Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-12-16 / 140. szám

tapsokkal kísért és megujrázott, elannyira, hogy egyes tételeknél kétszer, háromszor kihívta a sze­replőket, kik folyton újabb és újabb darabokkal lepték meg a közönséget. A Nagy Imre és neje által egész művészi műiz- léssel előadott duette, nemkülönben Nagy I. által énekelt solo minden tekintetben sikerült s e tekin­tetben felmentenek, minket azon helyzet alól, hogy gyenge kritikánkkal reájuk nézve, raegérdemlott el­ismerésen kivül alkalmazhassuk. A közönség őket is zajos és méltó tapsokkal jutalmazta s kihívások­ban részesítette. Az egész közönséget bámulásig elragadó érzéssel szavalta a „Pókainé“ czimü költeményt Thamó Klára k. a., mely mindenben a művészet iránti szép tehetséget árulta el. Nem kevesebb sikerrel szavalta el Szász János tanító ur Arany „Bajusz“ czimü költeményét, mely mindnyájunkat oly derültségbe hozott, hogy arra még soká fogunk emlékezni. A Földes György ev. ref. lelkész ur által tartott „Szív és ész“ czimü alkalmi felolvasása az „olvasó­könyvtár“ megismertetése érdekében köztetszéssel találkozott és mindvégig lekötötte a közönség fi­gyelmét. (A kiolvasást más helyen egész terjedel­mében közöljük. Szerk.) Úgy a szavalatokat, mint a felolvasást a közönség szűnni nem akaró taps­vihara követte. A dalestély műsorozata mindezekben kimerítve lévén, következett a táucz, mely kivilágos kivirrad- tig tartott a legjobb kedélyhangulatban. Daczára a dalestély rögtönözött voltának, szép anyagi eredmény éretett el. Eladatott 100 drb. 40 kros személy-jegy, melyből befolyt 40 frt, ehez hozzáadva 3 frt 78 kr felülfizetést, az összes bevé­tel 43 frt 78 kr. Ezzel szemben az összes kiadás 13 Irt 78 kr; és igy maradt az „olvasó könyvtár“ javára tiszta jövedelem 30 frt, mely összeg az adott risszonyoic között nem megvetendő. Felülfizettek: tek. id. Imreh Mózes ur 1 frt 58 krt, Thamó Andrásnó úrnő 80 krt; özvegy Vajtia Dénesné úrasszony, Fekete Károly kjegyző, Bajkó Ferencz, Imrék Sámuel és Bede Károly urak 20 — 20 krt; Bajkó Barabás, ifj. Bajkó Lajos, Kelemeu Tamás ós Sáudor Áron k, tanító urak 10 — 10 krt. Fogadják az igen tisztelt rendezők és közremű­ködők és pedig: Földes György ev. ref. lelkész, ifj. Irnreli Mózes, Szász János k. tanító és Pál Sá iuuel utak, mind a „négytagú dalkai“ tagja , a ren­dezés és közreműködés körüli határt nem ismerő fáradozásaikért, a felüifizotők pedig nagylelküségö- kért és a közönség résztvevő megjelenésért, intéz­ményünk nevében hálás köszönetünket és elisme- —résünket itt nyilvánosság előtt is. A legközelebbi dalestély a közbeeső „dalegyleti“ zártkörű tánczvigalom folytán, a jövő óv első szom­bat estéjén fog megtartatni.-e-v. Az aninai bányaszerencsétlenség. Oroviczáról sürgönyözték decz. 12-ről a „Pesti Hírlapinak, hogy az aninai kőszénbányában nagy szerencsétlenség törtéut, melynek hetven ember létünk alkalmával gyönyörködtet, addig a jó ol­vasó könyvek munkától szabad időnket, ünnep- és vasárnapjainkat s mindenek felett téli unalmas hosszú estéinket fűszerezik. Ne feledjük soha, hogy „a jó könyvek a legjobb társalgók“ és számtalan bűntől vonhatnak el. így fogva fel az „olvasó-könyvtár“ rendeltetését és czélját: elodázbatlan kötelességünknek ismertük tenni valamit annak érdekében. Epen azért ez es­télyt, mint már jelezve is volt s tudva is van, a már meglévő, de elfeledett, hogy ne mondjam el­hanyagolt olvasó-köuyvtár gyarapítására rendeztük, illetőleg ez estély tiszta jövedelmét, jó és hasznos olvasó könyvek megszerzésére szántuk, s ha kitű­zött czélunkat óhajtott siker koronázza: egy ren­dezett „olvasó egylet“ alakítása is csak idő kérdése leend, melynek rendeltetése az lenne, hogy téli hosszú estéinken