Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-12-23 / 143. szám

Strossmayer püspök most már teljesen magára hagyatva lakik diakovári kastélyában ; azonban úgy látszik, hogy a zágrábi ünnepélyek még mindig hatással vannak élénk képzelőtehetségére s impulzust adnak neki arra, hogy a politikában élénkebb részt vegyen, mint eddig. A püspök jelenleg első sorban oda törekszik, hogy tisztába jöhessen a bánnal, Szeretné a bán egyes intézkedéseit, a melyek reá nézve igen kellemetlenek lehetnének, keresztezni. így, hogy egy példát említsünk, a bán a napokban a diakovári püspökség egyik kannookától gyanús poli tikai magatartása miatt, az iskolai felügyelőséget, a melye t eddig viselt, megvonta. Strossmayer püspök ez alkalomból levelet irt a bánhoz, a melyben a sorok közül kemény' fenyegetéseket lehet kiolvasni. E lépése azonban eredménytelen maradt, mert az iskolák felügyeletét többé nem bízták arra a kanonokra. Még kellemetlenebb a püspökre nézve, hogy éppen Diakováron erélyesebb állami tisztviselő van, a ki a politikai izgatást egyáltalán nem olyan szellemben ellenőrzi, mint azt Strossmayer püspök szeretné. — A püspök már fel is kérte a bánt, hogy az illetőt mozdítsa el, azonban hiába hangsúlyozta loyalitásAt, s hasztalan fenyegetőzött azzal, hogy ő esetleg abban a helyzetben lesz, hogy egyházmegyéje papságának teljes szabadságot adhat az agitáczióra, ha a bán az említett tisztviselőt nem hívja vissza. — Sem a kérelem, sem a fenyegetés nem hatott. Mindenesetre uagyon figyelemre méltó, hogy Strossmayer püspök érzi annak a szükségességét, hogy a bánnal való viszonyát tisztába hozza. Eddig a püspök a bánt ignorálni akarta, most pedig a püspök fog a bán által ignorál- tatni.

Megint egyiptom íkonferenczia ? Párisi politika1 körökben ismét egyiptomi konferencziáról kezdenek beszélui; mert minden kabinet azt az álláspontot látszik elfoglalni az angol javaslatokkal szemben, hogy az egyiptomi kérdésben a politikai momentumot nem szabad elválasztani a pénzügyitől s hogy az csak egészben képezheti nemzetközi megoldás tárgyát.

A lapok Seunyey báróról.

A főrendiház uj elnökével foglalkoznak a fővárosi lapok, mint a nap legfontosabb politikai eseményével.

Az „Egyetértés“ ezeket írja : „A Demes báró kijelenté, hogy változatlan politikai elveinek a meggyőződése függetlenségének teljes fentartásával fog- foka el az országbírói méltóságot 8 a főrendi tábla elnökségét. Politikailag _n igyon fontos/ dolog ^ az. hogy Sennyey báró văile szerepre. 0 tényező volt bizonyos ÍBéivben a Tisza- hiaeitel szemközt is s még inkább bú befolyással bizonyos értelemben e kabinet oldalán.

A Tisza-kabinet bárkáján ül most báró Sennyey s a bárka viszi őt, Dem ő a bárkát, s menni fog oda, a hová a kormányos vagy a hová a szelek és a habok viszik a hajót. Tisza K. felfüggesztett ezelőtt tiz évvel, b. Sennyey ma fentartott bizeDyos elveket. Iíogy ama felfi.ggesztés s eme fentartás ugyanegy dolgot jelent, s. mmi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint hogy a két államférfi ma — két különböző útról indulva ki — összeért s egymást karon fogva ezentúl haladni fog békésen egy irányban. Báró Sennyey nem fog ^megbotránkozni a felfüggesztett elvekben és Tisza nem fog megbotrán- kozni a "fentartott elvekben. Mert egyik se tart a másiknak elveitől, mert mindegyik jól tudja azt, hogy amaz elvek a múlthoz tartoznak s nem a jövendőt vezérlik.

