Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-12-16 / 140. szám

— 558 —

Németországban. Ott sincs ugyan hiány vámellenes mozgalmakban, de sokkal szerényebb körben mozognak, mint a francziaországiak. A németek leginkább irás és nyomtatásban küzdenek az agráriusok törekvései ellen és mi is kénytelenek vagyunk lenyomtatni egy hamburgi kereskedő alábbi, az agráriusok ellen irányuló sorait, jóllehet idekünn bizonyára még kevesebbet használnak, mintha hamburgi vagy más lapban jelennének meg:

„Eddig volt helyi és belföldi forgalmunk,“ — igy ir hamburgi kereskedőnk — „de mióta szó van a gabnavámok fölemeléséről, azóta megszűnt minden üzlet. Ez ügyben eddig kevés uj esemény fordult elő, mert a 30.000 agrárius petícziója, hogy a buza, rozs és repcze vámja 1 máikról 3 márkra emeltessék, nem nevezhető eseménynek, miután az egész kérvény hamis feltevésekből kiinduló gyenge munka. Hiszen már eléggé be van bizonyítva, hogy nem a külföld, hanem a német fogyasztó viseli a vámot és a kérdés maga oly egyszerű, hogy szinte meglepő annak oly gyakori vitatása. Azt mondják,

hogy az, ha mint némely vidéken teszik, oly bu zát termelnek, mely alkalmas lehet berlini határidőüzleti czélokra, de nem alkalmas emberi táplálkozásra. Ilyen buza nem is fogyasztható, de jó, lisztgyártásra alkalmas búzák mindenütt és mindig jó kelendőségnek örvendenek. A mi pedig a rozsot illeti, arról mindenki tudja, hogy mily keveset termel Németország és hogy állandóan nagy bevitelre vagyunk utalva. Jelenleg is rendkívüli élénk az üzlet orosz és török rozsban, és hogy mily nagy a szükséglet, mutatja az a körülmény, hogy a vámfelemelés rizikóját, melyet az iraporteurök elutasítót tak, szívesen vállalják el a belföldi vevők. Ez ada tok eléggé tanúskodnak a mellett, hogy a német mezőgazdaság nincs oly — az agráriusok által festett — nyomorúságos helyzetben, hogy újabb vámfelemelésekre szorulna.“

A német kereskedők azonban, minden alapos okoskodásuk daczára aligha fogják kikerülni a vámfelemeléseket, mert, a birodalmi gyűlésben már legközelebb beterjesztik a gabnaváraok felemelésére vonatkozó javaslatot és az ügyek mai állása szerint meglehetősen valószínű, hogy a javaslat je lentékeny többséggel fog elfogadtatni.

M. P.

Műkedvelői előadás

Brassó. 1884. decz. 12.

Furcsa világot élünk mi itt Brassóban. Lelkes if- jttk ís höuieányok, a társadalomban díszes állást elfoglaló férfiak szövetkeznek a jóban s úgy szólván, cserbehagyatnak.

A mi derék műkedvelőink bizony-bizony sokkal nagyobb pártfogást érdemelnének, semhogy üres i padsorok is legyenek a házban.

Pedig volt elég. A mai előadáson jóval kevesebb közönség volt, mint múltkor, holott mi épen azt hittük, hogy ha az első előadás sikere el fog terjedni a közönség körébeD, akkor üres hely nem lesz látható.

De hát nem úgy volt, a mi különben elég sajnos.

VJü&€£&.

Szív és ész.

(Felolvasta Papolczon 1884. deczember hó 6-án az „olvasó- könyvtár“ alapjára rendezett dalestéiyen Földes György ev. ref. lelkész )

Mottó: „Embernek van két kincstára Önmagában: szív és ész ;

Egyik sem elég önmagára,

Jó, ha mindenikbe téssz;

Szív jósága, ész vüága •

Kettő' együtt szép egész.“

Mihályi K.

Tisztelt közönség !

