Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-12-16 / 140. szám
tapsokkal kísért és megujrázott, elannyira, hogy egyes tételeknél kétszer, háromszor kihívta a szereplőket, kik folyton újabb és újabb darabokkal lepték meg a közönséget. A Nagy Imre és neje által egész művészi műiz- léssel előadott duette, nemkülönben Nagy I. által énekelt solo minden tekintetben sikerült s e tekintetben felmentenek, minket azon helyzet alól, hogy gyenge kritikánkkal reájuk nézve, raegérdemlott elismerésen kivül alkalmazhassuk. A közönség őket is zajos és méltó tapsokkal jutalmazta s kihívásokban részesítette. Az egész közönséget bámulásig elragadó érzéssel szavalta a „Pókainé“ czimü költeményt Thamó Klára k. a., mely mindenben a művészet iránti szép tehetséget árulta el. Nem kevesebb sikerrel szavalta el Szász János tanító ur Arany „Bajusz“ czimü költeményét, mely mindnyájunkat oly derültségbe hozott, hogy arra még soká fogunk emlékezni. A Földes György ev. ref. lelkész ur által tartott „Szív és ész“ czimü alkalmi felolvasása az „olvasókönyvtár“ megismertetése érdekében köztetszéssel találkozott és mindvégig lekötötte a közönség figyelmét. (A kiolvasást más helyen egész terjedelmében közöljük. Szerk.) Úgy a szavalatokat, mint a felolvasást a közönség szűnni nem akaró tapsvihara követte. A dalestély műsorozata mindezekben kimerítve lévén, következett a táucz, mely kivilágos kivirrad- tig tartott a legjobb kedélyhangulatban. Daczára a dalestély rögtönözött voltának, szép anyagi eredmény éretett el. Eladatott 100 drb. 40 kros személy-jegy, melyből befolyt 40 frt, ehez hozzáadva 3 frt 78 kr felülfizetést, az összes bevétel 43 frt 78 kr. Ezzel szemben az összes kiadás 13 Irt 78 kr; és igy maradt az „olvasó könyvtár“ javára tiszta jövedelem 30 frt, mely összeg az adott risszonyoic között nem megvetendő. Felülfizettek: tek. id. Imreh Mózes ur 1 frt 58 krt, Thamó Andrásnó úrnő 80 krt; özvegy Vajtia Dénesné úrasszony, Fekete Károly kjegyző, Bajkó Ferencz, Imrék Sámuel és Bede Károly urak 20 — 20 krt; Bajkó Barabás, ifj. Bajkó Lajos, Kelemeu Tamás ós Sáudor Áron k, tanító urak 10 — 10 krt. Fogadják az igen tisztelt rendezők és közreműködők és pedig: Földes György ev. ref. lelkész, ifj. Irnreli Mózes, Szász János k. tanító és Pál Sá iuuel utak, mind a „négytagú dalkai“ tagja , a rendezés és közreműködés körüli határt nem ismerő fáradozásaikért, a felüifizotők pedig nagylelküségö- kért és a közönség résztvevő megjelenésért, intézményünk nevében hálás köszönetünket és elisme- —résünket itt nyilvánosság előtt is. A legközelebbi dalestély a közbeeső „dalegyleti“ zártkörű tánczvigalom folytán, a jövő óv első szombat estéjén fog megtartatni.-e-v. Az aninai bányaszerencsétlenség. Oroviczáról sürgönyözték decz. 12-ről a „Pesti Hírlapinak, hogy az aninai kőszénbányában nagy szerencsétlenség törtéut, melynek hetven ember létünk alkalmával gyönyörködtet, addig a jó olvasó könyvek munkától szabad időnket, ünnep- és vasárnapjainkat s mindenek felett téli unalmas hosszú estéinket fűszerezik. Ne feledjük soha, hogy „a jó könyvek a legjobb társalgók“ és számtalan bűntől vonhatnak el. így fogva fel az „olvasó-könyvtár“ rendeltetését és czélját: elodázbatlan kötelességünknek ismertük tenni valamit annak érdekében. Epen azért ez estélyt, mint már jelezve is volt s tudva is van, a már meglévő, de elfeledett, hogy ne mondjam elhanyagolt olvasó-köuyvtár gyarapítására rendeztük, illetőleg ez estély tiszta jövedelmét, jó és hasznos olvasó könyvek megszerzésére szántuk, s ha kitűzött czélunkat óhajtott siker koronázza: egy rendezett „olvasó egylet“ alakítása is csak idő kérdése leend, melynek rendeltetése az lenne, hogy téli hosszú