Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-12 / 17. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évíblyam. 17. szám. Kedd, február 12. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sztgyörgyön, barompiacz-utcza 677. sz. a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt —- kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Haasen3tein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában; Brassóban: Schönfeld M, papirkereskedése által. Az ly ipartőrvény. — február 11. (—n.) Épen tizenkét éve annak, hogy a mai ipartörvény megszületett s már tizenhárom éve annak, hogy országszerte a legnagyobb mérvű agitáczió vette kezdetét az ellen. Megtörtént az, a mi a magyar törvényhozásban csaknem páratlanul áll, az iparosok felfolyamodtak a királyhoz, hogy a törvény szankczi- óját függeszsze fel, — de hasztalan, a törvény életbe lépett s nemsokára éreztette súlyát a magyar iparral. A panaszok az 1872- iki ipargyüléstől az 1879-iki második gyűlésig nem szűntek meg, mind tömegesebben kerültek napvilágra. Poroszország 1872 óta háromszor módosította ipartörvényét, mely a mienknek másolata volt, a mienk megmaradt változatlanul. A kormány tántorithatatlanul hű maradt torzszülöttéhez, mert az anya legcsunyább gyermekét is gyönyörűnek tartja. Csak a második iparosgyülés után kezdett a kormány is tántorogni. Látta, hogy az állapot tarthatatlan s hogy ezen változtatni kell. Matlekovics Sándor államtitkársága alatt ébredt e tudatra a kormány s ime hosszú enquet- tezés és gondolkozás után 1884-ben megszületett az uj ipartörvény, melyet legutóbb nyújtott be az iparügyi miniszter az országgyűlésnek. Az uj törvényjavaslat egészben véve önálló alkotás, mely nem simul külföldi mintákhoz, de azért minden előnye mellett is a határozatlanság irányától menekülni nem tudott. A javaslat készítője uem mert se jobbra se balra fordulni s azért nem is elégítheti ki ez sem az egyik, sem a másik pártot. Törvényben határozottságnak kell lenni, a melyben ez nincs, az nem is számíthat üdvös eredményre. A javaslat sok régi dolgot tartalmaz, melyek a czéhek idejére emlékeztetnek, holott eleget okulhattunk volna a régiekből — a jövőre s ez a javaslat legfőbb s legnagyobb hátránya. Nem nyújt elég biztosítékot az ipartestületeknek, nem oldja fel azokat a békók és eshetőségek alól, holott azoknak feltétlen szabadságra van szükségök. Az ipartársulatokat el kell törölni s helyébe közös ipartestületeket alakítani. A legkisebb községben úgy, mint a legnagyobb városban a különféle ipartestületeket egyesíteni kell, az erőket összegezni és ez esetben a vagyon, az iparfejlődés alapja, is növekedni fog. Ha ezen hiányokon segítünk, ha az iparhatósági megbízottak feladatai közül egynémely pontokat, melyek az iparosok hivatásával meg nem egyezhetők, kihagyunk; ha az ipartársu- latok, ipartestületek s iparhatóságok között jelenleg fennálló komplikált viszonyokat rendezzük: akkor az uj ipartörvényjavaslat törvény- nyé emelkedése csak üdvös hatással lehet. E módosítások feltétlenül szükségesek, a nélkül a törvényjavaslat nem felel meg czéljá- nak, azzal pedig segíthetünk az iparnak csaknem minden bajain. A képviselőház pénteken rövid ülést tartott, melynek napirendjén a költségvetési tjavaslat állott. A javaslatot egészen letárgyalták, s változatlanul elfogadták. Érdekes volt Jossipovich horvátországi képviselő felszólalása, ki azt kérdezte gr. Apponyi Alberttől, hogy mondja