összegyülekezvo, kicseréljük esz- méiuket, megbeszéljük a napi eseményeket, a hír­lapok utján hozzánk jutott országos dolgokat stb. 8 >gy egymást oktatva okolunk, tanítva tanulunk, kellemes és hasznos órákat töltünk. Az eszme, a gondolat, ki tagadhatná, szép és magasztos, de nogy az ige testté legyen: érdeklődnünk kell e ne­mes czél iránt, és én úgy látom ezámos megjele­nésükből, hogy önök érdeklődnek is az iránt, és ez jó jel, mert az érdeklődés félsiker, ós mert az ér­deklődés szüli a pártolást, a pártolás pedig bizto­sítja a czél elérését, a teljes sikert. Vajha itt is bebizonyulna e íeitcvősünk ! . . . Jelen meajelenésökkel tauusitott pártolásukat megköszönve, s további pártfogásukat is remélve, úgy a szív nemesítését, mint az ész világosságát eszközlő, de még csak a kezdet nehézségeivel küzdő intézményeink iránt, azon édes óhajtással végzem be e rövid ismertetésemet, hogy Papolcznak a szív nemesítésére, az Ó9z világosítására szolgáló intéz­ményeit pártoló, elősegítő s általában minden szépre és jóra törekvő közönsége virágozzék mind az idők­nek végéig !!!... esett áldozatul. A helyszínére kiküldött laptudósitó e hő 13-ról következő kimerítő tudósitást irja: Az egeaz környék íajdalmas izgalommal lesi a hireket: bányán estek áldozatul a szörnyű katasz­trófának, menekültek e meg, lehet-e még reménye annak a sek kétségbeesett családnak, melynek hoz­zátartozói még nem kerültek felszínre ? A bányatelep lakossága meg részben kitörő fáj­dalommal, részben néma megadással állja körül a végzetes akna száját, remegéssel várva, mikor ke­rül elő drága halottjuk a sötét mélységből. Szívfa­csaró látvány lépten-nyomon. Dús aratása volt itt a halálnak. Eddig negyvenöt bányamunkás hiánya van kons­tatálva, kik közül tizennégy halott már kihúzatott az aknából. A még csütörtökön délután 3 órakor történt szerencsétlenség oka még nincs egész bizonyosság­gal kiderítve. A bányakapitányság, a szolgabiró el­lenőrzése mellett — már megindította a vizsgá­latot. Nagyon valószínű, hogy bányalég meggjulladása okozta a katasztrófát. A „Kolonie“ és „Kübeck“ aknába egy bányalég jelenléte miatt régebben el­hagyott (nem müveit) aknából ömölhettek át a gá­zok, minthogy pedig a nevezett aknákban mint bá- nyalégmentesekben — közönséges lámpákkal dol­goztak : igy gyulbattak meg a veszélyes gázak s okozták a nagy szerencsétlenséget. A mentési munkálatok Veszély bányavezető, Riegl mérnök és több tisztviselő felügyelete alatt számos munkás részéről igazi önfeláldozással szakakatlanul folynak; élők megmentése azonban már nem vár­ható ; mert előbb ki kell vezetni a gázakat, mi sok időt vesz igénybe, inig a többi halotthoz juthat­nak. Az odaveszettek mind családapák; egyiket tiz árva siratja. Jajveszéklő özvegyek ós árvák egy perezre sem mozdulnak az akna szájától. A mentési munkálatokban sok oly muokás vesz részt, kik a katasztrófa első pillanatában szerencsé­sen megmenekültek. Ma vannak az első temetések Stájerlakou. Schröckenstein bányafőmérnök s Vrlligens igaz­gató holnap érkeznek Bécsből. A szerencsétlenség okát illetőleg más verzió is van, mely valószínűbb az előbb közlöttnél. E sze­rint egy régi száraz fakürtő, melynek oldalai finom kőszénporral voltak belepve, ismeretlen módon ki- gyuladt s ez okozta volna a bányatüzec. Az eddig megtalált 15 holttesten fulladás folytán beállt hálál észlelhető. A légakna erősen működik s remélhetőleg 1 — 2 nap alatt a halottak mind előkerülnek és a munka ismét folytatható lesz. Közrészvét nyilvánul a sok özvegy ós árva iránt, kik tél idején kenyérkereső nélkül maradtak. VEGYES HÍREK. Höpirat Milán király ellen. Temesvárról írják: Az itteni főkapitányság betiltotta egy Karagyorgye- vics herczeg párthívei által szerkesztett, egy