A „Pesti Napló“ irányezikkében így ir :

Hogy mit mondott egy rövid elnöki székfoglalóban, az iránt a nézetek igen megoszlanak. A beszéd olyan, mint a kettős tükör, mely két képet mutat, s mindenki azt látja, a mely oldalról bele tekint. Ha akarom, ellenzéki, ha akarom kormány- párti.

Az országbíró ur elég világosan beszólt arra nézve, hogy ellenzéki barátjai, kik ellenzékiségében még hisznek, őt meg ne értsék. Mert máskülönben nem kérnének a jövőtől világosságot. Un poco pin di luce talán nem ártott volna, ha Senyey tisztába akarja hozni álláspontját. Mert igy valószínűnek tartjuk, hogy az ő kormánypárti barátai ép oly kíváncsian fogják tudakolni azon elveket, melyekben a konzervatív Sennyey a liberális Tisza kormánynak opponálni fog, nyilván oly czélból, hogy az elveinek s politikai felfogása összességének megfelelőbb minisztériumot iktassa helyébe : mint a hogy Sennyey eddigi barátai az ellenzéken aggódva kérdik most, hogy vájjon hány és mely kérdésekre nézve monda az országbíró, hogy „nézetei az alapvonásokra nézve a kormányéival találkoznak n

A „Nemzet“ igy szól: „A szabadelvű párt minden tagjáról sokkal több hazafiságot és önzetlenséget teszünk föl, semhogy ne örülnének azon, hogy olyan kiváló férfiúnak, ki ellenzéki múltja daczára, az ellenzéken nem talált tehetségének és természetének megfelelő kört, a szabadelvű párt kormánya nyújtott alkalmat egy oly állás foglalására, melyben hogy a közösügynek nagy szolgálatokat tehet, még politikai ellenfelei sem vonhatják kétségbe.“

A „Pester Lloyd“ ezt mondja: „A szabadelvű párt teljesen meg lehet nyugtatva az iránt, hogy b. Sennyey visszatérése a politikai életbe, semminemű, még a legcsekélyebb változását sem jelenti azon elveknek, melyek a pártot eddig vezették, s hogy ennek kitűnő vezetője, kinek kezeiben egyúttal hazánk ügyeinek fő vezetése nyugszik, b. Seny- nyeynek bizonyára megbízható tanúsága szerint semmiféle politikai ei ^edmányt nem kívánt, de a maga részéről sem nyui ott.“

A „NeuesJdejj%r Journal„Leltévé, hogy b. Seny- * nyey politikai elveinek egészben való fenntartása val hallgatólag bizonyos politikai engedményeket tett volna is: neDj ke' hosszasan bizonyítanunk, hogy egy «ormány, mely nagy parliamenti többség élén állásának minden hatalmi eszközével rendelkezik, igen sokat enged meg magának, ha egyes személyiségeknek bizonyos czélok>a való megnyeréséért minden lehető fenntartásba s politikai rezerválja belenyugszik. Az ily politikai alku képzelhető s meg vau engedve, midőn két ellenséges politikai párt fúziójáról van szó; de nagyon egyenlőtlen üzlet ,midőn a kormány fúziója egyetlen egy, bár még oly jelentékeny politikai egyéniséggel forog kérdésben 8 ha megadva lenne annak garancziája, hogy

ii :?|j

inak.

tüntoP®»

tegnapi

a Bzem előtt tartott czél csakugyan el fog De vájjon ez-e az eset ? Valóban meguyeijl kormány a főrondiház többségét az állal, hi Sennyeyt megnyerte a főrendiház reformjának tátongó hézagok a mai ülésen, a nyilván távolmaradása több csoportnak, melyek tegnap411 még a házban voltak, fatális választ ad e kér- désr6

A „Budapestei- Tageblatt“-hói kiveszszük az alábbiakat:

__ ha érintkezési pontokat talált a miniszterelnökkel, a ki régebben más irányban haladott, mint ő, akkor, ő, Seunyey nem tágíthatott hajszálnyira sem meggyőződésétől, de inkább Tisza Kálmán hajolt meg.

Abban a pillanatban, midőn Sennyey elhatározta magát a felsőházi elnökség átvételére, Szapáry gróf lemondott a kormánynak megszokásává vált uj adó- behozatalról, sőt a mult héten egy rendeletét is adott ki, mely szokatlan kíméletet ajánlott az adóbehajtásoknál. Hasonlókép találkoztak más kérdésekben is. Tisza Kálmán Seunyey álláspontjához fordult át.

