Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-21 / 21. szám

83

mint azok a bizonyos elite bálok, melyek tânczczal kezdődnek 8 holmi sétakocsizással végződnek — lo I vagias megverekedésnek okáéit.

De lám, hova tévedtem ! Feledje el asszonyom e levélből mindazt, mi ínyére nincsen s bocsásson meg, ha czélomat: önt egy kis ideig szórakoztatni, el nem értein; hiszen „si desuut vires, tarnen est laudanda voluntas“, — az utóbbi pedig, szentül fogadom, megvolt.

^a megengedi -- a viszontlátásig !

S-r Gyula.

Vidéki levelezés,

Kovászna, 1884. februái 18.*) Tekintetes szerkesztő ur !

Kissé kirúgtam1 a hámból s azért nem Írhattam már tegnap, pedig jól tudom, hogy úgy kellett volna. Mert^hát tudnia kell szerkesztő uramnak, hogy mi 16-ától 17-ikére virradó éjjel mulattunk ám amúgy isten igazában s ' ugyanakkor kettős diadalt is ültünk.

A kovásznál dalárda tánczvigalmat rendezett. Ez aztán csakugyan sikerült is. Az olvasókör bálján sokan voltak, de az mind kevés volt a mostani közönséghez képest.í Es ezután nagyon sajátságos az, hogy a bál;egyszersmind politikai pártértekezlet is volt. Esküdni mernék rá, hogy az egész Ko- vászua községben nem maradt az intelligens választók közül öt sem otthon, anynyira itt volt mind.

Egész nap csak úgy sürgött forgott mindenki az utczáu, kiváncsi volt már mindenki; és mikor aztán eljött az est, elmentünk Ja bálba és megjött a bálanya, — akkor valóságos örömünnep volt, s mondhatom rég fogadtak nőt harsogóbb éljenzésekkel, lelkesebb zenével, mint mi a kedves és szeretetreméltó Veres^Gyuláné úrnő ő nagyságát, Veres Gyula s.-szentgyörgyi tekintélyes ügyvéd kedves nejét.

Megszólalt a czigány s vele megmozdultunk mi mindannyian, kezdetét vette a táncz, melylyel aztán reggelig fel sem hagytunk. Ez volt aztán mu latság! De inig mi fiatalok csak úgy sorjába raktuk, addig a nagy számban gyűlt komoly idősbek félrevonultak, a belső terembe húzódtak és gyüléseztek. Itt csakugyan zeneszó mellett folyt a tanácskozás. Es mit gondol t. szerkesztő ur, miről folyt ott a diskuzió? . . . Hát bizony politikáról. S nem olyan mindennapos közönséges politizálás volt ám ez, hanem teljes pártértekezlet.

Pálczát törtek a kormány felett s egyhangúlag kimondották, hogy az orbai járás ellenzéki képviselőt fog választani, sőt mi több, a jó urak annyira is mentek, hogy a felléptetendő jelölt személyében is megegyeztek már.

Ez aztán eredeti értekezlet volt s ha nem lettek volna ott a járás legtekintélyesebbjei 8 legtöbbjei és ha magam szemével nem láttam és magam fülével nem hallottam volna az egészet, el sem hinném.

így pedig szent igaz ez az utolsó betűig.

Eddig még kételkedtem pártunk győzelmében, de most már bizonyos vagyok benne; eddig mégis számíthatott a kormánypárt néhány voksra itt, de most ez is oda van, mert — a mint láttam — az általunk eddig kormánypártiaknak ismert vezerférfiak bizony nálunk vannak és részt vesznek a már megalkotott végrehajtó bízott ágban, melynek tagjait azonban még elárulnom nem lehet.

De lám, én tulajdonkópen báb referádát akartam Írni és a politikába merültem, — pedig megígértem több jszép lánykának, hogy kiteszem őket a „Határszéli Közlönyébe, mert ők csak azt tartják, — de biz nem tehettem. Meg fognak ugyan haragudni reám, de elvégre i? majd megint kibékülnek; szívesen tenném, de nem Írtam össze a kis tubi- czákat, emlékezetből pedig nem merem, félek ki hagyhathatnék egyet s akkor kitörnék fejem felett a vész.

így csak elégedjék* meg szerkesztő ur’is azon tudattal, hogy leány annyi volt, mint ritkán látott s egytől egyig mind igen szép.

Hiába! szép leányokkal csak dicsekedhetünk.

Hirmondó. *)

VEGYES HÍREK.