itteni könyvnyomdában nyomatott és Milán király .ellen irányzott antidynaszta szerb röpirat szétküldését. A röpirat nehány példánya elküldetett Tisza minisz­terelnöknek is. Nagyherczeg mint férj. Mint Berlinből írják, Sergius nagyberczeg és neje, Erzsébet hesseni uagy- herczegnő között oly kevó9 az egyetértés, hogy a nagyherczegnő közelebb Gacsinába utazik, megké­rendő a czárt, engedné meg neki, hogy férjétől elváljon. Darmstadtban e hir senkit meg nem le­pett, minthogy ott e házasságnak jó szerencsét senki sem jósolt, csakhogy nem gondolhatták, hogy a szakítás ilyen hamar be fog következni. Tudva­levő volt, hogy a mikor Sergius Darmstadtba uta­zott, jegyet váltani Erzsébettel, volt vele egy fran- czia hölgy is, a kinek azonban „magasabb inter- venczióra“ el kellett utaznia, s a ki a nagyhercze- get Frankfurtban várta meg. Mindazonáltal azt re­mélték, hogy a bájos, fenkölt szellemű nagyherczeg­nő mégis meg fogja nyerni férje szeretetót, s azért az ifjú hölgy szerencsétlenségét, mindazok, a kik ismerik, mélyen fájlalják. Az elmondottak valóságán természetesen mit sem változtat az, hogy a „Darms- taedter Zeitung“ minden hirt, mely a Sergius riagy- herczeg családi életéről szól, „gyűlöletes hazugság­nak“ nevez. Véres bűn Kovásznán. A k.-vásárhelyi „Székely­földéből vesszük át a következőket: Folyó évi decz. hó 9-éré virradó reggelen kovásznál Zágoni Mózest bezárt lakásában meggyilkolva találták. A gyilkoló eszköz egy középvastagságu mutatóujj első ízületé­nek vastagság- és bosszaságra nézve megfelelő vas szögvég röpítetett át az elszerencsétlenült fején és pedig úgy, hogy a löveg a bal halántékon rneut be és a jobb fültőn jött ki. A halálnak be kellett következni. A meggyilkolt az ablak közelében levő asztal* mellett széken ült; jobblába az asztal alá benyújtva, ballába pedig, melyről a csizma leliuza- tott volt, ellenkezőleg volt kinyújtva. A fegyver pedig, baloldalához, ballapoczka-csont irányában fel volt támasztva. A meggyilkolt kezei az asztalra voltak csaknem egymásra helyezve s ezekre a fő rányugasztva, mint mikor valaki az asztal mellett ülő helyzetben, az asztalra hajolva elalszik. — A már leirt löveg az asztalon volt a lócsatorna kijét ró nyílásának megfelelő irányban. Ily ügyes masZ- kirozás után a felületesen vizsgálók nagyon köny- nyen öngyilkosságra gondolhattak. De a tapasztalt ós mélyebben s részletesebben szemügyre vevőket ez tévútra nem vezethette. Sőt ellenkezőleg, a leg- iszonytatóbb gyilkosság bűntettének esetét tüntette fel. Minthogy ezekhez azon körülmény is járult, hogy a meggyilkolttal különös komoly kifogások alá eső erkölcsű felesége felettébb meghasonlott viszony­ban élt s még egyéb gyanús jelenségek is fordul­tak elő, a kir. járás-, mint vizsgálóbiróság igen helyesen a nyomozatot nyomban megindította s a kir. ügyészség képviselőjének közbejötté mellett az orvosbirói bonezvizsgálatot teljesítette. Már maga ezen egyedüli, de igen fontos vizsgálati cselekmény felette meglepő eredményhez juttatta az igazság­szolgáltatás embereit. A meggyilkolt testén ugyanis a külső vizsgálatnál egyéb nem volt fölfedezhető, mint az elől már emlitett lövési seb. A vizsgálat azonban a koponyabőr levonása után a főre al­kalmazott olyan hatalmas két ütés nyomát konsta­tálta, melyek következtében a koponya repedéseket szenvedett, s ezen ok is elég lett volna a halál elő­idézésére. Most már minden világos lett még azok előtt is, a kik öngyilkosságot sejtettek. Ez ered­mény világosan azt mutatja, hogy az elszerencsét­lenült először főbe üttettett s halálosan elkábitta- tott, s azután közvetlen közelről agyonlövetett. Ily körülmények között a meggyilkolttal közvetlen érint­kezett s vele — mint jelezve vala — meghason­lott