meg, miféle engedményeket szereztek a horvát képviselők hazájuknak, a melyeknek megfelelőleg aztán támogatták a magyar kormányt. Gr. Apponyi rögtön megfelelt; utalt a pénzügyi leszámolásokra vonatkozó alkudozásokra és a határőrvidék bekeblezésekre, a mi egyedül Horvátország érdekében hajtatott végre, a nélkül, hogy a magyar kormány részéről e kérdésben Magyarország érdekében egy határozott nemzeti politika követtetett volna. Ezután gr. Apponyi intézte azt a kérdést Jossipovichhoz, hogy mi jogosította őt fel azon feltevésre, hogy Horvátországra valami szprnyü sors várna, ha az ellenzék foglalná el a jelen kormány helyét. Erre Josipovich azzal felelt, hogy nem nevezte meg sem az egyik, sem a másik ellenzéket, hanem hallotta hiresztelni azt, hogy tulajdonkép Horvátország nem létezik, hogy Szlavóniát el kell venni tőle, stb. Még Becker János szólalt föl a kataszter ellen, mely a kisbirtokosokra aránylag nagyobb terheket rak, mint a nagybirtokra; utal arra a progressiv adóra, melyet a földre vonatkozólag Poroszország jótékony hatással már is érvényesített. De Hegedűs Sándor (előadó) kijelenti, hogy a kataszteren nem lehet most változtatni. Ezzel az ülés 11 órakor véget ért. Horvát — és Magyarország. A „Pesti Naplóban“ olvassuk a következő találó megjegyzést: „Horvátországnak ma nagyobb súlya van, mint Magyar- országnak.“ E szavakat mondta gróf Apponyi s e szavakért támadja meg ma őt a kormánypárti sajtó. S ugyanakkor a kormány félhivatalos értesítői Írják, s a kormánypárti lapok napok óta különféle váriácziókban közük, hogy Khuen Héderváry gróf horvát bán Bécsbe utazik, hogy ő Felségének a horvát ügyekről személyesen jelentést tegyen, és a „teendő intézkedésekre ő Felségének jóváhagyását megnyerje.“ Mik ezek a „teendő intézkedések ?“ Csak azok lehetnek, melyekre nézve a horvát bán a magyar kormánynyal együttesen tárgyalt és megállapodott. Tehát a magyar kormány és a horvát bán oly intézkedésekben állapodott meg, melyekhez ő Felsége még nem adta jóváhagyását? — Az idézett értesítésből ez derül ki. S ha ez igaz, akkor lehet-e Magyarországra nézve súlyosabb megalázás, mint az, ha ezen intézkedésekre nézve a fegfelsőbb jóváhagyást nem a magyar kormány feje kéri ő Felségétől, hanem a horvát bán ? Nemcsak megalázás ez, hanem súlyos közjogi sérelem is. Mert a horvát bán nincs fölruházva azzal a hatáskörrel, hogy közös megállapodások jóváhagyására személyesen tegye magát érintkezésbe a koronával, s a magyar kormány jogát gyakorolja. S ha ez mégis megtörténhetik, ha a magyar kormány maga azt hiszi, hogy a legfelsőbb jóváhagyás megnyerésére legalkalmasabb férfiú a horvát bán, akkor Apponyi nagyon szelíd kifejezéssel élt, midőn azt mondta, a miért őt a kormánypárt lapjai megtámadják. Bizalmatlansági indítvány az angol kormány ellen, február 7-én az angol felsőházban Salisbury, az alsóházban Northcote jelentett be a kormány ellen bizalmatlansági indítványt. Az indítványok egyforma szövegezésüek és kifejtik benaök, hogy a szudáni legutóbbi sajnos események bekövetkezése a kormány ingatag és következetlen politikájának tulajdonítható. A felsőház kedden fogja tárgyalni a bizalmatlansági indítványt s valószínűnek tartják, hogy az elfogadtatik, az alsóházról ellenben biztosra veszik, hogy elveti a bizalmatlansági indítványt a Parnell-pártiak magatartása folytán. Az alsóházban Gladstone kormányelnök valótlannak nyilvánitá azon hirt, mintha a fölkelők Szin- katot elfoglalták