Ha manapság az ily alkalmakkal többnyire divatozó szokást akarnám követni, most egy hosszadalmas s épen ezért unalmas lamentácziót, kesergést olvasnék fel ezen tételek valamelyikéről: „Milyenek a nők?“, „A nőkről a nőknek“, „A női hivatás fontossága“, „A nők befolyása egyéni, családi, társadalmi életünkre“, stb. Vagy ha a nőknek kívánnék kedveskedni, kegyökbe jutni, hát olvasnék a férfiakról, a férfi hűségről, otthon ülni szerető, kártyát, bort inni kedvelő jó természetükről, papucs- kormány alá önként hajló engedelmességükről stb. Ugy-e bizony, hogy ezekben elég tágas mező állana előttem a letárolásra ? és nem is mondom, hogy e nagy mezőn az aratást sorrend szerint meg nem kísértjük, ha föltett czélunk — melynek most kezdetén állunk — hajótörést nem szenved, ha meg nem hal a születendő gyermek még születése előtt. Most azonban, épen azért, mert kezdetén állunk egy jó reményekkel, boldogító hittel biztató czél- nak : jelen első — s remélem, nem utolsó — ösz- szejövetelünk alkalmát felhasználom arra, hogy tisztelt hallgatóim engedelmével és becses türelmüknek épen csak rövid tíz percznyi igénybevételével pár szóban ismertessem meg a czélt, melynek elérése vagy bár megközelítésére ez estélyt rendeztük. — Ismertetésem alapja: „a szív és ész.“

„Embernek van két kincstára önmagában: szív

E tünemény benyomása alatt állottak eleintén i szereplők is és Daday Ferencz ur mint zse inas — nagyon is helyesen jegyezte meg, „ og; bizony nem valami épületes üres háznak játszani , De térjünk át magára az előadásra. Színié e rült „Egy csésze thea“ vigj. 1 felv., írták Jvuttei Derleuy.

Mint emlitéra, kezdetben a szereplők az üres padok rossz behatása alatt állottak ; de mikor ®. ? zönség kissé belemelegedni látszott, akkor - jobban beletalálták magokat s ugyan nekiestek a da1S Schmidt Mariska 4. a. — báróné — tőle szokott sikerrel játszott s dús taPs0 a , ’

Nagy és méltó feltűnést kellett íen i

I toiletteje, mely nagyban járult hozzá a dara ' ‘

A mai szerep sokkal inkább volt nekiva ó, mint a múltkori. Beléptekor taps és virág fogadta.

Kilyéni Endre - báró - nagyon szívé e vette a közönség közöunyosségót, arczán vissza dött a fájdalom, mikor tekintete az üres Pado esett. Szerepének elég jól megfelelt, e a zony jobb professzor ő, _ mint bái ó. 1 ’

nagy úri életbe is bele kell szokni.

I Camouflet - Végh Mátyás - adta .neg a darabnak a megkívánt élénkséget Alakítása ki tu , játéka szabatos, mihez még kellő színpadi loutin is

Já]József inas - Daday Ferencz“élJö ^“ösen replő társaihoz. Az inas szerepekie

^'a'darab általában elég jól ment, bizonyítják a dúsan avatott tapsok. ,

Azonban összehasonlitbatlanul fényes , mondhatnék, egyes részleteiben mükedveloktoleoha nem várható sikert aratott az „Apió fe vígjáték 1 felv., irta Luun. , . ,

A darab maga nagyszerű, a játék, mely ) adatott, minden tekintetben kifogástalan. enne minden egyes szereplő tökéletest nyújtott, de a vau a tökéletesnél még valami jobb, akkoi azt zsa Mihály - Jóizü Samu — nyújtotta. Soha műkedvelőtől ily fenséges játék ! . . . A közöns ge így mulattatni csak művész képes és ép ez . méltó bámulásunkat kell kifejeznünk Józsa játéka felett. Benne nagy színpadi tehetség veszett el. Az egész előadás tartama alatt ő tartotta fenn a közönség vig kedélyét. Játékát a dörgő tapsvihar miatt többször félbe kellett szakítania, sőt egyes helyeket oly eredetiséggel adott, hogy perczekig tartó kaczagás zavarta meg az előadást. A lőérdem az övé.