viszonyban élt felesége és fia vizsgálat alá vé­tetett, mindkettőnek konok tagadása daczára is. A vizsgálat egyéb, igen fontos adatai ez idő szerint nem közölhetők. rináncz-virtus. Szentes Félix pénzügyőr még két társával a napokban Csik-Tusnádra ment hivata­los küldetésben; útközben azonban, nem tudni mi okból, boszu vagy valami szesz hatása következté­ben, társai egyikére fegyvert fogott és rá is sütöt­te, azonban csak könnyű sebet ejtett. Miután a lö­vésre minnket társa a földre esett, saját fejének irányzott két lövést, melyek azonban szintén nem voltak halálosak. Látva, hogy önmagát sem képes meglőni, megfutamodott és az Oltba ugrott. Külö­nös ós megmagyarázhatlan az egész történet. Bukarest városa a plevnai csata decz. 11-iki em­léknapján fel volt lobogózva. A román király meg­jelent az istenitiszteleten ós este palotájában disz- ebéd, a tiszti körben pedig bál volt, mely' utóbbiban a királyi pái és a külföldi képviselők is részt.ettek, örült tábornok. Prágából Írják, hogy e hó 12-éu este egy törvéuyszóki hivatalnok lakásán, inig csu­pán az asszony és a csélóJIeány voTtaíTotthon egv 1 elegáns úriember jelent meg és a szobában minden szó nélkül kezdett föl-alá sétálni. E gyanús maga­viselet által megijesztett nők rendőrt hivattak, ki — miután a furcsa úriember nem akarta orvét megmondani, .Őlszólitotta, hogy kövesse Ebbe bele is egyezett s útközben íütyörószett egy dallamot „Szép Helená“-ból. A rendőrorvos az őrültek há­zába küldte, hol Sarnetz tábornokra ós reicbsratlu képviselőre ismertek benne, ki azelőtt gyakrabban látogatta meg ott levő nővérét, a ki szintén elme­beteg. Rejtélyes öngyilkosság. Szombaton a temesvári vonattal egy elegáns fiatal hölgy érkezett a fővá­rosban s a Páris szállóban vett szobát. A vendég­könyve Jóemfy Irmának irta be magát. Temesvár­ról jött fel a fővárosba. A hölgy igen csendesen viselkedett s egy perezre sem hagyta el szobáját. A mondott nap még d. u. két órakor sem mutat­kozott. E körülmény gyanút keltett. Miután hasz­talan kopogtattak, lakatossal nyittatták fel az ajtót. A hölgyet a pamlagon találták halva; halántékán lőtte magát főbe. A halál rögtön beállott. Az asz­talon egy pénztárczát találtak, melyben mindössze­sen 1 Irt 76 kr készpénz volt, azonfelül két értékes gyémáut gyűrűt, egy arany remontoir órát, egy nyitott imakönyvet és egy czim nélküli leváet. Egy névjegy is volt ottan, melyre e szavakat irta : „Ön­gyilkosságom okáról Krupp lovag helyben állomá­sozó százados fog felvilágosítást adni.“ E tárgya­kat a rendőrség lefoglalta. Az öngyilkosság okáról még eddig semmi bizonyosat nem tudnak. Egy uralkodó család tragédiája. Sierra Luona- ból nov. 10-iki kelettel a következőket Írják: Alfa Samuda ós Mahvadi Daraini vezérlete alatt a mo­hamedánók behatoltak a nyugat-afrikai Falaka-or- szágba. A mohamedánok egészen a főváros köze­lébe jutottak már, a midőn Sevab király belátva, hogy a rendelkezésére álló erűkkel országát meg­szabadítani képes nem lesz, összehívta az uralkodó család mindeu tagját, s legfőbb tisztjeit. Az össze- hívottak olyan házban gyülekeztek, a hol sok lő­por volt fölhalmozva. Sevab azt mondá híveinek, hogy ő képtelen tovább is ellentállást kifejteni s országa csakhamar az ellenség kezébe kerül egé­szen. Falaba pedig még eddig meghódítva nem volt soha. A király kijelenté, hogy ő magát a mo­hamedánizmusnak alá nem veti, ámbár híveit nem akadályozza meg benne, ha ők az uj rendszernek hódolni akarnak. Valamennyien azt felelték, hogy ok szívesebben meghalnak, semhogy mohamedánok­ká legyenek. A király erre egy égő fáklyát doba­tott a puskapor közé s a ház iszonyú robbanás között a levegőbe röpült, természetesen megölve , minden benne levőt.

Next

/
Thumbnails
Contents