Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-12-13 / 139. szám

kedett és a folyó évben állítólag 6 millió picolt tett A mult évben egy picol czukor ára 15 fi t volt még ellenben most soha nem tapasztalt niveaura sülyedt mert egy picolért legföljebb 8 — 9 frtot fizetnek’ Az előlegek, melyeket az indiai bankok a czukor* gyárosok és ültetvényeseknek nyújtottak, az erős és rohamos áresés következtében nincsenek kellően fedezve ós^ ez okból a bankok nagy veszteséget szenvedtek. A bankok, melyek tőkéiket gyárakon áruelőlegekbe fektették, az esedékes váltókat ki nem fizethették és ki tudja, mily válságnak színhelye ma már Hollandia, ha néhány első rendit ház nem nyújt a fenyegetett bankoknak gjors segélyt. Az árukereskedelem kedveződen helyzetéhez, mely a czukor- és gabna-braucheban jelentékeny fizetés- képtelenségeket idézett elő, csatlakoztak aggodal­mak a pénzviszonyok miatt, miután az angol bank a külföld nagy-igényei következtében kénytelen volt kamatlábát 5°/0-ra felemelni. A kolera fellépése Párisban éá esetleges további kiterjedése szintén alapot szolgáltatott nyugtalanságra, mely az amúgy is csekély üzleti kedvet még inkább lerontotta. Mindazonáltal e különféle kedvezőtlen körülmé­nyek nem voltak képesek mélyebbre ható befolyást előidézni és félroismerhetlen, bogy most, miután az aggodalmak tényleges kifejlődésétől nincs mit tartani, némely téren bizalomteljesebb hangulat uralkodik. E bizalomteljesebb hangulat azonban inkább az üzletvilág kedvezőbb felfogásában, mint tényekben találja magyarázatát, mert a gazdasági helyzet tényleges javulásának jelei még csak igen gyéren mutatkoznak, Az értéktőzsde szokta visszatükrözni az általános gazdasági helyzetet, mert a tőzsdén előforduló értékek a legkülönbözőbb brancheokból csoportosulnak ős igy az összes gazdasági jelensé­gek az árfolyamok hullámzásában nyernek kifejezést. Az üzérkedésre rendkívüli nagy tért nyújt a tőzsde is a részvételt meg könnyebbíti az ü/.érkedési e szükséges tőke és hitel csekélysége. — Elistmrt igazság az is, hegy a kereskedelem fő Id mi vei és és ipar általános helyzetében előforduló legcsekélyebb változások iránt sehol sem bírnak oly érzékké , mint az értéktőzsdén. Ez évben a legnagyobb haladást a berlini tőzsde tettp. A német birodalom hatalmával, a nemet tőzsdék befolyása is növekedett, nevezetesen a bír liníé, hol a német tőke már czentrálizalva van. A berlini tőzsde oly jelentő->égra vergődött, minőre pár óv e.őtt még gondolni sem mertek és a hatal­mas megtakarítások, melyek itt összefolynak, fog­lalkozást keresnek és miután benn az országban mar moos elég tér a foglalkozásokra, kiszivárognak kül­földre. No de hát még a napban is vannak foltok és így Berlinbeu sem minden tény, a mi annak lát­szik. A tőkeszegény külföld oly értékekkel is el­árasztja a német píaczokat, melyek elől Németor­szágnál gazdagabb országok is elzárják határaikat. A német tőke legutóbb oly országok kölcsön­ügyleteibe is fektettetek, melyeknek fizetési képessége még csak a jövő gazdasági fejlődéstől függ. Ez a nagy rizikó és az esetleges behozandó nőmet tőzsde­adó könnyen végét vetheti a nagyságnak és meg­történhetik, hogy önmagát veri meg Németország, miután arra mások nem voltak képesek. M P. P o s t a ii g y. Tekintettel a karácsonyi és újévi ünnepek alkal­mával a növekedő postai forgalomra, a budapesti postaigazgatóság következő figyelmeztetést adta ki a közönséghez: „Az eddigi tapasztalatok szerint a karácsonyi és újévi ünnopek előtt, a midőn a postaforgalom a rendesnél sokkal nagyobb mérvet Ölt, a hiányos és czélszerüllen