Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-12-13 / 139. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 139. szám. Szombat, deczember 13. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Ivleg-jelexiilc Ixetenüsín-t liárcmszor: ZKIedciein., Os-ü-törtölcön és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zaigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadöhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Qoldber®* A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. * A magyar lobogó a képviselöházban (g—b) Horvátországban Gradiska városában történt, hogy felséges királyunk születésnapja alkalmából a magyar állam egyik tisztviselője, az eszéki pénzügyigazgató, a magyar állam zászlója kitűzését elrendelte. Gradiska hatósága tiltakozott a nemzeti zászló kitűzése ellen és tiltakozásának érvényt szerzendő, a m. kir. pénzügyminiszterhez folyamodott. É3 gróf Sza- páry Gyula, a magyar pénzügyminiszter, elrendelte, hogy sehol Horvátországban a magyar nemzeti zászló semminemű ünnepélyek alkalmából ki no tűzessék. E tárgyban interpellált Thaly Kálmán a képviselőház deczember 9-iki ülésén. Sajátszerü ingerültséget provokált Szapáry gr. az iuter- pelláczióra adott válaszával. Egyelőre a Hegedűs Sándor képviselő intésére, mintha még válaszolni sem kívánt volna, később pedig látva a nagy nyugtalanságot és hallva a zajos felkiáltásokat, azt felelte, miszerint nem era- Jőlísaik a rendreutasításra, de szerinte helyesen járnak el a kormány közegei, ha a nemzeti slobogók kitűzésével nem provokálják az ellenséges hangulatot. Megértük tehát azt is és magyar pénzügy- miniszter szájából halljuk, hogy a magyar korona országaiban, a magyar lobogó kitűzése provokáczió. Eljutottunk, tehát oda, hogy Horvátországnak, annak a Horvátországnak, mely Magyarország kiegészitő része, egy csőcseléke előtt meghunyászkodunk s e csőcselék nemcsak a magyar állam czimerjelvényeit távolítja el, hanem királyunk születése napján a magyar állami épületről még a magyar állam lobogóját is kitiltja !! ! És kormányunk ezt nemcsak eltűri akkor, midőn mi a horvát lobogót alkotmányunk iránti rendithetlen hűséggel tüzzük a királyi lak, a képviselőház s a főrendek tanacsházára, hanem eleg arroganc/.iávai is bír, hogy ezt az országgyűlésen nyíltan beismerje. Mi az a nemzeti lobogó, mely alatt minden magyarnak élui-halui kell s mit jelképez az ? A magyar államot, a magyar nemzetet, mely magát évezreden át török, tatár s minden szlávval szemben dicsőségesen fentartani képes volt. Ezt tiltották ki Horvát-Szlavouországból, s mi a tiltakozással szemben némák vagyunk. A franczia, az angol, a német, ha lobogóját megsértik: vérével szerez magáuak elégtételt. Mi hallgatunk. . . . A sértett nemzeti önérzet jogos felháborodásának Ugrón Gábor derék székely képviselő adott hangot a képviselőházban. Zugó viharként ostorozta a minisztert és sújtó hatással tiltakozott ama tétovázás ellen ott, a hol a magyar állam prestigéjét, becsületét kell fenntartani. Ugrón Gábor beszédében, melylyel a kormányra kegyetlenül lecsapott, méltóságteljes harag nyilvánult. A bal- és szélső baloldal zajos helyeslésekkel kisérte a méltó felháborodás erős kifakadasait, és a mikor Ugrón beszédét e szavakkal: „Nem mondhatok egyebet, mint hogy olyan kormáuy, mely a nemzet souverainitásának nem tud érvényt szerezni, távozzék arról ft helyről 1* — befejezte, perczekig tartó zajos helyeslés, taps és éljenzés zúgott a házban. Mi is él jent, a székely nép éljenét küldjük Ugrón Gábornak s elismerő hálánkat, valamint neki, úgy gr. Apponyi Aibertnek a magyar nemzet méltósága érdekében tett komoly tiltakozásukért. Ti9za ós Sennyey báró egyessógóről az „E—»“ következőket jelenti; Sennyey Pál báró os/.ágbiró az országgyűlés megnyitása idején az udvar egyik magas állású tagjától nyert felhívást, illetőleg figyelmeztetést, hogy legfelsőbb körökben jó néven vennék, ha tehetségét s nevének tekintélyét felajánlaná tényleges politikai szerepre s ha — esetleg — a főrendiház elnökségét elvállalva, e minőségben előmozdítaná a szőnyegen levő reformjavaslat lehető sima keresztülvitelét. Sennyey készségét jelenté ki erre, azonban azzal a kikötéssel, hogy ő a parlamentben különböző alkalommal ünnepélyesen kijelentett politikai nézeteit fenn fogja tartani s erre nézve akkor, midőn a főrendi elnöksógbsn helyét elfoglalja, határozott nyilatkozatot fog tenni. Ezt Tisza Kálmán miniszterelnök tudomásul véve s elfogadva, kezdődtek meg br. Senuyey Pál ée Tisza Kálmán közt a tárgyalások, melyek a tudva levő eredményre vezettek. Seni.