Lázár Mariska k, a. — Ilona — teljesen kielégítette a hozzá kötött várakozást. Mikor az ifjú leány a színpadra lépett, a zenekarból virágcsokor Dyujtatott tel s zajos tapsvihar fogadta, a mi azonban korántsem hozta zavarba. Játéka szabatos 8 a színpadon elég otthonos, habár még mindig kis félénkség uralkodik rajta, melyet azonban helylyel- közzel a játék nagy előnyére sikerült legyőzni.

Torday Sándor — Sir George Courthy ; — Daday Ferencz — Alderman ; — Göllner Károly — ennek fia ; — Kovács János — udvarmester ; — és Iülényi Eudre — inas, — mindenképen megfeleltek

, szerepüknek s közöttük bármelyiket is kiemelni, sértés lehetne^a^ ta|án nem aratott oly

óriási hatást, akkor ez mindent pótolt. E sikerre büszkék lehetnek műkedvelőink, ilyent egyhamar elérni nem fognak.

Nagyjában véve, mindkét előadás teljesen sikerültnek mondható, s ha voltak is apró fogyatkozások azok csakis olyanok voltak, minőket műkedvelőknél kifogásolni nem lehet és nem szabad.

A mai est fényes sikere egy ötletet keltett bennem: egy állandó műkedvelői társulat létesítését.

De erről jövőben. Jövő héten, azaz 19-én keiül színre: „A falu rossza.“ Vederemo !-yVidéki levelezés.

Papolcz, 1884. deczember 9.

— Dalestély falun. —

Tekintetes szerkesztő ur !

Egy „olvasó-könyvtár“ létesítése már régóta csaknem közkívánattá érlelődött községünk intelligensebb lakosai előtt, minélfogva meg is kisértették többször egyesek, hogy „olvasó egyletet“ alapítsanak, de mindig úgy hozta a sors magával, hogy az e tárgyban folyt eszmecsere alapján kiküldött bizottmány tétlensége gátat vetett a megalapithatás üdvös mozgalmának ; és igy mindig húzódott, halasztódott egész mostanig. Most ismét fölmerült az eszme, és hogy annál hamarább megvalósulhasson, eltekintve községünk jelenlegi nyomasztó viszonyaitól, azon megállapodásra jutottunk, hogy többen a műkedvelő „négytagú férfi-dalkar“-ral vállvetve, kéthetenként rendezünk „dalesteteket“ felolvasás és szavalatokkal egybekötve, melyeknek tisztajövedcd- méből végleg megvetjük alapját egy „olvasó-könyvtár“-nak.

Az eszmét tett követte, mert a nevezett „dalkar“ tagjai az első dalestélyt szép müsorozattal e hó 6 án este községünk háza nagytermében, válogatott és szép számú helybeli közönség jelenlétében megtartotta.

Az estély lefolyásáról a tekintetes szerkesztő ur engedőimével becses lapja olvasóit röviden a követ- I ez k ién tudósítom:

DiCzára a tartaloindus műsorozatnak ás annak, h-'gy az estély kezdete 7 órára volt téve, még is a közönség a helyben a tánczvigalmakra bevett szokást ezúttal is betartva, lassú megjelenése folytán csak l/i9 órakor vehette kezdetet a mflso- rozat. '

Ha általábai. akarunk szólani a dalestély lefolyásáról, azt kel! mondanunk, hogy az nemcsak egy igényteleu falunkban keltett méltó feltűnést, da megyénk bármely városában is megtette volna.

A „négytagú dalkar“ aratta és érdemelte ki a valódi elismerést, mert nemcsak jó darabokat választott, hanem oly korrektül és szabatosan énekelt, hogy bizony akármelyik városi nagyobbsza- básu hangversenynek is díszére vált volna. A közönség minden darabot szűnni nem akaró zajos

és ész; egyik sem elég magára — jő, ha mindenikbe tészsz; szív jósága, ész világa, kettő együtt szép egész.“ így irta ezt meg egyik erdélyi néhai tudó sunk, melyből önként következik az, a mit az élet- tapasztalat is igazolt, hogy t. i. ha az ember e két fcitehetségének kellő kifejtését, megnemesitósét elhanyagolja, egész ember nemjehet, épen úgy, mintha a földmives földjének minden oldalú megmive- lését elmulasztván, egész termést nem nyerhet. — Egy pár általános példával világosítom meg tárgyamat.

