Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-12-16 / 140. szám

XIV. évfolwim. 140. szám.

Kedd, deczember 16.

Sepsi-Szentgyörgy, 1884.

NEMERE.

Politikai, társadalmi, közgazdászai, közművelődési és szépirodalmi lap.

IMIegrjelenils: HetenArint liáromszor: 3SZed.c3.ezi, Csütörtölsön. és SzomToatozi.

Szerkesztőségi iroda:

Sepsi-Szentgyörgyön, fó'piacz, 629. sz. a.

(Csutak Zsigmond-féle liáz), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadóhivatal:

Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendők

! Előfizetési ár Hirdetések díja:

! helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos- , 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyétán küldve: ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb

Egész évre . , . 7 frt — kr. és többszöri hirdetéseknél kedvezmény.

Félévre .... 3 „ 50 „ Nyilttér sora 15 kr.

____ Negyedévre . . . 1 „ 80 „_____|_Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők.

Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler Goldberg«

A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában.

Választási kihágások, titkos szavazás, i

A „Pesti Hírlap“ vasárnapi számában Pulszky ; Peren ez tollából fenti czím alatt hoz vezérczik- ket, melyet az alábbiakban mi is közlünk :

Nagy szerepe van míg mindig az országgyűlési vitákban a választási visszaéléseknek. Ismét és ismét felszínre kerülnek azon botrányos események, melyek a választásoknál fordultak elő. Hol a bíráló bizottságokban, hol az országgyűlési beszédekben lesznek köztudomásúkká oly botrányok, melyek semmi kétséget nem hagynak fenn, hogy a vesztegetés és a terrorizmus nagy befolyással voltak választásainkra, Nem használ semmi elpalástolási kísérlet. A rekrimináczió pedig nem szépítheti s nem is torolja meg az erkölcsi bűnt.

Régi jogszabály volt ugyan : „Verba verbis, verbera verberibus compensantur“, hogy a szó szavakkal, az ütlog ütlegekkel egyenlittetik ki, s ezen mondat alapelvével még most is gyakran találkozunk vitáinkban. Ha valamely pártnak szemére vetik fogyatkozásait, ez sokkal készebb ellenpártjának hibáival visszavágni, mint magát a vádtól tisztázni. A jelen esetben sincs máskép s az egész országgyűlés beismeri, hogy ily drága választást, mint a mostani, még nem látott az ország soha, a mi annyit jelent, hogy a vesztegetés, az etetés és itatás napirenden volt, még pedig minden részen, s hogy a nép demoralizácziója s a lélek vásárlás üzletszerűen gyakoroltatott, a mihez egyrészről a hivatalos presszió, másrészről a nép fanatizmusának felköltése és a kődobáló terrorizmus is hozzájárult.

Mindez el van ismerve. A baj nem kisebb, mint a hetvenes évek kezdetén volt, midőn végre 1874-ben a botrány az országgyűlésen is komolyan szóba jött s mind a két fél össze- müküdése által létrejött a mostani törvény. Ez ugyan elég szigorú volna, hogyha lelkiismeretesen végrehajtatnék. A választások előtt kihirdet tetik ugyan minden községben, de ez puszta formaiassággá válik, mert a törvényt nyíltan ki szokták játszani s a közvélemény nem sújtja a választási vesztegetéseket megvetésével. Senki sem tartja a választási lélek- vásáilást szégyenletes erkölcstelenségnek, sőt olyan borravalónak jtekinti a költségek erkölcstelen részét is, a melyet a tisztesség minden embertől megkövetel.

Ismeretes dolog, hogy nálunk az ingyen választás is belekerül háromezer forintba, akár a párthivek fizessék, a mint ez a fővárosban szokás, akár pedig maga a jelölt viselje a költséget. Nem is titok, hogy az úgynevezett végrehajtó pártbizottság a mult alkalommal is nagyobb pénzösszeg fölött rendelkezett és segítette a párt jelöltjeit, mindamellett, hogy a törvény szigorúan tiltja a vesztegetést és telekvásárlást. He mi ezen tőr vény nyel csak úgy vagyunk, mint a büntető törvénykönyv azon czikkeivel, melyek a párbajról szólnak: törvények ugyan, szigorú törvények, csak hogy a közvélemény nem adta reájok a szentesítést. Senki sem szégyenli, ha azokat megszegte, nem is titkolja ezen bűnét, melyet a társadalom nem ismer el bűnnek, mely ugyanazért nyíltan követtetik el s nem hoz szégyenpirt az ember arczára.