estéinken összegyülekezvo, kicseréljük esz- méiuket, megbeszéljük a napi eseményeket, a hírlapok utján hozzánk jutott országos dolgokat stb. 8 >gy egymást oktatva okolunk, tanítva tanulunk, kellemes és hasznos órákat töltünk. Az eszme, a gondolat, ki tagadhatná, szép és magasztos, de nogy az ige testté legyen: érdeklődnünk kell e nemes czél iránt, és én úgy látom ezámos megjelenésükből, hogy önök érdeklődnek is az iránt, és ez jó jel, mert az érdeklődés félsiker, ós mert az érdeklődés szüli a pártolást, a pártolás pedig biztosítja a czél elérését, a teljes sikert. Vajha itt is bebizonyulna e íeitcvősünk ! . . . Jelen meajelenésökkel tauusitott pártolásukat megköszönve, s további pártfogásukat is remélve, úgy a szív nemesítését, mint az ész világosságát eszközlő, de még csak a kezdet nehézségeivel küzdő intézményeink iránt, azon édes óhajtással végzem be e rövid ismertetésemet, hogy Papolcznak a szív nemesítésére, az Ó9z világosítására szolgáló intézményeit pártoló, elősegítő s általában minden szépre és jóra törekvő közönsége virágozzék mind az időknek végéig !!!... esett áldozatul. A helyszínére kiküldött laptudósitó e hő 13-ról következő kimerítő tudósitást irja: Az egeaz környék íajdalmas izgalommal lesi a hireket: bányán estek áldozatul a szörnyű katasztrófának, menekültek e meg, lehet-e még reménye annak a sek kétségbeesett családnak, melynek hozzátartozói még nem kerültek felszínre ? A bányatelep lakossága meg részben kitörő fájdalommal, részben néma megadással állja körül a végzetes akna száját, remegéssel várva, mikor kerül elő drága halottjuk a sötét mélységből. Szívfacsaró látvány lépten-nyomon. Dús aratása volt itt a halálnak. Eddig negyvenöt bányamunkás hiánya van konstatálva, kik közül tizennégy halott már kihúzatott az aknából. A még csütörtökön délután 3 órakor történt szerencsétlenség oka még nincs egész bizonyossággal kiderítve. A bányakapitányság, a szolgabiró ellenőrzése mellett — már megindította a vizsgálatot. Nagyon valószínű, hogy bányalég meggjulladása okozta a katasztrófát. A „Kolonie“ és „Kübeck“ aknába egy bányalég jelenléte miatt régebben elhagyott (nem müveit) aknából ömölhettek át a gázok, minthogy pedig a nevezett aknákban mint bá- nyalégmentesekben — közönséges lámpákkal dolgoztak : igy gyulbattak meg a veszélyes gázak s okozták a nagy szerencsétlenséget. A mentési munkálatok Veszély bányavezető, Riegl mérnök és több tisztviselő felügyelete alatt számos munkás részéről igazi önfeláldozással szakakatlanul folynak; élők megmentése azonban már nem várható ; mert előbb ki kell vezetni a gázakat, mi sok időt vesz igénybe, inig a többi halotthoz juthatnak. Az odaveszettek mind családapák; egyiket tiz árva siratja. Jajveszéklő özvegyek ós árvák egy perezre sem mozdulnak az akna szájától. A mentési munkálatokban sok oly muokás vesz részt, kik a katasztrófa első pillanatában szerencsésen megmenekültek. Ma vannak az első temetések Stájerlakou. Schröckenstein bányafőmérnök s Vrlligens igazgató holnap érkeznek Bécsből. A szerencsétlenség okát illetőleg más verzió is van, mely valószínűbb az előbb közlöttnél. E szerint egy régi száraz fakürtő, melynek oldalai finom kőszénporral voltak belepve, ismeretlen módon ki- gyuladt s ez okozta volna a bányatüzec. Az eddig megtalált 15 holttesten fulladás folytán beállt hálál észlelhető. A légakna erősen működik s remélhetőleg 1 — 2 nap alatt a halottak mind előkerülnek és a munka ismét folytatható lesz. Közrészvét nyilvánul a sok özvegy ós árva iránt, kik tél idején kenyérkereső nélkül maradtak. VEGYES HÍREK. Höpirat Milán király ellen. Temesvárról írják: Az itteni főkapitányság betiltotta egy Karagyorgye- vics herczeg párthívei által