csomagolás következtében számos pos­taküldemény sérült állapotban, tartalomhiánynyal, sőt czim nélkül is érkezik rendeltetési helyére és e miatt kózbeüthetlenné válik. Ez utóbbi sorsban részesülnek ugyanis túlnyomó számban, — az élel­mi czikkeket és egyéb, a gyors romlásnak kitett tárgyakat tartalmazó azon küldemények — melyek­ről a czélszerütlen csomagolás következtében a czimirat leszakad, szállítólevelük a nagy forgalom­ban eltéved és a küldemények, mint nem kézbesít­hetők, elárvereztelek, mig a hiányosan csomagol­tak a szállítás közben megsérülvén, a benn foglalt kisebb tárgyak kiesnek és szálütáskö/.beu elvesz­hetnek. Elhárítandó a jelzett bajokat, figyelmeztettetik a közönség : 1. Hogy pénzt, ékszereket és egyéb drágaságo­kat más tárgyakkal egybe ne csomagoljon. A cso­magokhoz hallgatag, külön nyilvánítás nélkül mel­lékelt készpénzért egyá'tslán nem, a csomagokban mutatkozó sérülés- vagy hiányért pedig csak az esetben adatik kárpótlás, ha n hiány vagy sérülés nem a czélszerütlen vagy gyönge csomagolásnak tu­lajdonítható. 2. A csomagolásra gyenge lemez papirdobozok használatát lehetőleg mellőzze, mert az ily d ibozok — szallitásközben a többi kü demények altul ösz- szenyitmatván — a csomag tartalmát a megrongá­lástól nem óvják meg. Kivételt képeznek e tekin­tetben a postai szállításra gyártott lemez papirdo­bozok, melyek belső részeben faiéczecskék vannak alkalmazva. Az ily dobozok azonban csakis ki­sebb súlyú csekélyebb értékű és egy egészet ké­pező tárgyak (pl. ruhák, szövetek) szállítására hasz­nálhatók. 3. El'8/erekct, drágaságokat, törékeny, vagy oly tárgyakat, melyek dörzsölés, nyomás vagy átned­vesedés következtében megrougáliathatnak, faladucs- kákba, míg egyéb tárgyakat értékükhöz és a szál­lítási úthoz képest többszörös ős erős csomagoló­papírba, vagy fonákjával kifelé fordított viaszos vászonba, vagy erős gyoiCsba kell csomagolni. 4. A czímet lehetőleg magára a csomag burko­latára keli felírni. Ha azoubaií a csomag külső burkolata erre alkalmatlan, a czim koiöu papír­lapra is írható, melyet azonban egész lapjavai a csomagra kell ragasztani. A 100 fit értéket meg­haladó, avagy ékszereket, érezpéuzt stb. tartalmazó küldeményekre azouban czimlapot ragasztani nem szabad, hanem a czimet közvetlenül magára a gön- gyöletre kell irui. Zacskóba zárt küldeményekre, lemezpapirra vagy fatáblára Írott czim, a csomag körülkölésóre használt zsineggel megerősítve, oda • pecsételendő, úgy, hogy a czimtáblát a pecsétek megsértése nélkül ne lehessen eltávolítani. 5. A czimzés után a csomagot göcs nélküli zsi­neggel erősen keresztül kell kötni; oly csomagok­nál, melyeknek czimirata a csomagra van ragaszt­va, ügyelni kell arra, hogy a czimiratot a ragasz­táson felül a keresztülkötésre használt zsineg is a csomaghoz tartsa, ezután az igy keresztülkötött csomagra jóminőségü pecsótviaszszal annyi pecsé- tot kell nyomni, a mennyi arra szükséges, hogy a pecsétek megsértése nélkül a csomag tartalmához férni, ne lehessen. — Hát, kedves öcsém uram, most rajtam a sor azt mondani, hogy tudok ám mindent! — kezdé a sógor (ki hogy miért neveztetett vémopónak, azt ugyan e szerencsés kimenetelű szerencsétlen törté­net végén sem fogja megtudni a jó olvasó, mert hisz azt még magam sem tudom ; arról csak Ala­dár hősünk számolhatna, s igy a ki okvetlenül vé­gére akar járni a dolognak, az kérdje meg tőle.) — Te, fiatal barátom, beleszerettél a kedves kis Margitba, s aztán a szép Margit sem igen vonako­dott tőled, mert hát no, eléggé csinos ficzkó vagy. . . . Nemde, ez eddig igy vau ? — No, ez még igaz! — feleié hetykén