Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-09 / 16. szám
ez ? Vagy nem megblinhödte e már e nép a múltat s jövendőt?“ Igazán betelt rajtunk a költő azon szava: „Párt- szakadás romlásra vezet, egyesülés diadalmat arat!“ Mely kiegészítésül álljon itt a következő példabeszéd : „Ki más alá vermet ás, maga esik bele," s a midőn a tisztujitást megelőző perczben történtekre vissza emlékszünk, ez fényesen igazolja ezen szavakat. A szűk tér nem engedi, hogy hosszabban foglalkozzam a választással, azért áttérek az eredmény rövid enunciatiójára. Megválasztattak és pedig : községi első bírónak Bagoly Ferencz (mult évi másodbiró) 110 szavazattal Kis György 43 szavazata ellenében; másodbiró nak Pái Albert; első esküdtnek Földes Sándor és másod esküdtnek ifj. Imreh Mózes, mind hárman egyhangúlag kikiáltás utján. Az első esküdt höldes Sándor és első biró Bagoly Ferencz ellen több választó felfolyamodással fog élni. A csend és nyugalom a hosszas mozgalom után ugyan formaliter helyre állt, habár Jsokaknak ott lappang a keblén a sértett önérzet előidézte felháborodás, mely most hamarjában aligha csillapul le. Hogy azonban meddig tart ez a csend és nyugalom, nem lehet tudni, de lehet, hogy minden következő perczben felbomolhatik. —d—r— Nagy-Ajta, 1884. február 6. Tekintetes szerkesztő ur! A „Székely Nemzet“ czimü lap idei 6-ik számában egy tudósítás jelent meg ezen elnevezés alatt: „Egy képviselő körútja Erdővidéken“ s ebben csekély személyem is mint örökös bírói aspiráns, hús- művész, stb. van feltüntetve. Őszintén megvallom, hogy egészen hallgatással akartam mellőzni a tudósítást, mi semmi egyéb, mint nevetséges és meseszerű elferdítés; de miután több vidéki választópolgártársam felkért az igazság érdekében az említett meseszerü tudósításra nyilatkozni, a tekintetes szerkesztő ur tapasztalt humánus eljárásánál és engedélyénél fogva teszem ezt azért, hogy megmondhassam a czikkiró urnák, hogy lelkipásztori állásával sokkal jobban férne össze a testvérisülés és felebaráti szeretet hirdetése, mint a tények ily szándékosan történt elferdítése által a viszály és egyenetlenség magvának elhintése. Tartsa meg magának a szószéket, az teljesen az övé, de ne támadja meg mások politikai meggyőződését. De ha azt hiszi talán, hogy úgy a képviselő ur, mint az én s több politikai alvtársaink és a választó polgárok személyének ily megtámadása és nevetségessé tétele által (mint azt a „Székely Nemzet“ 2., 3., 4., 5. és 6- ik számaiban is tette) valami előnyt és hasznot szerez a szabadelvű pártnak ezen a vidéken: akkor nagyon csalódik. Sőt ellenkezőleg! éppen árt s el nem hárítható ellenszenvre gyújtja a választó polgárokat, és nem hogy elidegenitené azokat szeretve tisztelt képviselőnk Incze József úrtól, hanem épen az ő zászlója alá tereli még azon székely véreinket is, kik a múltkori választás alkalmával nem sorakoztak hozzá. Nehogy azt higyje czikkiró ur, miszerint a száraz- ajtai, bodosi, köpeczi s más községekbeli önérzetes és józan gondolkozásu székely választó polgárok eltántorithatók volnának azért, mert „istállóbeli lámpákat, faggyugyertyákat, bányászmécseket lappan- csokat, óriási pityókákat“ stb. hoz fel a nagyérdemű olvasó közönség előtt, melyek által a szegény adózó polgárok silány anyagi hely zetét, munka- és foglalkozáskor ükét, sajat vérükből való képviselőjükhöz tántorithatlan