Tér szűke miatt Csíki Kálmán 8 Ugrón Ákos országgyűlési képviselőknek a törvényszék áthelyezése ügyében tartott beszédeit csak jövőre közölhetjük.

Közvizsgálat. Ehrenkranz S. tanító az izr. val- lásu tanítókkal f. hó 17-én tartotta a nyilvános évi vallástani vizsgálatot, melyről csak tér szűke miatt nem referálhattunk már előbb. A vizsgálat minden tekintetben fényesen sikerült s az elért siker csak becsületére válik a derék tanítónak. Különösen jó benyomást tett reánk és az összes jelenvoltakra, hogy az izr. gyermekek az imát. biblia fordítást magyarul tanulják, mi kiváló bizonyítéka annak, hogy tanító és szülők is hazafias, magyar érzelmüek. A szülők és vendégek teljes megelégedésüknek adtak kifejezést a szorgalmas tanítóval szemben, kit az elért sikerért már csak azért is üdvözlünk, hogy a

gyermeket a kor igényeinek megfelelő hitoktatásban részesíti.

A brassói ügyvédi kamara részéről ezennel köz I hirré tétetik, hogy Kelemen Lajos sepsi-szeutgyör- gyi ügyvéd, Háromszékmegye tiszti ügyészévé történt megválasztása folytán, az ügyvédség gyakorlatáról önként leköszönvén, a kamara lajtsromából kitörültetett.

Rablás Fogarason. Fogarasi levelezőnk írja: f. évi február 5 én este egy Török nevű napszámos az „iléni“ utczában levő korcsmába mont, hol pálinkát és kenyeret kért, e közben oda jött Bartha Mihály ácsmunkás is, és leült előbbi asztalához. Török a kért pálinkából megkínálta asztaltársát, ki azt viszonozta. Fizetésre kerülvén a sor s Töröknek apró pénze nem lévén, egy papírba göngyölt 26 írtját elővette zsebéből és abból egy forintos bankjegyet felváltatva fizetett; a megmaradott pénzt pedig a papírral együtt vissza tette zsebébe és azzal távozott el. Bartha azonban utána ment és hívta, hogy menne vissza, de ő vonakodott és igy egymás társaságában a „Jager“ korcsmába mentek, a hol szintén pálinkáztak. Török eltávozott, felkeresendő egy ismerősét, de Bartha legott utána ment ismét. Egymás mellett haladva keresztül mentek az iléni utczában levő hídon és e közben B. szivarra akarván gyújtani, Töröktől gyufát kért. Mialatt Török mellénye zsebében gyufát keresett,

— az alatt Bartha mellen ragadta és a kigombolva levő ujossa belső zsebéből egy útlevéllel eg"ütt a 25 forintját kiragadta. — Török vissza kérte pénzét, mire Bartha kést ragadott, s annak élével Török fejére szúrást irányzott, mit az kikerülendő félre ugrott; e közben pedig Bartha a pénzzel együtt elszaladt. Károsult fél az esetről jelentést tett a bíróságnál, mely Barthát azonnal latartóztatta, ki most a dutyiban várja tettének méltó büntetését.

Xozarek dija. Az eszéki törvényszék eluöke 100 fortot küldött a főkapitányhoz Kozareknek leendő kézbesítés végett, mint a Szekula Antal rablógyilkoson véghezvitt akasztás diját.

Feltámadás a koporsóból. Deésaknáu, í. hó léén meghalt az öreg Kozma Juonné, s annak rendje szerint, harangoztak is utánna. Azonban f. hó lókére virradólag mit gondolt mit nem Kozmáné, — elkezdett a kopórsóban mozogni, azután felült, a jelenlévők kétségbeesésére kezdett a koporsóból kifelé mászni. Azután fölkelt és a házban le s fel sétált, persze egyedül, mert a házbehek mind szét futottak, mert félnek a halottaidól feltámadott „Na- Dótól.“.