A bécsi lapok B. Sennyey Pál beszédét kedvezőtlenül fogadják.

Műkedvelői előadás.

Diassó, 18S4. decz. 20.

„Este van, este van, kiki nyugalomba“, csak én iilok még itt asztalom előtt, elgondolva, hogy ugyan mit Írjak az utolsó előadásról.

„Végén csattan az ostor“, mondja a közmondás, de igaz is. A két megelőző előadás jő volt, a mai még jobb.

Tragoedia és népszinmü legnehezebb műkedvelőknek, az előbbiben a népélet kellő ismerete s még inkább alakítása képezi a nehézséget.

Ily nehézséggel kellelt megküzdeni derék műkedvelőinknek a „Falu rossza“ előadásánál, * mondhatjuk, derekasan megállották a sarat.

A közöuség is sokkal nagyobb érdeklődést tanúsított ma, mint megelőzőleg. A terem zsúfolásig tömve volt, egy üres szék sem volt látható. tekintélyes publikumnak játszani már csakugyan öröm.

Maga a darab sokkal népszerűbb és ismertebb, semhogy aunak tartalmát elő kellene adnunk s igy felmentve érzem magam ez alól.

Vegyük rendre a szereplőket, a kiknek mindegyike teljes dicséretet és elismerést érdemel.

Feledi Gáspár bíró, személyesítette Bale más, azon alakítások egyike, minőket miiki Tói 'ritkán'lehet' látni. A p.irasztbiró szerepébe, beszédébe úgy beletalálta magát, mintha csak a mol- lett nőtt volna fel.

Lajos, Kilyéni Endre, ma ugyan ügyes parasztlegény _vplt. Alakja visszavezet minket a szép Alföld rónáira, a hol nem ritkán látni az ilyen dél - czeg legényeket. Mai alakítása sokkal szerencsésebb a múltkorinál.

Boriska, Szentiványi Blanka k. a. mai játéka ösz- sze sem hasonlítható első fellépésével. S ha akkor voltak is fogyatkozásai, a mai előadáson minden előnyére változott. Szentimentális szerepe benne nagyon jó személyesitőt birt s ő csakugyan megérdemelte a zajos tapsokat, Játéka elég szabatos, biztos fellépése pedig nagy előny.

Az árva fin karácsony-estije.

— Fővárosi rajz. —

Ozoray Árpádtól.

Hány ifjú gyermek lelkét örvendezteti meg minden évben a szeretet ünnepe, a megváltó, a kis Jézus születése.

Palotában és kunyhóban egyenlően fellobban a szeretet örömtüze a karácsonyfán, itt szerényebb, ott dúsabb tárgyakat világítva meg, melyeket meglepetésül hozott a szeretet, azok számára, kiknél: szivét még vak, a tiszta ártatlan öröm lelkesíti.

Még az árváknak is meghozza a nap az örömet és meglepetést. Az emberek jótékonysága nem feledkezik meg ily alkalomnál azokról sem, kiket kemény sorsuk árvaságra kárhoztatott.

Mégis, hány szerencsétlenje van a fővárosnak kinek részére még a mindeneket felkaroló szeretet ünnepe sem hoz örömet és vigasztalást; kiket a szerencsétlenség űz, hajt maga előtt, mint zugó szél a katáng kórót.

Ilyen szerencsétlen fin volt a tiz éves kis Ödön- ke is, kinek szerető és szeretett édes anyját épen karácsony hetének csütörtökén ragadta ki a halál ez árnyék-világból.

Ödönnek már most senkije sem volt, mert édes atyj&! ki tartalékos huszárőrmester volt, három évvel azelőtt esett álozatul Bosznia elfoglalásának, Maglajnál.