Aladár ur, kinek tetszett a „csinos“ jelző ; ettől „nőtt a mája“. — De meglásd csak, tovább is igazam lesz! — folytatá különös mosolylyal a sógor. — Az is tud­valevő dolog volt ugy-e, hogy már a menyegző felé jártatok ; hanem az, a mit te, egyetlen öcsém, pár hót óta elkövettél és elkövetsz, az titok volt, az csak most lesz mindjárt köztudomásúvá! Aladár ur fülelni kezdett. — Felelj csak, édes öcsém, ki az a „la bella Izabella“ ballettánczosnő, mi ? a kibe te most talál­tál véletleuüi belehabarodni, nehány rövid hónappal a menyegződ előtt, s a tudori szigorlatod előtt i! (Miből ugyan sejtem, hogy aligha lesz gálic/.kő.) No öcsém uram, halljuk az Izabella kisasszony his­tóriáját ! Aladár lovag meg volt akadva, de annál kevésb- bó volt ám az a kegyetlen „vérszopó sógor.“ — Édes Aladár öcsém, napfényre került a tur­pisságod 1 Margit, a szeretetreméltó kis Margitod tudta ám meg legelőször, hogy m.csoda Izabellák után szaladgálsz te, miközben o't elhanyagolod s tő­lem ötveneseket szeretnél pumpolni! . . . S nekem köszönd, mákvirág, hogy még van ,kedves kis Mai> gitod“ ; én védtelek téged előtte, én kértem bocsá­natot helyetted ! — hogy örökre vége lesz ezután az Izabelláknak s minden ki- és berugásoknak ; jó Hu léssz, mind a világ végéig. Na te birka, ezért láttál te eugemet „ott“, az üvegajtón keresztül. . . . Mar most erre mondj kádencziát ! Aladár ur, vérszopó sógora beszédének már ele­jén vette észre, hogy itt ma ugyancsak „plüre“ lesz verve, tehát legokosabbnak tartá idejekorán elsze- lelni. Nem várta bíz ő be a végét, hanem mar a közepén fejébe csapta czilinderót s vitézül elvág- tatott. Tinike pedig, a bájos fiatal asssonyka, kit any- nyira elkeserített vala az ő szélházi Aladár öcscse ama szörnyű vádakkal, melyek a jó Sanyi férje ura (azaz Aladár urfi „vérszopó sógora“) ellen irányul­tak, most egyszerre kiderült szépen s „drága öreg­jének“ pirulva-mosolyogva borult nyakaba, kacsói­val hamar elsimítva annak homlokáról azokat a szemrehányó ráiiczokat. Általános végnólküli amnestia állt be erre min­den oldalról, — és csak most vették észre a nagy­jában bókülő felek, hogy a fóbünös, Aladár bará­tunk nincs sehol. Rossz pénz nem vész el, tudta ezt a sógor s nem sokat kutatott öcscse ura után, és Tiniké is meg volt győződve, hogy majd haza kerül Aladár, csak ehüljön meg egy kicsit. Akkor majd megbocsátanak neki is, a miért igy felforgatta a házat ok nélkül. Es csakugyan Aladár urfi nem veszett el. Hat­emeletes kudarcza után elrohant, azon szándékkal, hogy egyenest a Dunába ugrik, — no de meggon­dolkozott. Ebéd előtt nem lesz okos dolog a Duná­ba ugrani. Nem fizeti ki magát. Megfordult tehát s szépen vissza sompolygott. VEGYES HÍREK. A leggazdagabb pesti polgár. Kasszelik Ferencz építészt kedden temették el Budapesten. Kasszelik a főváros leggazdagabb- polgára volt, körülbelől 20 millió forintot hagyott hátra, mely tőka neki az utóbbi években évenkint egy millió forintot jöve­delmezett. Tizenegy háza volt a fővárosban s egy egész csomó biztos részvénye. Csak házbéradó fe- jécen 47,000 forintot fizetett. Igen becsületes em­ber volt, polgári kötelességeit teljesítette, de azon­túl nem tett semmit; közczólokra millióiból egy garast sem áldozott. Egy fia, egy leánya s egy unokája maradt hátra. Családi élete annyiban nem volt szerencsés, a mennyiben leánya az ötvenes években íőrhez ment egy osztrák alezredeshez, Windischgrätz hadsegédéhez, a mi a hazafias pol­gárok rokonszenvét elfordította tőle. Ez a leány később elvált a férjétől s a házasságból származott uuoka szintén Kasszelik nevet visel. Az elhunyt fia agglegény, a leánya sem ment újra férjhez s az óriási vagyon örököse ez az unoka. Kasszelik Fe­rencz építőmester volt s többek közt ő ópitette az üllői-uti kaszárnyát, a régi városházat s még egy csomó köz- és magánépületet. Uj időszámítás. Egy greenwichi levelező írja a „P. H.