Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-12-23 / 143. szám
T^ercsi, Mill nev Anna le. a., a rövidebb sze- Jyike a személy esi tőjének sikerült is azt hangzatba hozni az egészszel. Tapsokban /őség nem fukarkodott, de m°g is érde|ör Sándor, Torday Sándor ur, a darab Yő- liabár lehetett volna kissé ledérebb, köny - íübb, igen jól volt alakitvu. Torday urban ^yáltalában sokat nyertek műkedvelőink, csak mint betyár ma nem kellett volna annyira elérzé- kenyedni. Finum Rózsi, Schmidt Mariska k. a., egészen szerepének termett s különösen énekében tűnt ki, melyet zajosan megtapsolt a közönség. Játék közben kétszer is kihívták. Piros pozsgás menyecske volt s nagy mozgékonysága, pergős nyelve a valódi népéletet s falusi alakot állította, elénk. Csapóné, Lázár Irén k. a., ugyancsak értett a perlekedéshez. Oly ügyesen vágott oda Rózsinak, hogy gyönyörűség volt hallgatni. Taps és virág quantum satis. Tansznyásué, Lázár Mariska k. a., Sulyokné, Beiu- hall Amália k. a. csak hallgató asszonyok volta«:, kik legfeljebb egy-egy bámulatot kifejező szóban voltak hallhatók. Szerepök inkább a szemnek, mint a fülnek szólt. Megyei csendbiztos, Göllner Károlyiak ma ugyancsak rövid szerep jutott ki, alig nehány szó az egész, ép úgy a káutortanitó, Kovács János, (később Makkhetes is.) Már nem úgy Gonosz Pista, Józsa Mihály. Megtermett bakter az eredeti typusban, mint azt falun gyakran láthatjuk. A szerepek legnehezebbje úgy alakítás, mint személyesitós tekintetében. A közönséget jó kedélyben tartani, az a legnehezebb feladat a műkedvelőnek, de nála ez nem mondható, mert biz könnyű volt neki. Egyáltalában színpadra való alak. Gonoszáé, Józsa Gizella k. a. egyszer jelenik csak meg szereppel, akkor is jól megkaczagtatja a közönséget. A falusi leányokat Broszek Gusztavina, Kenyeres Mariska, Schmid Teréz, Soucek Auréllá és Verzál- Jolán kisasszonyok személyesítették, a kiket csak a karénekben volt alkalmunk hallhatni. Cserebogár, Daday Ferencz ép oly jól töltötte be mai szerepét, mint megelőző két alkalommal. Két alakról kell még megemlékeznem, a melyek a bakter mellett a legjobban s kétséget kizárólag a leghübben voltak alakítva s sok jó tréfára adtak alkalmat. Úgy külső alak, mint rendkívüli rugékonyság ál- tai Tűntek ki s úgyszólván* „eijeseu kifogásolbatat- lanok voltak a czigányprimás Végű Mátyás és czim- balmos (névtelen.) Csakugyan eredi s nagyszerű két alak. Ezek az egyes szereplők. Maga az egész szép összhangban, kellő sikerrel folyt le s derék műkedvelőinknek csak oecsületére válik, hogy e nehéz feladatot is oly Htünőeu oldották meg. A nők mindegyike kapott virágot, sőt egy közös koszorú is Dyujtatott át, melyet azután úgy osztottak fel maguk között, hogy szépen szétszedték azt s mindegyiknek egy virágot juttattak. Mondja hát még valaki, hogy leányaink nem ügyesek ! Azután a közönség is elég méltányos volt; lelnem akaró tap3kesedésének nem ^«yszer szűnni viharban adott kitűzést. Az áJőudáson véjpfö olt volt megyénk érdemes főispánja kedves nejével. Ezzel vége a czjIdusnak, mely három kedélyes estével gazdagított minket. Folytatása a kuliszszák mögött lesz, t. i. a szegény iskolás gyermekek között és a dalegyletben. A közönség köréből.