ragaszkodásukat s ősi szokásaikat gúny tárgyává és pellengére teszi a világ előtt. — Kit a nép szeret, azt el nem hagyja, ha bármenynyire akarják is elidegeníteni attól. Végül azt se higyje, hogy a baróthi higgadt plébános t. Yincze István ur és a gyula-fehérvári nagypap ő főtisztelendősége tömjőnezni fogják az érintett élczeskedóst. Ezt az igazság érdekében el kelle mondanom. Török Sándor. Levél a „Nemere Határszéli Közlöny“ t. szerkesztőjéhez. Tekintetes szerkesztő ur ! „Apró kötelességeim teljesítésében s a tőlem telhető jóDak terjesztésében találok vigasztalást s nyugalmat“ — írja br. Vay Miklósáé. Ezen csekélységet ne irigyelje tőlem a „Nemere Határszéli Közlöny“ brassói levelezője, se annak t. szerkesztője; inkább e helyett olvassák el Könyves Tóth Kálmánnak a Kötelességről irt kitűnő müvét, melyben e hó 2-án megjelent „Nemere Határszéli Közlöny“ 14-ik számában rajtam elkövetett méltatlanságra a kellő feleletet megtalálják. Különben, hogy a t. szerkesztő urat s b. levelezőjét a fáradságtól megkimőljem, idézetül ideiktatom az alábbiakat: „Az ember nem csak önmagáért él. Gazdagra, szegényre egyaránt bizonyos kötelességek teljesítése néz. Soknak élete gyönyör, másoké szenvedés ; azonban nemünk jobbjai nem azért élnek, hogy gyönyörködjenek, vagy hírnevet szerezzenek maguknak. A nemes ügy érdekében kifejtendő hasznos tevékenység lelkesíti őket.“ Kötelességből folyó tetteim dicséretét piaczra hur- czolni, mint áruczikket, tiltja önérzetem, tiltja szerénységem, mit jövőre nézve ezennel tisztelettel kikérek. Brassóban, 1884. február 3-án. Ceia István Egyletek. Meghívó. A „Brassói első takarék- és önsegélyző szövetkezet“ tagjai f. évi február hó 17-én délután 3 órakor a Magyar polg. kör helyiségében az igazgató- és felügyelőbizottság megválasztása czéljából közgyűlést tartanak, melyre az újonnan belépő tagok is ezennel tisztelettel megbivatnak. Ez alkalommal választandók : igazgató, aligazgató, pénztáros, könyvelő és jogtanácsos; 10 rendes és 4 póttag a felügyelőbizottságba. Az ötös bizottság. Meghívó. A kovásznai „Dalegylet“ a D. Veres Gyuláné ő nagysága védnöksége alatt 1884. február 16-án a Butyka-féle piaczi bálteremben saját pénztára javára zártkörű tánczestélyt rendez. Szünet alatt Dr. Póka Dezső és főerdész Sümegh Ignácz urak zenével, és a Dalkör válogatott dalokkal fognak közreműködni. Belépti dij: személyjegy 80 kr, családjegy 2 frt. Belépti jegyek a meghívó előmutatása mellett Binder Adolf ur gyógyszertárában, este a pénztárnál kaphatók. Kezdete esti 8 órakor. Jótékonyczélu bállal egybekötött műkedvelői előadás. A csernátfalusi államilag sególyzett községi iskola könyvtára és részben az állandósított óvóda felszerelési költségeinek fedezésére Csernát- faluban, szombaton 1884. február 9-én a községi szálloda nagytermében először adatik: „Anna*, dráma egy felvonásban, Csiky Gergelytől. Személyek: Anna: Szénássy Etelka, óvónő Tornai Bálint: Papp János áll. tanító. Janka, neje: Gáspár Anna, óvónő. Péter, nagybátyja: Michaelis Lipöt, tanitó. Zeréndi Jenő : Tóth András, tanítójelölt. Julcsa, szobaleány : Déli Józéfa k. a. Helyárak : I-sŐ hely 80 kr. — 11-ik hely 60 kr. — Állóhely 40 kr. — Másodrendű állóhely 30 kr. A bálért külön dij nem kéretik. Kegyes adakozások köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Záradékul: B á 1. Az aldobolyi székely műkedvelői zenekar (Banda) közreműködésével odavaló tanitó, zenekari igazgató Vass Pál volt csernátfalusi tanitó vezetése mellett. Jegyek előre válthatók Péter András községi pénz- tárnok urnái a községi irodában. Este a pénztárnál. Kezdete 7 órakor. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri a csernátfalusi községi iskolaszék. j Nyilvános köszönet. Bikfalván folyó 1884-ik év január 26-án az olvasó-egylet és dalárda alapja javára rendezett tánczestély alkalmával felülfizettek: Tek. Temesvári Miklós ur 4 frt 50 krt, tek. Simon Sámuel ur 1 frt, tek. Pünkösti Károly, ifj. Temesvári Miklós, Kovács Dénes, angyalosi Forró András, Málnási Károly, Biró Sándor, Böjtbe József urak 50—50 krt. Tek. Lázár és Verzár urak 1 frt. T. Vadadi Rafael ur 2 frt, t. Kis Gáspár, Harkó Ferencz, Széplaki Dénes, Pál Zsigmond, nyéni Ziig- mond József urak 50—50 krt, Tiszt. Puská3 Lajos ur 50 krt, t. Fejes Lajos ur 10 ki t, t. Fejes Antal ur 20 kr, t. Darabos Ferenczné úrasszony 1 frt, tek. Bong Borbára úrasszony 50 krt, t. Benke Gáborné, Pál Andrásnó úrasszonyok 50—50 krt, t. Feldmann Jakaboé úrasszony 10 krt, angyalosi Dé- I nes Krisztina k. a. 20 krt, többen 1 fit 60 krt. Összesen 19 frt 70 krt. Fogadják hálás köszöne- tünket. Bikfalván, 1884. február 4-én a rendező bizottság. VEGYES HÍREK. A budavári gyilkosok Ítéletét az igazságügymi- niszteriummár áttette az ő Felsége személye körülimi- niszteiiumhoz. Az ítélet jövő hétre várható. Jogász- körökben az a nézet, hogy föltétlenül ki fognak végeztetni. Köszönet nyilvánítás. Gyurka József csernátfalusi közs. vezértanitó, az iskolaszék nevében a legforróbb köszönetét és háláját nyilvánítja Dr. Trefort Ágoston vallás- és közokt. m. kír. miniszter ur ő nagyméltóságának, hogy iskolánk számára ezzel másodízben több rendbeli igen érdekes taneszközöket méltóztatott alázatos kérésünkre a legkegyelmesebben adományozni. — Hálás köszönetét nyilvánítja továbbá nagyságos Koós Ferencz kir. tanácsos és brassómegyei kir. tanfelügyelő urnák is, kinek szives közbenjárására iskolánk nem csak tanszerekkel, hanem a czélnak megfelelő és felszerelt óvódával láttatott el. Csernátfalu, 1884. február 2. Az első bál. Rogay királyi tanácsosék épen most érkeztek meg a jogászbálból. Ilona és Sarolta, a tanácsos leányai élénk csevegés közt haladnak fel a lépcsőkön. A két bájos teremtés ragyogó szemein nem látszik meg, hogy az éjt táDczolva virraszták át. Pár perez múlva ott találjuk őket közös szobájukban; Ilona csakhamar a hófehér ágy párnái között pihent, mig Sarolta, fejét szép kezére hajtva, ábrándosán mereng; bizonyára az elmúlt boldog per- ezek foglalják el gondolatait. Tőle is megkérdez- betnők: „Hová merült el szép szemed világa?“ Talán a szerelem tündérországába szállt tiszta lelke, felkeresni azt, ki ifjú szivének jelenleg egész világát képezi. „Nos, — kérdé Ilona, türelmetlenül tekintve a folyton hallgatag lánykára, — van talán valami mondani valód ? — „sCak gyorsan, mert vágyom Morpheus karjai közé.“ E szavakra Sarolta feleszmélt. „Volna bizony, — mondá halk, suttogó hangon, — de nem tudom elkezdeni; — oh, az a kezdet oly Dehéz !“ „Hát majd elkezdem én! — szólt pajzánkodva Ilon. — „En igen jól éreztem magam ma, az első bálban, hisz ott volt ő is, az ifjak legszebbike, a deli Elemér — a kit — no — és a többit mondd el te.