Annyi mindenesetre bizonyos, bogy a mostani törvények nem hajtatnak végre szigorúan. A bíráló bizottságok nem járnak el oly szigo- 1 rusággal, mintha más bűn fölött kellene Ítéletet hozniok ; ők is a közönség azon felfogása alatt állanak, hogy a lélek vásárlás, melytől sokan tagjaik közül magukat sem érzik tisztáknak, nem oly bűn, mely büntetést érdemelne. Sajnálják azt, a ki fölött Ítéletet kell hozniok s tapasztalás szerint csak a legritkább, igazán égbekiáltó esetekben semmisitik meg a választást. Hiszen a választási költségek megfizetése magában is elég érzékeny büntetés. A végeredmény országgyülésröi-országyülésre mindig az, hogy a ki már raegválasztatott, az jóformán bent is marad a képviselők lajstromában. Azt, hogy miként jutott belé, nem szokták keresni.

Addig, mig a közvélemény meg nem változik e tekintetben és meg nem bélyegzi azt, a ki etetés, itatás, vesztegetés vagy hivatalos presszió által jutott képviselői mandátumához, hiában alkotunk erősebb törvényeket, hacsak az eljárást nem bízzuk oly bírákra, a kik az országgyűléssel nem állnak semmi összeköttetésben. Ez ellen pedig könnyen többséget lehet szerezni az országházban, hol a hatalmat nem szokták kiadni kezeikből.

Mi az egyetlen orvosságot az ily nagy erkölcsi baj ellen csak a nyilvános szavazás megszűntében s a titkos szavazás behozatalában keressük. — A tapasztalás ugyan arra tanít bennünket, hogy Angolország- bau, a hol, mint nálunk, a nyilvános szavazás dívik, a vesztegetés soha tökéletesen ki nem irtatott, ámbár a legújabb törvény behozatala óta — mely a megválasztott képviselőtől becsületszavát és esküjét követeli, hogy sem nem vesztegetett, sem semmi párt nem vesztegetett az ő részére — a választások valamivel tisztábbak, mint azelőtt voltak. Olaszországban ellenben, Francziaországbau és a Németbirodalomban nem hallunk semmit vesztegetésekről, ez ott a választásoknál ismeretlen bűn; nem, mintha az emberek erényesebbek volnának, mint nálunk vagy Angolországban, vagy mintha a képviselői állást kevésbbé keresnék, mint nálunk, hanem egyenesen csak azért, mert titkosan történik a szavazás, községenként, a nélkül, hogy a választókat — mint a nyájat — egy helyre hajtanák, a hol az szorosan ellenőrizhető.

A választási kihágások ellen tehát nincsen más gyökeres orvosság, — mint a titkos szavazás. Csak ez őrizheti meg a választások tisztaságát.

Sennyey Pál br. mint a főrendiház elnöke. Újabb megállapodás szerint a Sennyey Pál báró kinevezésére vonatkozó királyi kézirat a főrendiház kedden déli 12 órakor tartandó ülésében fog felolvastatni, mely alkalommal Szögyény-Marich búcsúbeszédét fogja tartani. Sennyey Pál br. a szerdán tartandó ülésben fogja elnöki székét elfoglalni.

Az országgyűlés szünetelésére nézve azt hiszik, hogy az ünnepi szünet valószínűleg folyó hó 11) én veszi kezdetét és a jövő évi január 9-ig bezárólag fogua tartani. Ezen esetben a szünet utáni első ülés január 10-óu lenne.

A költségvetési provizóriumról, az úgynevezett indemnityről szóló törvényt a pénzügyi miniszter a képviselőház deczember 12-iki ülésén terjesztette elő. A törvény öt szakaszból áll s fölhatalmazza a minisztert, hogy 1885. január és február havában az adókat és közjövedelmeket az 1884. évi budget- törvény rendelkezései szerint kezeltesse. Ezen idő lejártával az akkorra már elkészült 1885. évi bud- gettörvény lép hatályba.