Furfangos oláhok. A „Bihar“ írja: Egy Nagyvárad közelében levő román falunak lakossága panaszt emelt lelkésze ellen a nagyváradi gör. kel. szentszék előtt, több oly váddal terhelvén azt, melyek miatt a kért fegyelmi vizsgálat elrendelendő volt, A vizsgálat raegejtése vége t a szen'szék által kiküldött esperes és szentszéki ülnök a napokban megjelenvén a helyszínén: a vizsgálatot megtartottá <, mely alkalommal a lelkész ellen emelt vádakat alaptalanoknak ta álván, panaszosok előtt előre is kihirdették, hogy a szentszéknek e tekín tetbeni verdiktje panaszaiknak alaptalanságát fogja euunciálni, s következőleg a lelkész, az ellene emelt vádak alól felmentetni fog. Panaszos felek e nézetük szerint igazságtalan eljárásért zúgolódni, majd parancsolólag követelni kezdték, hogy a lelkészt függeszszék fel papi álásától, mert ellenkezőleg ők kikergetik az eklezsiális házból, a templomot meg bezárják. Az esperes ekkor figyelmeztetni kezdé őket a következményekre, — különösen hangsúlyozván, hogy a ki a templomot bezárni merészelked- nék, börtönbe fog jutni. Erre az egyik száj hős oda kiált, hogy: „Igen, csak hogy nem egy, hanem mind nyáján, az egész falu népe, egyszerre fogjuk ezt tenni." Az esperes kíváncsian kérdé, hogy miként gondolja ezt keresztülvihetőnek ? A szószóló büszkén vataszolá: „ügy, hogy egy 15 -20 méternyi hosszúságú pálczát készítünk, egyik végére a templom ajtajának kulcsát fogjuk kötni, ezt a pálczát aztán mindnyájan megfogjuk és úgy megyünk bezárni az ajtót egy csoportban. Ez a pálczát el nem hagyjuk addig, mig egy biztos helyre le nem tesz- szük. Ebből aztán látni fogja a törvény, hogy a templomot nem egy, hanem az egész falu zárta be.“ — Az esperes fejét csóválva vezette be a jegyzőkönyvbe e „furfangos találmányt.“

Két uj szent- XIII. Leo pápa vasárnap a Vati kánban két uj szentet proklamált. Az egyik Cadice Diego kapucinus barát, a másik Salandri Mária Gertrude apácza, ki a velenzói „a legszentebb olvasóról“ nevezett Dominikána-kolostort alapitá. Érdekes a szentek proklamálásának szertartása. A pápa a teremben 12 óra előtt jelent meg antika- merája kíséretében. A terem tele volt bibornokok- kal, rendőrfőnökökkel, prelátusokkal. A pápa fölkelt trónjáról; jobbján a „praefectus congregatio- nis ritum“, Bartolini bibornok állt, balján San Stefano bibornok; amaz a szerzetes, emez az apácza szentté avattatását sürgette, ő szentségével szemben állt a kanonizáló pörben szerepelt két vádló és a két védlő. A „congregatio rituum“ titkára, monsig- nore Salvaţi olvasta föl a pápai dekrétumot, mely e két uj szent kanonizáltatását elfogadja, mire a kapuczinus és a dominikánus rend generálisai állottak elő és a pápához intézett beszédben megköszönték a nagy tisztességet, a melyben rendjök részesült. A pápa erre hosszú szónoklatban beszélt az

szentek által véghezvitt csodatettekről é3 intet1 erényeik követésére. Most az összes jelenlevők térdükre borultak és fogadták a szent atya apostoli áldását.

Rendőrfőnök a vádlottak padján A kievi legutóbbi zsidózavargások alkalmával Sawadski rendőrfőnök összejátszott a tolvajokkal s a rablott ösz- 8zegekből bőségesen kijutott a része. Ismert lókötőknek kiállította a lószállitási levelet 50—100 rubelért. Azokat a zavargókat, a kik a zsidóüldözések alkalmával a mozgalmat vezették, nem fogatta el, de csak jó pénzért tette nekik ezt a szívességet. Megcsalta magát a hatóságot is, mert a rendőrségnél alkalmazott tisztviselők és rendőrök számát kétszer annyira tette, mint tényleg volt s a nem létezők helyett felvette a fizetésüket. Vizsgálat alkalmával idegen embereket ültetetett a hivatalba, s kiadta őket rendőrtisztviselőknek. Bár a tanuk mind ellene nyilatkoztak, az esküdtszék, mely csupa sült parasztból állt, felmentette őt. Nagyon sirán- kozólag tudott beszélni otthon levő szegény gyermekeiről.