*) Egy kis helyreigazítás. Tisztelt szerkesztő ur! A „Székely Nemzet“ f. évi nov. 25-iki számában „többek“ aláírással megjelent czikkre kívánok egy-két megjegyzést tenni, szíveskedjék azt becses lapja hasábjain közreadni. A „Nemere“ f. évi november 1-én megjelent számában, tatrangi Kocsis István esetére vonatkozólag azt mondja körülbelül e czikk : „R dely Róbert se- gédszolgabiró ur derék, erélyes hivatalnok, hogy ilyenre már régóta szükség volt, kit a közjóllét és biztonság érdekében még sokáig óhajtanak körükben látni; hogy Kocsis István ügyében igazságosan járt el, hogy csak melléktekintetek által vezérelt rosszakarat bélyegezheti emez eljárást szabálytalannak, és hogy Kocsis István a történteket mámoros fővel és elferdítve adta volna elő.“ Hogy Ridely Róbert segédszolgabiró ur derék és erélyes hivatalnok, azt senki sem tagadta, s valószínű, hogy ezen erélyének kifolyása az állítólagos rosszakarat, no de ezért teljes kárpótlást nyújthat „többekének jelzett czikkben közölt és talán nem is fölösleges dicsérete; mihez egyébiránt mint a ro- konérzésü keblek ömlengéséhez senkinek semmi köze, — hisz a rokon lelkek mindig találkoznak ! Ep ily kevéssé találhatna valaki gáncsolni valót még abban is, ha nyilvánított örömük megörökítése czéljából emlékoszlopot állitandók, nyilvános gyűjtést rendeztek volna. Nagy emberek méltók a megörökítésre! A csángóknak pedig úgy sincs még.egyetlen ily módon kitüntetett nagy emberük is. Vagy talán a szegény Rab István ? . . . Oh, mily kicsinyes hasonlat, minő elenyésző semmi ! . . . Es még azt sem lehet hibául felróni, h- „többek“ az Ezsau tál lencséjére áhítoznak, vagy a mesebeli macska szerepére vállalkoznak ; hisz mindez tökéletesen az Ő magánügyök,s há mulattatja őket, Ezután a vendéglő külön szobájában a fiút pam- lagra fektetve, gyöngéden dörzsölni kezdte, mire Ödön nemsokára magához tért s esdőleg tekintett az idegennek jóságos arczára, ki néma kérdésére válaszolóig igy szólt: — Jó helyen vagy, fiam, ne félj semmitől. Ha senkid nem volna, magamhoz veszlek és az én fiam leszesz. De mondd csak, fiam, csakugyan nem volna senkid? — Papám, mamám az égben, a jó édes mamát tegnap temettük el! — Akkor hát jól van, fiam, de most jer, üljünk asztalhoz; a vacsora úgy látszik, neked sem fog ártani. Ödönke nem sokáig kérette magát, odaült a bácsival az asztalhoz s jóizüen falatozott. Megvacsorálván Palócz István miniszteri titkár ur, mert ez volt a jóságos éltes ur, a pinezér által kocsit hozatva, a fiúval beleült s miután a városban még egyetmást bevásárolt, haza hajtatott. Otthon első dolga volt a karácsony-fát a mellékszobában fölszerelni s lángjait felgyújtani, mire Ödönt is magával vive, annak ártatlan örömében jó ideig gyönyörködött. Ezután rniud a ketten lenyugodtak, hogy a jótevő álom pihenést hozzon fáradt tagjaikra. A fiú el-elszenderült, de nyomban fel-felriadt s egy Ízben az öröm és fájdalom hangján szólalt ineg : — Bácsi! — Mi az, fiam ? — A mama eljött, itt van. — A mama ? — A bácsikát megcsókolta. — No, csak alugyál, kedves fiam, már elment! Erre az árva fiu is mély álomba szenderült. Be egésze a mis állítása, hogy a Kocsis Istvá i«r.zságos vol,t; mert bár tisztelem tét. de engedelerakérésem előrebocsátása után lehetetlen ki nem jelentenem, hogy nem oszthatom nézetüket és felfogásukat. Ugyanis „többek“ azt mondják, hogy a többször említett ügyben a segédszolgabiró ur eljárása igazságos volt, s ezt onnan tudják és merik állítani, mert ők maguk is jelen voltak. En azt hiszem s talán mások is, hogy „többek“ felfogása az igazságos eljárásra vonatkozólag teljesen közönyös, mert ők nem