így hát vésztől terhes felhők teljesen összecsaptak a szegény fiú fölött. Még jó szerencse, hogy a gyermek nem fogta föl teljes egészében a reá zúduló szerencsétlenséget, mert még akkor is, midőn a temetés után szombaton reggel a lelketlen házi ur bezárta előtte kis lakásuk ajtaját, a csekély butorzatot és ágyneműt hátralékos lakbér fejében le foglalta, csak anyját siratta a szegéoy fiú s mikor a lelketlen ember rárivalt:

— Aztán ide ne jöjj többet, itt már nincs mit keresned, elég, hogy eddig is megtűrtelek.

Bánatosan, de a dacznak minden legkisebb árnyalata nélkül, igy felelt a szegény fiú:

— Igen bácsi, úgy is kimegyek az édes anyámhoz, ott van az én helyem.

Már most egészen ki volt taszítva a szegény gyermek a világba, mely részvétlenül tér napirendre a szerencsétlenség fölött, mitsem törődve a hajlék és ápolás nélkül maradt szegény fiúval.

Ödönke kiment a temetőbe anyja sírjához és ott a frissen hányt sirhalomra leborulva, sirt, zokogott.

— Édes jó anyám ! miért hagytál itt engemet ! — rebegé a szegényke fojtó zokogás között.

Azután, mintha valami titkos belső sugallat megvigasztalta volna, könnyei megszűntek s mintegy fásult nyugalommal tekintett föl az égre, honnan egy épeu feltűnő csillag ragyogott le reá. Mintha csak a szerető anyának szeme lett volna, telve jóságos szeretettel, úgy fölhevült a szegény fiú, hogy most már miutegy belső megnyugvással futotta át tekintetével a temető-részt, melynek kimagasló fej - fái és hivakoldó emlékkövei között oly kicsiny volt a sir s oly törpe az ahhoz letűzött fejfa.

Öreg este lett, midőn a temető-őr távozásra szólította fel a fiút, ki oly otthoniasan települt a siria, mintha már onnan távozni sem akarna többé.- Hát aztán bácsikám, kísérelte meg az ellenmondást Ödönke — miért nem maradhatok itt az én édes jó mamámnál ?

— Mert az a világ sorja, fiam, hogy az élők élők közt tartózkodjanak, a holtak pedig holtak közt. Nappal azonban mindig eljöhetsz mamádhoz, — tette hozzá jóságosau a temei,őőr, kinek szivében

a durva köntös alatt is felcsillámlott a nyájas részvét.

Ödön tehát elindult a holtak városából az élők városába, hol százezrek közt sem találkozik egy szív, mely ha nem kárpótolná is egészen nagy veszteségéért, de legalább vigasztalná szomorúságában.

Mire a városba ért, minden ház ablaka meg volt világítva ; az utczákon is lobogtak a gázlángok és nagy volt a sürgés-forgás mindenütt.

Hiszen mindenkinek volt valakije, kiről meg kellett emlékeznie a szeretet ünnepének előestéjén.

Csak a szegény árva fiúnak nem volt senkije a n így városban, még csak otthona sem, hol fejét lehajthatná ! Ödönke azonban e pillanatban épen nem látszott érezni ellmgyatottságát. A minden ablak mögött kigyult karácsonyfa-lángok egészen elfoglalták lelkét, azokat nézegette házról-házra, utczáról-utczára, mintha öröme telt volna a sok tarkaságban.

Már éjfél felé járt az idő, midőn az éhségtől ós hidegtől elcsigázva, öntudatlanul rogyott lej egyik utczában, hol az élénkség már megszűnt.

Forró lázban égett a gyermek arcza, szemeiben mintha túl világi fény gyuladt volna ki, úgy ragyogtak. Ajkai öntudatlanul csak azt robogták :

— Jövök, édes jó anyám, jövök !

Alig néhány perczig feküdt igy az utcza kövezetén, midőn egy ékesebb ur jött arra s az öntudatlanul ott heverő fiúhoz lépett.

Meglepetve tekintett a gyermeknek szép arczára s aztán mintha valami titkos sugallat ösztönözte volna, felölelte a gyermeket s bevitte a közeli redoute vendéglő egyik külön szobájába, miközben igy szólt:

— No, fiú, ha igazán senkid sincs, jó angyalod vezetett utamba, mert nekem sincs senkim s igy egymásra akadva, a jóságos sors intézkedését látom. hogy vigaszt hozzon mind a kettőnk leikébe,