“-nak, hogy a greenwichi csillagvizsgáló igaz­gatói elhatározták, hogy a jövő év első napjától kezdve az időszámítás methodusába újítást hoznak be.- A nap éjféltől éjfélig számittatik, úgy hogy az órák 0-tól 24-ig terjednek, és pedig oly módon, hogy a mostani délutáni 1 óra ezentúl 13 óra lesz, a 2 óra 14 óra stb. Az angol vasutak állítólag rögön elfog idják ez újítást, inert ez ki! (i -zöböli a (leh-lőtt és dé után szavakat, me yeknok elc-erélése már sokszor okozott zavarokat és szerencsétlensé­geket. Kiásott holttest- A szegedi felső-tanyán Horváth Jóskát, a J6járt Gáborék örökbe fogadott kis ka­nász fiát a mult hónap közepe táján temették oh Mind hangosabbá lett agyanu, hogy Jóska nem ter­mészetes halállal mult ki. A kapitányság ennélfog­va kérdőre vonta Jójártékot s a holttestet is ki- ásatta és fel bonczol tatta. A bonczolásnál a jobb homlok dudoron, a bőr alatt egy tallérnyi véraláíu- tás észleltetett, a mi valamely tompa eszköz ütésé!ől származik A gyilkosság gyanúja Jójárt Gábor fiára irányul, a ki a vallatásnál uagyon zavartan viselte magát. Keresd az asszonyt! Bognár Imre kassai szü- 1 etó-sii 39 éves hivatalszolga (a felvárosi járásbíró­ságnál) nagyon megunta már a sok kukliprédiká- cziót, mivel kedves élete párja folyton traktálta. Annak a sok keserüséguek tehát, mivel az asszony éles nyelve halmozta el, egy Dem kevésbé éles bo­rotvával akarta végét szakítani. Mult csütörtökön reggel jó mélyen be is vágott a nyakába, de még élve szállították be az ottani Rókusba s valószínű­leg kénytelen lesz tovább is hallgatni felesége zsör- tölődéseif. Dühös örült. Salzburgból Írják m. keddről: Bor­zasztó esemény történt ma az egyik katonai ka­szárnyában. Egy dragonyos hirtelen megőrült. Tár­sai abban a helyzetben találták, a mint fogainál fogva függött egy rúdon. Az őrült azután dühös kiáltással rohant egy lónak s annak szügyébe hara­pott, úgy, hogy a szegény állat felugrott. Eliszo­nyodva akarták elvonuni a lótól, de a dühÖDgő re­ájuk rohant s karjaikba harapott. Az őrültet csak nagy nehezen bírták ártalmatlanná tenni s a hely­őrségi kórházba szállítani. Születése előtt buktatta meg az apját Ezt mond­hatja egy loudoni alderman az ő születendő gyer­mekéről. Ez aldermannak ugyanis sokkal több ki­látása volt a lord-mayovságra, mint a megválasztott Nottagenak. A választók azonban megtudták, hogy neje áldott állapotban van 9 azonnal cserben hagy­ták. London városa köteles minden lady-mayorest, ki — mig férje a hivatalban van, gyermeket szül — egy ezüst-bölcsővel ajándékozni meg. E szokás kissé sokba keiül. Legutóbb 1878-ban érte ily sze­rencse London városát s most e költségtől meg akarták magukat kímélni. Irod-ctlorrL. Az „Ország-Világ“ 49. száma következő tarta­lommal jelen) meg : Az udvarlás napjai. Elbeszélés. Szépfaludy 0. Ferencztő). — A magyar zászló. Költemény. Szász Gerőtől. — A csillagokban meg van Írva. Az „Ország Világ“ számára irta Sacher Masoch; az eredeti kéziratból fordította Jásznigi Sándor. — Üjfalvy Károly utazása Páristól Sza- markandig. (Képpel.) — A szudániak. Bécsi tárcza. Kaposi Bélától. — A havasok királynője. Történeti regény. P. Szathraáry Károlytól. — Sírok vára. (Képpel.) — Nappal bolyongva. Költemény. Fülöp Árontól. —- Az ő álma. Beszélőke, Paál Árpádtól

Next

/
Thumbnails
Contents