzoltók, önkénytes adakozások'“ stb? Nem szabad ! Hogyan kell tehát az idézteket irni? így: „Egyévi önként es, önként-es tűzoltók, önkéntes adakozások“ stb; a tő ugyanis „ként“ (ó'a-nel egyesítve „önként„), a melléknév-képző pedig „es.“ E czikknek megírására engem az a körülmény birt, hogy szerencsés valék ő csász. és kir. fenségének, József főherczegnek Rákosy Sándor, egyetemi tanárhoz intézett (1883. nov. 16. kelt) levelét olvashatni, melyben ő fensége e nyelvi kérdést illetőleg igy nyilatkozik: „A minap az itt alakult tűzoltóknak egy rövid szabályzatot írtam, és midőn átnézés végett a ke- felenyomatot kézhez vettem, olyan helyesírási és nyelvtani hibákat találtam, melyek nem tőlem szár- mazának, de a melyek már is általánosan elfogadottak szegény irodalmunkban. Ez a kis munkám pedig a nép embereinek van Kitűnő nyelvészünk, Thewrewk Árpád, e czikkét mint közérdekű kérdést közöljük, a mennyiben ebben érdekelve vannak egynémely egyleteink, mint pl a tűzoltó egyletek ií. Szerk. vetése képezhetett. — Ellenben bármit is követett el a férj, a nőnek magának őt viszont büntetni nem volt szabad, mert szem előtt kellett mindig tartania, hogy a férj az ur a háznál, ki minden körülmény között respektálandó. De hogy mégis előfordulhatott oly eset, mutatja az, hogy törvényileg volt súlyos büntetés ama nőre szabva, ki férjét tettleges n bántani merészeli. Hosszú időn át közönséges büntetés volt ez esetben, hogy az ilyen nőt szamárháton megfordított helyzetben ülve vezették a falun keresztül, mint azt a német költő, Bürger egyik szép versében. (Abt von St. Gallen) mint a császár fenyegetését is olvashatjuk. Mint tárgyunk első részében is felemlítettem, a régi németek nagyon restelték nejeiket czivakodva látni, s hogy ezen hajlamnak élét ellenükre irányozta! hassák, különös joggal voltak felruházva, mit elárulni az eddigiekben is tanúsított őszinteségem parancsol, állott pedig az abban, hogy nyakukba egy követ az u. n. Klapperstein-t (csörgőkő) követve, állíttattak férjeik által vásár alkalmával közszemlére. Ugyanezen megszégyenítésben részesültek a pletykázó nők, a mennyiben a kettő mintegy elválaszthatlanul szokott együtt járni. Régebbi különböző munkákból számos idézetet tartalmazó jegyzőkönyvemben akadtam a forrás megnevezése nélkül ama érdekes megjegyzésre, hogy Mühlhausenben még most is őriznek e korból egy ilyen követ, s a belóvésett német felirat eredetiben való közzétételére már csak merem remélni, hogy még t. hölgy olvasóim is elnézéssel lesznek, kivált, ha biztosítom, hogy utolsó német idézetem, Az így hangzik: „Zum Klapperstock bin ich genannt, Den bösen Mäulern wohl bekannt; Wer Lust zu Zank und Hader hat, Der muss mich tragen durch die Stadt.“ (Vége következik.)