A kinek két férje van. Egész regény, pedig valósággal megtörtént. Nehány év előtt egy bécsi hivatalnok vagyonos polgár lányt vett el. A fiatal pár eleinte jó egyetértésben élt; de alig két évre rá a férj kedvetlen lön s az asszonyka minden igyekezete hasztalan volt; nem bírta földeríteni. Egy nap azután levelet kap, hogy férje öngyilkos lön Szerencsétlen pénzkezelések által tönkre jutott, mig a felesége vagyonának felét is elvesztő s most nem volt hátra más, minthogy életét vegye. A Dunaparton meg is találták az „öngyilkos“ kalapját és felöltőjét. Kutatás, nyomozás nem vezetett eredményre s így másfél év múlva az asszony újra férjhez mehetett. Magyar kereskedő neje lön s első szerencsétlen házasságát csakhamar elfelejtő. De az első férj nem halt meg, sőt egy szép reggelen beállít a nőhöz, mint zsaroló s fenyegeti, hogy följelenti bigámiáért, ha nem ad neki pénzt. Mit tehetett a megriadt nő? Segített a teljesen nyomorba jutott, elkallódott emberen. De ez oly sűrűn ismétlő támadásait, hogy végre belefáradt a két főrjü asszony s jelentést tett a hatóságnál. Most folyik a válópör mind két férje ellen, hogy harmadszor is manyasz- szony lehessen.

A gödrsi kinosásö. P. utkaparót e napokban megszólná Gödre mellett az utón egy idegen, hogy adja el neki kapáját és ásóját pénzért s mert P. ellenkezett, kölcsóu kérte tőle az eszközöket. Aztán rajzot mutatott neki s kérdező: merre van az ott levő kápolna. Fel is világositá, a mindjobban ámuló utkaparót, hogy ott kincsnek kell lennie, ezt egy rabtól tudja, ki a neki bevallá. Ha a pénzt megtalálják ; megosztják maguk közt. Ástak soká az illető helyen míg egyszerre koppan a kapa. Fazekat találtak s abban 150 darab fényes arany volt. Majd eldült ijedtébeu a szegény utkaparó, de biz ez való volt, az idegen pedig becsületesen megosztozott vele 75 drb arany jutott egynek-egynek. De még nagyobb szemet meresztett, mikor az idegen azt mondta, hogy ez még semmi, de mennyi aranyat találtak még Pancsova vidékén, nézze! — Ezzel egy térrajzot vett elő zsebéből, mondván, hogy ezt ugyanaz az elhalt rab adta neki, ott még sokkal több arany van elrejtve, mint a kápolnánál. Szövetséget ajánlott az idegen P, nek, a ki ráállt, hogy elmennek Paucsovára együtt. Az idegen ajánlotta neki, szerezzen pénzt az utazásra, mert az aranyak feltűnhetnének P. szót fogadott, váltóra, az idegen szives aláírása mellett, egy rokonától 100 forintot vett fel s elindultak Kaposvárra. Itt P. a jövendők kontójára nagyot mulatott egy korcsmában, s a száz forintal telt tárczát is majd kivesztette a zsebéből széles jó kedvében; a tárczát a pénzzel az idegen vette magához, nála jobb helyen lesz, mire P. kijózanodott, az idegen azt mondta, nem fog ártani az aranyokat beváltani, hatha kell a pénz az utón; előbb azonban megtudják, hogy jók-e csakugyan? P.-vel együtt bement egy boltba, kérdezte jó-e az arany? Mikor azt mondták, hogy jó, kérdezte mit adnak, érte ? A kurzus szerinti árt ajánlotta a kereskedő, de az idegen annyiért nem adta, majd lesz az még drágább is. Kimentek a boltból. Egy korcsmába szálltak, hogy másnap reggel Pan- csováig meg sem álljanak. Éjjel P. fölébredt, az idegen nem volt ott. Reggel az a bölcs gondolata támadt, hogy tán az idegen maga akarja a kincset megkaparitani. Gyorsan vissza ment ahhoz a rokonához, a kitől a 100 irtot kapta s kért még pénzt, mert az övét az idegen el vitte, de a rokon nem adott az aranyakra se pénzt. Elment tehát P. a felügyelőhöz, ennél akarta az aranyakat beváltani s kérdésére elmondta, hogy Pancsovára akar menni. Mit keres maga Pancsován?„ kérdi a felügyelő s nagyot hahotáz a P. aranyán. Az utkaparó elmondta mesés történetét, a mely most mindjárt furcsa fordulatott vett, mert a felügyelőtől, megtudta, hogy az aranyak valóságos játékpénzek.

Oroszország versenye Ausztria-Magyarországgal

Az orosz kormány most nagy tevékenységet fejt ki Oroszország versenyképességének emelése körül és ez okból újabban elhatározta, a Dunától két órányira fekvő Reni városkát szabad kikötővé tenni és az orosz kereskedőknek már felajánltattak helyek áruraktárak felállítására. Oroszország törekvése az alsó Dunán megszilárdítani álláspontját és ezáltal iparának nagyobb tért biztosítani, megérdemli Ausz*) Mult számunkra elkésve érkezett.

8zerk,