Ki ne tapasztalta volna közülünk, hogy vannak az életben nagyon nemes szivü, jámbor, őszinte, tettetést nem ismerő emberek ; de, mert a nemes, jó szív mellett nincs ott az ész világa, minden lépten- nyomon megakadnak, sőt helytelenséget követnek el, mi által nevetség tárgyává teszik magukat; kárt, veszteséget szenvednek, mi által szánakozó mosolyt keltenek maguk iránt, kiket rendesen elkeresztelnek jámbor, együgyű teremtéseknek, kik sem nem ártanak, sem nem használnak senkinek.

Megfordítva, vannak ismét emberek, kik talán igen is eszesek ; hirtelen átlátó, mélyre ható, gyor san számító éles eszükkel minden istenadta alkalmat ügyesen fel tuduak használni a maguk javára, bőgj ne mondjam önző czéljaiknak előmozdítására, az együgyüeknek kizsákmányolására. Ezek az emberiség viperái, kik — épen azért, mert a ridegen számitó ész mellől hiányzik a nemes jó szív — embertársaiknak, a társadalomnak nem hasznára, hanem kárára, megrontására, megnyomoritására vannak és élnek. — Ha hasonlattal akarnék élni, Jézussal szólanák, ki az elsőket a galambokhoz, ez utóbbiakat pedig a kígyókhoz hasonlította.

E szerint hát sem a nemes, jó szív, sem a világos, józan ész külön-külön önmagában nem lóvén elégséges és hasznos, sőt épen karos: önként következik, hogy csak akkor leend valaki egész ember, jó, hasznos, isten képére teremtett valóság, mikor benne e kettő : a nemes, jó szív és világos, józan ész, nemcsak megvannak, hanem egyaránt

vannak fejlesztve, mivelve, úgy hogy soha egyik a másiknak rovására előtérbe nem lép. Ily értelemben monda Jézus is fennebb érintett hasonlatában : „Legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyók.“ Es ily értelemben szólott a napokban a kolozsvári iparos egylet palotájának felszentelése alkalmával a leginkább kiemelt szónok. „Ha csak szivünk után megyünk, — úgy mond — olyanok vagyunk, mint a kövér liba: szárnyaink vannak és fölemelkedni nem bírunk a földről; ha csak eszünket (lelkünket) követjük, életünk olyan, mint az éjféli bolygó tűz, a lidércz lángja: fénye van, de hideg, megfagyott. A szív érzelmeinek és az ész (lélek) gondolatainak egymást kell ölelni, egymásba kell fonódni, egymást kiegyenlíteni, mérsékelni : itt áll elő az összhang, a harmónia. A szív melegséget ad az észnek (léleknek), a lélek szárnyat ad a szívnek.“

Es már, hogy mi e szép harmóniának, e teljes egésznek, melyet a nemes, jó szív és világos, józan ész alkot, birtokába jutni kívánunk is, akarunk is, igyekezünk is; annak látható jelei szemlélhetők mi közöttünk. A szív nemesítésére, a szív jóságának biztosítására legnagyobb betolyással van: az ének és zene; az ész világosságát, a józan és helyes gondolkozást leginkább elősegíti; a hasznos jó könyvek olvasása, tanulmányozása, sőt egymást keresztezik is, mert az ének és zene ép’ úgy befoly az ész fejtésére, mint a hasznos könyvek olvasása a szív nemesítésére. A miből ismét következik, hogy egyik a másiknak kiegészítője lóvén, egyaránt kell előmozdítanunk, pártolnunk és virágoztatnunk mindkét szellemi jót eszközlő in.ózmónyönket.

A szív nemesítését eszközlő intézményünk, az ifjúsági és magán dalköreik, istennek hála, már virágzásnak indultak, sőt édes gyümölcseiket is élvezzük ; szükséges hát, hogy a gondolkozást segítő, az észt fejlesztő intézményünket, a már régebben megalapított, de lassankint elfeledett olvasó-könyvtárt is uj életre keltsük, virágzásnak indítsuk, mert mig a dal nyilvános összejöveteleink, társas együtt*