Az ultramontánok Németországban és Ausztriában

szokatlan tevékenységet kezdenek kifejteni s most már arról is szó van, hogy Salzburgban rom. kath. egyetemet alapítanak. A nemrég elhalt R u d i g i e r linzi püspök volt megbízva, hogy a bécsi kormáuy- uál föuforgó nehézségeket a terv érdekében elhárítsa, Ez idő szerint csak arról van még szó, hogy a megfelelő s mindenesetre hatalmas pénzalap együtt legyen. Az ultramontánok számítanak az előkelő hívek bőkezűségére.

A szabad kereskedelem küzdelmei.

Politikai indokokból az agráriusok annyi apró sikert vívtak ki, hogy azok nem sokára illeg fognak felelni egy teljes sikernek. Mig ugyanis az agráriusok közgazdasági elveket hangoztatva, a íold- mivelés hathatós támogatását követelnék a különböző kormányoktól, addig az utóbbiak, hol egyik, hol másik indokból tettek ez irányban engedményeket úgy, hogy a szabad kereskedelem százada éppen utolsó negyedében készül visszatérni a vámso- rompó-rendszerhez. Mert az agráriusokra is bebizonyult, hogy még csak evés közben kapnak étvágyat. A német agiáriusok nincsenek már megelégedve az 1879-iki vámokkal, ezek háromszoros felemelését követelik a 81-iki tarifára nézve.

Iiy körülményekkel szemben, nagyon jogosult a szabad kereskedelem híveinek szervezett fellépése, de attól tartunk, hogy már késő minden lépés, mert a kormányok bizonyára tettek már o y kötelező ígéreteket, melyeket be kell váltauíok. Ha valahol, úgy bizonyára csak Francziaországbau lesz sikere a szabad kereskedelem erélyes fellépésének, mert már az első mozgalmakra a kormány a lisztre tervbe vett 4 frank vámot önkényt leszállította 2 frankra, de még ez is csak tervben van. Az agráriusok természetesen erősen számítanak arra, hogy a fran- czia kamarák megszavazzák a gabna- ős li9ztvámo- kat, de a Marseille ős Lyonból kiindult szabad ke- kereskedelmi mozgalom is egyre nagyobb hullámokat vet úgy, hogy e mozgalom aligha le nem lohasztja az agráriusok í'eményét. Ismeretes Marseille tiltakozása a gabnavámok ellen és mondhatjuk, hogy nagyon alapos, mert ha a gabnavámok behozatnak, Marseille piacza múlhatatlanul tönkre megy. Igen erélyes a lyoni kamara tiltakozása is, mely egyáltalában tudói sem akar gabona- és marbavámok- ról.

Tiltakozását nem csak arra alapítja, hogy a vámok meg fogják drágítani a kenyeret és húst, hanem arra is, hogy a franczia iparczikkek kivitele csökkeni fog, mert bizonyos, hogy Ausztria-Magyar- ország barezi vámokat fog behozni a franczia ipar- czikkekre. Hogy a lyoni kamara mily jó érzékkel bir, legjobban mutatja az a körülmény, hogy a párisi osztrák-magyar követ a külügyminiszter utasítására csakugyan tiltakozott a franczia kormánynál a tervezett vámemelések ellen és retorziovámok- kal fenyegetődzött. Nem szenvedhet kétséget, hogy ily harczi vámok az anélkül is rossz lábon álló iparra uj csapást mérnének. Talán lesz hatása az ínterveucziónak, ha nem — mindkét fél rosszul fog járni. Ausztna-Magyarország 126 millió frankért exportál Francziaországba. A vámok által azonnal legalább 40 millióval csökkennék ez összeg és lehet, hogy a többi 86 millió is veszélyeztetve lesz, mert esetleges vámhábcrunál Francziaország más, Ausz- tria-Magyarországból érkező árukra is magasabb vámokat vetne ki. így marczatigolják egymást a nemzetek abban a hiedelemben, hogy ez által segítenek polgáraikon.

Sokkal kisebb a szabad kereskedelem kilátásai