“-----------Sarolta elpirult, s égő arCzát gyorsan rejté a ke- revet párnái közé. „Igen-igen — úgy van, — a kit ón szeretek, rajongó édes szerelemmel; — oh, ha te tudnád, mit érzek, ha rám tekint azokkal az igéző szép barna szemekkel, a melyekből sok — nagyon sok szerelem sugárzik felém, — úgy szeretnék olyankor keblére borulni, hogy ott zokoghatnám el fájó boldogságomat. Oly különös, kínos érzés van a boldogság mellett szivemben, — félek, hogy elvesztem őt — a ki még nem is enyém. Mindig magam előtt látom deli alakját s hallom dallamos hangját, — még most is fülembe cseng az a kérdése, a mit a második négyes alatt oly esdekelve suttogott.“ „Nos és hogy hangzik az a kérdés ?“ — vágott közb) Ilon. „Szeret-e engem édes kis Saroltám — egyetlen mindenem?“ — S én nem felelhettem, mert oda jött az a kiállhatatlan csúf — Bezédy újságíró s figyelmeztetett, hogy meg ne felejtkezzem a most következő keiingőről, melyet neki ígértem. Elemérnek csak annyit súghattam, hogy „holnap“ s ő egy forró kézszoritással köszönte meg ígéretemet. Adj tanácsot Iluskám, mit szóljak Elemérnek?“ „Mondj igent — de csak akkor — ha jól megvizsgáltad szivedet — s meggyőződtél arról, hogy érzelmed komoly. Várj, tégy próbát — ha a többi bálokban, a hol ismét más fiatal emberekkel találkozol, megőrződ szivedet, akkor nyugodtan válaszolhatsz Elemér kérdésére.“ Sarolta duzzogva válasz olt: „Ilyen tanácsot csak te adhatsz, a ki szív helyett követ hord keblében s nem szeretett soha senkit; úgy bizony, hiába rázod a fejedet, hiába tekintesz reám oly feddőleg azokkal a nagy fekete szemeiddel — az bizony úgy van. De én nem várok — nem akarom, hogy Elemér — az ón édes Elemérem talán azt higyje, hogy nem szeretem, s csupa boszuból másnak kezdjen udvarolni, engem pedig elfelejtsen!“ Ez utolsó szót már sírva mondá. „Mily gyermekes vagy“ — vágott közbe Ilon ; —- „hidegséggel vádolsz engem, — pedig nem ismered benső világomat, — mit rejt szivem ; hisz nincs oly fiatal lány, ki elérné huszadik évét anélkül, hogy eszményképet ne alkotna magának. Lehet — fel is találtam — de hogy elérhetetlen csillagom vagy édes boldogságom lesz-e ő — az még a jövő titka — és én tudok várni s neked is ajánlom ezt!“ E pillanatban az ajtó függönye félre lebbent, egy szép nő lépett be azon. A leányok anyja volt. „Mi dolog az, hogy ti még ébren vagytok ?“ — kérdé csodálkozva. — „Talán valami baj van ? S te Sarolta, még mindig öltözékben ? arezod oly lázas pírban ég — beteg vagy, édes gyermekem ? „Ő nem, csak szive beteg“ — nevetett Ilona. Atanácsosné e szavakra elkomolyodott. Talán korainak találta leányánál a szívbetegséget.... A komoly arezon csakhamar édes mosoly vonult végig. Az anya hihetőleg vissza gondolt arra a boldog időre, midőn ő is az első bálban ismerte meg szive ifját — jelenlegi férjét, a kit még huszonnégy évi házasságuk után is mindig hévvel szeret. Keblére vonta Sarolta égő fejét s vigasztalta: „Édes lányom, nem jó a tűzzel játszani; feküdjél le, légy nyugodt s építs a közmondásra: „A türelem rózsát terem.“ Ezzel aztán megcsókolván gyermekeit, magukra hagyta. — Sarolta lefeküdt. * S valóban a türelem meg is termette a maga rózsáit. A fiatalok szerették egymást. Elemér, a gazdag földbirtokos, megkérte a kis Sarolta kezét s mire három hónap lejárt, mint boldog házasok hagyták el isteu házát. így lett Sarolta a legboldogabb asszonynyá s mindezt az első bálnak köszönhető. Csiszár Laura.