szerkesztett, egy itteni könyvnyomdában nyomatott és Milán király .ellen irányzott antidynaszta szerb röpirat szétküldését. A röpirat nehány példánya elküldetett Tisza miniszterelnöknek is. Nagyherczeg mint férj. Mint Berlinből írják, Sergius nagyberczeg és neje, Erzsébet hesseni uagy- herczegnő között oly kevó9 az egyetértés, hogy a nagyherczegnő közelebb Gacsinába utazik, megkérendő a czárt, engedné meg neki, hogy férjétől elváljon. Darmstadtban e hir senkit meg nem lepett, minthogy ott e házasságnak jó szerencsét senki sem jósolt, csakhogy nem gondolhatták, hogy a szakítás ilyen hamar be fog következni. Tudvalevő volt, hogy a mikor Sergius Darmstadtba utazott, jegyet váltani Erzsébettel, volt vele egy fran- czia hölgy is, a kinek azonban „magasabb inter- venczióra“ el kellett utaznia, s a ki a nagyhercze- get Frankfurtban várta meg. Mindazonáltal azt remélték, hogy a bájos, fenkölt szellemű nagyherczegnő mégis meg fogja nyerni férje szeretetót, s azért az ifjú hölgy szerencsétlenségét, mindazok, a kik ismerik, mélyen fájlalják. Az elmondottak valóságán természetesen mit sem változtat az, hogy a „Darms- taedter Zeitung“ minden hirt, mely a Sergius riagy- herczeg családi életéről szól, „gyűlöletes hazugságnak“ nevez. Véres bűn Kovásznán. A k.-vásárhelyi „Székelyföldéből vesszük át a következőket: Folyó évi decz. hó 9-éré virradó reggelen kovásznál Zágoni Mózest bezárt lakásában meggyilkolva találták. A gyilkoló eszköz egy középvastagságu mutatóujj első ízületének vastagság- és bosszaságra nézve megfelelő vas szögvég röpítetett át az elszerencsétlenült fején és pedig úgy, hogy a löveg a bal halántékon rneut be és a jobb fültőn jött ki. A halálnak be kellett következni. A meggyilkolt az ablak közelében levő asztal* mellett széken ült; jobblába az asztal alá benyújtva, ballába pedig, melyről a csizma leliuza- tott volt, ellenkezőleg volt kinyújtva. A fegyver pedig, baloldalához, ballapoczka-csont irányában fel volt támasztva. A meggyilkolt kezei az asztalra voltak csaknem egymásra helyezve s ezekre a fő rányugasztva, mint mikor valaki az asztal mellett ülő helyzetben, az asztalra hajolva elalszik. — A már leirt löveg az asztalon volt a lócsatorna kijét ró nyílásának megfelelő irányban. Ily ügyes masZ- kirozás után a felületesen vizsgálók nagyon köny- nyen öngyilkosságra gondolhattak. De a tapasztalt ós mélyebben s részletesebben szemügyre vevőket ez tévútra nem vezethette. Sőt ellenkezőleg, a leg- iszonytatóbb gyilkosság bűntettének esetét tüntette fel. Minthogy ezekhez azon körülmény is járult, hogy a meggyilkolttal különös komoly kifogások alá eső erkölcsű felesége felettébb meghasonlott viszonyban élt s még egyéb gyanús jelenségek is fordultak elő, a kir. járás-, mint vizsgálóbiróság igen helyesen a nyomozatot nyomban megindította s a kir. ügyészség képviselőjének közbejötté mellett az orvosbirói bonezvizsgálatot teljesítette. Már maga ezen egyedüli, de igen fontos vizsgálati cselekmény felette meglepő eredményhez juttatta az igazságszolgáltatás embereit. A meggyilkolt testén ugyanis a külső vizsgálatnál egyéb nem volt fölfedezhető, mint az elől már emlitett lövési seb. A vizsgálat azonban a koponyabőr levonása után a főre alkalmazott olyan hatalmas két ütés nyomát konstatálta, melyek következtében a koponya repedéseket szenvedett, s ezen ok is elég lett volna a halál előidézésére. Most már minden világos lett még azok előtt is, a kik öngyilkosságot sejtettek. Ez eredmény világosan azt mutatja, hogy az elszerencsétlenült először főbe üttettett s halálosan elkábitta- tott, s azután közvetlen közelről agyonlövetett. Ily körülmények között a meggyilkolttal közvetlen érintkezett s vele — mint