lehetnek bírái egy hivatalnok hivatalos eljárása helyessége vagy helytelenségének s kétségbe Vonom, hogy ily hivatást ők magukról föltételezzenek. Itt ugyanis nem az a kérdés, hogy „többek“ véleménye szerint az eljárás helyes és igazságos volt, s az sem változtat a dolgon, hogy az eseményt Kocsis István mámoros fővel adta-e elő, hanem az, hogy az előadása szerinti tények általában meg- és valóban úgy történte' -e és a mennyiben úgy történtek, helyes és igazságos volt-e az a törvény értelmében ? (Vége következik,) ségével meg van elégedve. Az aggasztó hírek következtében azonban rögtön távirati kérdezősködés történt Turinban, s meg is jött azonnal a válasz, hogy Kossuth a legjobb egészségben van. A brassói iparos ifjak önképző és betegsegélyző egylete 1884. deczember 27-éu a „Nro 1.“ nagytermében betegsegély-alapjának gyarapítására jóté- konyczélu zártkörű tánczvigalmat rendez, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. Személy-jegy 80 kr, családjegy 3 személyre 2 fit, több személyre 2 frt 50 kr. Jegyek előre válthatók Schwarze é9 Bartha urak klastrom-utczai üzletében, továbbá az egyleti helyiségben és este a pénztárnál. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Az estély kezdete 1/28 órakor. Az újságolvasás terjedésével rohamosan halad hírlapirodalmunk fejlődése. S a verseny e téren nagy előnyöket biztosit az olvasó-közönségnek. Csak egy évtized előtt is képtelenségnek tartották volna, hogy negyedévi 3 frt 50 krért s havi 1 frt 20 kiért egész könyvtárt pótló olvasmányt nyújthasson egy napilap, mint ma a „Pesti Hírlap“, mely mindennap 14--16 — 20 oldal tartalommal s köznapokon két, vasár- és ünnepnapokon 3—4 melléklettel jelenik meg s a mit ma egyetlen európai lap sem nyújt, előfizetőinek minden ráfizetés nélkül heten- kint egy, külön albumba köthető zenemelléklettel is kedveskedik. Főelőnye, hogy politikai irányát illetőleg kormánytól és pártoktól teljesen függetlenül, egyedül a magyar nemzeti politika érdekeit szolgálja, demokratikus szellemben. Vezérczikkeit legkiválóbb publiczistáink írják: Pulszky Ferencz, Beksics Gusztáv. Tors Kálmán, Eötvös Károly, Pes- ty Frigyes, dr. Kenedy Géza fel. szerkesztő, stb. Tárczáit és karczolatait, melyekből minden szám többet is tartalmaz, a kedvelt tollú Mikszáth Kálmán (Scarron) írja, kinek a „t. Házból“ ez. ország- gyűlési karczolatai közkedveltségre tettek szert; Bartók Lajos (Don Pedrő), ki színi karczolatokat ir ; továbbá a bel- és külmunkatársak hosszú sora szolgáltatja, kikből elég kiemelni a következő neveket: Agai Adolf (Porzó), Könyves Tóth Kálmán, Győry Vilmos, Csiky Gergely, Kürthy Emil (Kóbor lovag), Tábori Róbert (Columbus), Tóth Béla, dr. Radó Antal, dr. Sziklay János, Roboz István, Lat- kóczy Mihály, dr. Mikló Izidor, 8 oők Zsigmond, Szathmári Mór, stb Többi rovatait is gonddal és élénken szerkesztik a nagyszámú belmuukatársak ; Antali!; Károly (országyülés és László és í uby Sándor (ujdas &hiiL 1 «Lo/£í L (pofit >kaj, gazúasttgj stb. gjosy olvasmányok te- Hirlap“-ot az uj vetélkedő, & râul at tató kintete ,-en páratlanul áüó „FestT év alkalmából jó lélekkel ajánlhatjuk a magyar olvasó-közönség párt lógásába. Kétmilliós sikkasztás. A gyakori sikkasztások e járványos korszakában is nagy eset, a mi a Bécs- ben székelő alsó ausztriai leszámítoló bankot, e nagy pénzintézetet sújtotta. Januer Lukács, e bank helyettes igazgatója, két milliónál nagyobb összeget sikkasztott el, és e bő 18 án megszökött. A sikkasztó testvére az ismert bécsi színház igazgatónak. Az utolsó pénztár-vizsgálat egy hónap előtt volt, akkor még „rendben találták.