volna, az azonban igaz, hogy a szinkati helyőrség helyzete nagyon veszélyes, Tewfik és néhány száz ember lemészárlásáról még semmiféle hír sem érkezett, valamint Gordon tábornok elfogatásáról sem. Baker pasa megveretett. Február 7-én reggeli 9 óra tájban Baker pasa mintegy 3600 főből álló, jól elrendezett hadtestét úgy másfél angol mértföldnyi- re Trinkatattól a felkelők serege jól rejtett leshelyeiből megtámadta s nagyrészben lakaszabolta. Az eszeveszett harcznak Baker pasa és kísérete is majdnem áldozatul esett. Az angol tisztek közül elesett 7, a többi európaiak közül 10. Négy ágyú és két szórlőveg, az összes podgyászszal együtt odaveszett. A 3600 emberből mintegy 1500 maradt meg. A felkelők száma 1800 főből állott, kik közül 600-an megölettek. — Baker pasa kísérleteket tett a legénység újjászervezésére, azonban ezek csak sánczok mögül képesek & havczot rövid ideig kiállani. Hírlik, hogy Baker csapatai között elégületlenaég ütött ki, mire Baker a rögtönitólő bíráskodást kihirdette. Magyar közművelődési egylet. Hétfalu, 1884. február 5. E becses lapok jelen évi 8-ik és 12-ik számának hasábjain —f. és H czikkiró urak sok szépet- és jót mondottak el ama nagy horderejű s a társadalom legszélesebb körébe mélyen és jótékonyan beható „Magyar Közművelődési Egylet“ létesülése érdekében. Engedje meg tek. szerkesztő ur, hogy ezen fontos ügyben csekélységem is, egyet-mást elmondhasson. Az 1882-ik év október havában Hétfalu értelmisége a hosszufalusi felső népiskola egyik termébe meghivatván, tárgyalás alá vette a „Hétfalusi Közművelődési Kör“ alapszabályait. Ezen alapszabályok részletesen megvitatva — egyes pontok pedig kijavítva lettek, — mig végre a gyűlés által az egész el is fogadtatott. Ennek értelmében ugyanakkor a kör tisztviselői és a választmány ideiglenes minőségben megválasztattak. így az alapszabályok & gyűlés határozata szerint az elnökség utján a nagy- méltóságu belügyminiszter úrhoz megerősítés végett felküldetni határoztattak. Azóta 1 és */4 óv telt el, de a hétfalusi közművelődési kör alapszabályai még ma sem érkeztek le, s az ideigleues elnökség — hihetőleg ezen ok miatt — még mostanig sem hihatott össze egy újabb gyűlést. Ámbár alulírott Hétfalu értelmiségének ama szép és nemes törekvését, magát az alapszabályok velejét a megalakulási tényeket, a művelődési kör nagy misszióját a közei jövőre nézve még az 1882-ik október hó 23-ról kelt levelében a „Kolozsvári Közlönyében részletesen s egész hévvel le is irta ! Ki gondolta volna akkor, hogy mind ez — Petőfiként — és maiglan: „ . . csak . . . szalmaláng vala, mely született és ellobbana !“ De ezen előzmény után térjünk át már most a tulajdonképeni dologra. En részemről nem képzelhetek nagyobb fontosságú, tágabb, szélesebb keretű egyletet — társadalmi életünk terén, mely a magyar állameszmét, a hazafiságot, a nemzeti érzületet inkább ápolhatná, — mely a közügyeket széles és tág körben inkább felkarolhatná, mely a közjótékonyságot bármely irányban inkább gyakorolhatná: mint épen a köz művelődési egylet. Epen ezért addig is, mig ezen magyar közművelődési egylet magát „erdélyi® nevezettel jogosan felruházhatná, meg kell alakítani első sorban gróf Beth'en András főispán ur elnöklete alatt a „Brassói magyar közművelődési fő egylet“-et, mely az alapitó, rendes és pártoló tagokkal együtt mintegy 300 létszámra kinőheti magát. Azután a hétfalusi magyar közművelődési egylet szervezése következik, mely