jelezve vala — meghasonlott viszonyban élt felesége és fia vizsgálat alá vétetett, mindkettőnek konok tagadása daczára is. A vizsgálat egyéb, igen fontos adatai ez idő szerint nem közölhetők. rináncz-virtus. Szentes Félix pénzügyőr még két társával a napokban Csik-Tusnádra ment hivatalos küldetésben; útközben azonban, nem tudni mi okból, boszu vagy valami szesz hatása következtében, társai egyikére fegyvert fogott és rá is sütötte, azonban csak könnyű sebet ejtett. Miután a lövésre minnket társa a földre esett, saját fejének irányzott két lövést, melyek azonban szintén nem voltak halálosak. Látva, hogy önmagát sem képes meglőni, megfutamodott és az Oltba ugrott. Különös ós megmagyarázhatlan az egész történet. Bukarest városa a plevnai csata decz. 11-iki emléknapján fel volt lobogózva. A román király megjelent az istenitiszteleten ós este palotájában disz- ebéd, a tiszti körben pedig bál volt, mely' utóbbiban a királyi pái és a külföldi képviselők is részt.ettek, örült tábornok. Prágából Írják, hogy e hó 12-éu este egy törvéuyszóki hivatalnok lakásán, inig csupán az asszony és a csélóJIeány voTtaíTotthon egv 1 elegáns úriember jelent meg és a szobában minden szó nélkül kezdett föl-alá sétálni. E gyanús magaviselet által megijesztett nők rendőrt hivattak, ki — miután a furcsa úriember nem akarta orvét megmondani, .Őlszólitotta, hogy kövesse Ebbe bele is egyezett s útközben íütyörószett egy dallamot „Szép Helená“-ból. A rendőrorvos az őrültek házába küldte, hol Sarnetz tábornokra ós reicbsratlu képviselőre ismertek benne, ki azelőtt gyakrabban látogatta meg ott levő nővérét, a ki szintén elmebeteg. Rejtélyes öngyilkosság. Szombaton a temesvári vonattal egy elegáns fiatal hölgy érkezett a fővárosban s a Páris szállóban vett szobát. A vendégkönyve Jóemfy Irmának irta be magát. Temesvárról jött fel a fővárosba. A hölgy igen csendesen viselkedett s egy perezre sem hagyta el szobáját. A mondott nap még d. u. két órakor sem mutatkozott. E körülmény gyanút keltett. Miután hasztalan kopogtattak, lakatossal nyittatták fel az ajtót. A hölgyet a pamlagon találták halva; halántékán lőtte magát főbe. A halál rögtön beállott. Az asztalon egy pénztárczát találtak, melyben mindösszesen 1 Irt 76 kr készpénz volt, azonfelül két értékes gyémáut gyűrűt, egy arany remontoir órát, egy nyitott imakönyvet és egy czim nélküli leváet. Egy névjegy is volt ottan, melyre e szavakat irta : „Öngyilkosságom okáról Krupp lovag helyben állomásozó százados fog felvilágosítást adni.“ E tárgyakat a rendőrség lefoglalta. Az öngyilkosság okáról még eddig semmi bizonyosat nem tudnak. Egy uralkodó család tragédiája. Sierra Luona- ból nov. 10-iki kelettel a következőket Írják: Alfa Samuda ós Mahvadi Daraini vezérlete alatt a mohamedánók behatoltak a nyugat-afrikai Falaka-or- szágba. A mohamedánok egészen a főváros közelébe jutottak már, a midőn Sevab király belátva, hogy a rendelkezésére álló erűkkel országát megszabadítani képes nem lesz, összehívta az uralkodó család mindeu tagját, s legfőbb tisztjeit. Az össze- hívottak olyan házban gyülekeztek, a hol sok lőpor volt fölhalmozva. Sevab azt mondá híveinek, hogy ő képtelen tovább is ellentállást kifejteni s országa csakhamar az ellenség kezébe kerül egészen. Falaba pedig még eddig meghódítva nem volt soha. A király kijelenté, hogy ő magát a mohamedánizmusnak alá nem veti, ámbár híveit nem akadályozza meg benne, ha ők az uj rendszernek hódolni akarnak. Valamennyien azt felelték, hogy ok szívesebben meghalnak, semhogy mohamedánokká legyenek. A király erre egy égő fáklyát dobatott a puskapor közé s a ház iszonyú robbanás között a levegőbe röpült, természetesen megölve , minden benne levőt.