“ De hát ez furcsa vizsgálat lehetett; mert Jauncr Lukács sikkasztott 11/a millió készpénzt, 250,000 fi tuyi osztrák jelzálogutalványt és 300,000 forintnyi magyar kincstári jegyet. Kézrekeritőjének 2000 márka jutalmat tűztek ki. Januer szökése után azonnal letartóztatták Kuffler Henrik pénzváltót, kivel a sikkasztó üzlet összeköttetésben állt, s a kivel együtt követték e a csalást. VEGYES HÍREK. Lapunk jövő száma a karácsonyi ünnepek miatt csak szombaton jelenik meg. Az udvar köréből. A karácsony ünnepet a ki J’ályi család az idén a budai kir. várpalotában szűk családi körben fogja megünnepelni. Rezső trónörökös hétfőn este Budapestre érkezik, hogy szüleit meglátogassa, szerdán azonban már visszautazik Bócsbe s a karácsonyi ünnepet neje és kis leánya körében fogja ünnepelni. Az udvar többi vendégei: a királyné testvére Károly Tivadar bajor herczeg, neje és leánya szinten elutazik még az ünnepek előtt, ha (kissé beteg) addig teljesen fel fog épülni. Kessuth egészségi állapotáról az utolsó napokban aggasztó hírek terjedtek el, még pedig oly makacs szívóssággal, hogy nemcsak Budapesten adták tovább szájról-szájra a legkomorabb tudósításokat, hanem Bécsben már a lapok is említették. Londonból és Párisböl pedig e hó IG-án táviratilag kérdezősködtek Budapesten a birek mibenlétéről. Nem is lehet sejteni, hogy e hírek honnau oredtek, mert épen a nagy hazafihoz közelebb állók körében jól tudták, hogy Kossuth jó egészségű s épen előtte való nap érkezett tőle levél Budapestre, melyben „Iratai“ újabb kötete számára, küldött kéziratot, s maga irta, bogy naponkint dolgozik és egész*) üzen rovat alatt megjolont közleményekért nem vállal UlA'oc-AíTot o ^ felelősséget a Irod.alo32a. „Magyar Szalon-Könyvtár.“ Hetenként 20 krért 2 év alatt egy mintegy 30 kötetből álló valóban becses házi-könyvtár birtokába juthatni, mely szép kötésben a szalonnak még díszére is válik. Hetenként 20 kr; ez oly csekély ár, mely még a szerény jövedelmű tisztviselő zsebéből is kifutja, és mely valóban felér azzal a szellemi élvezettel, mely- lyel a nyújtott olvasmány kínálkozik. Hogy a borítékot is hasznosíthassuk a közönség érdekében, hol mulattató és tréfás, hol a komoly és tanulságos hírek, apróságok, haszuos tudnivalók, irodalmi, művészeti, zenészeti, sport és egyéb hírek közlésére fogjuk azt felhasználói, sőt a közügyre érdeklő kérdések és feleletek rovatának is szívesen nyitunk tért. Ily jutányos ár mellett jeles és mulattató, jó és szórakoztató magyar olvasmány beszerzésére eddig hazánkban még nem volt alkalom. A nagy közönség minél nagyobbmórvű pártfogásától függ a vállalat további sikere, melyet abban a biztos tudatban indítunk meg, hogy szükséget pótolva — keletnek is fog örvendeni. Alább közöljük ama müvek jegyzékét, melyek első sorban fognak a „Magyar Szalon-könyvtárban“ megjelenni: Jókai Mór : A czigánybáró. Regény. Véka Lajos: Pali bácsi. Szatmáry Károly: A honboldogitók. Regény. Be- niczky-Bujza Lenke : Tévesztett utak. Tolnai Lajos : A nemes vér. Petelei István : Elbeszélések. Abonyi Lajos: Az özvegy tehénkéje. Jókai Mór: Egy játékos, a ki nyer. Wohl Stefánia: Egy szerelem életrajza. Degrő Alajos: Ősök és unokák. Bodon József: Az életből. Elbeszélések. Teleki Sándor gr,