-yey) mind ezekről előzetesen nem értesítő korábbi politikai barátait s közte és ezek közt a politikai összeköttetés teljesen megszakadt. A főrendiháznak e hó 15 én tartandó ülésén fog a legf. királyi leírat felolvastatui, melylyel Szögyóny László tárnok a főrendiház elnökségétől saját kivánatára fölmentetik s a főrendiház eluökévé Sennyey Pál b. országbíró kineveztstik. Úgy halljuk, hogy az ülést Szögyény László fogja megnyitni, és hogy a királyi leirat felolvasása után Sennyey Pál b. nyomban elfoglalja az elnöki széket, 8 ez alkalommal fogja, mint említők, u|abbi elhatározásának politikai indokait előterjeszteni. A főrendiház reformja. A „Pol. Corr.“ budapesti forrásból azt közli, hogy a kormány állásponiját a választott megyei képviselőknek a felsőházba küldése ellen nemcsak a mérvadó magasabb körök, de a püspöki kar, sőt a főrendiházi ellenzék néhány tagja is osztja. Az bizonyos, hogy Andrássy Gyula grót a választható felsőházi tagok elve mellett foglal állást; azt azonban meg nem lehet tudni, fog é a grót, mint a mérsékelt ellenzék óhajtana, ez irányban nagyobb akcziót is kifejteni. Andrássy jelleme mindenesetre kizárja azt a föltevést, mintha magatartása személyes tekintetekre vagy ueheztelesre volna visszavíhető. A birtokmi ni inam. (Vég«.) Â szocziálisták s kommunisták heves támadást intéznek minden, egyeseknek vagyoni fölényt biztosító, állami vagy társadalmi mozgalom ellen. Míg a vagyoni fölényt hiztositó, állami vagy társadalmi eszközökkel a jog korlátái közt mozog, ellene minden radikális, kommumsztiku# s szocziálisztikus ak- czió nemcsak minden Ízben jogosulatlan, hanem a mai társadalmi rend teljes feltorgatá9ára, a haladás s évezredek kultúrájának megsemmisítésére vezetne. Nem vonva kétségbe, hogy a jog korlátái közt maradt vagyoni egymásfölé emelkedést is az államhatalom magasabb erkölcsi szompontokból korlátolhatja. S látjuk az újabb európai törvényhozásokban a praktikus intézmények ezt czélzó egész sorát. S íme a szocziáhs törvényhozás előszázadának alkonyán megkezdődik nálunk is a birtokosok körébe vitt osztályharcz, mely egyeseknek vagyoni fölÓDyt, mások rovására a törvényhozás által akar biztosítói, megalkotni mesterséges utón egy csekély számú, elzárkózott, arisztokrátikus jellegű birtokososztályt. Ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni, szemben a szocziálisztikus mozgalmakkal. Végül legyen szabad a törpebirtokról — értsük alatta az agrár Yagy a ni definiczióuk szeműt — a szocziálizmus s kommunizmus szempontjából egykét megjegyzést tenni. A kisbirtokos gyermekei alig fogják megérteni azokat a közgazdasági, politikai hátrányokat, melyeket a törpebirtok állítólag maga után von. Tulajdonosait az ingatlan birtok szirén- karjai — mondjuk — odafüzik a földhöz, melyet apái is müveitek, melyen szorgos két tenyerével — mint magáén — dolgozik, mióta testi ereje megengedi. Lehat, hogy az a kis ingatlaa a törpebirtokosra a bukás lejtője, nyomor kutforrása (?), de ő e miatt nem szór erre konoláni átkokat, nem fordul kommuuisztikus gyűlölettel a tulajdon ellen, nem fogja martalékul dobni házikóját a romboló elemnek, nem fog földfelosztásról, internáczióná- lis ábrándokról álmodozni: a földtulajdon konzervatív. A törpebirtok szocziálisztikus jelentőségét felismerték abban az irányban a mi agráriusaink is, hogy ez képezi azt a lépcsőt, melyen a birtoktalan napi munkás s kisiparos a birtokosok sorába juthat. Tehát mig egyrészről eszköz a köztük levő Ur kitöltésére, másrészt a pár holdnyi tulajdon megszerzésének lehetősége elősegíti a szorgalmat, takarékosságot s ennek alapján jóllétet, mely ismét a való vagy képzelt bajok alapján előálló elégedetlenségnek — a szocziálizmus s kommunizmus legtermékenyebb talajának ellenszere. Ily szempontok vezethették gróf Széchenyi Iaj- rét, midőn kimondta, hogy „mindazon birtokok, melyek fertálylelek átlagos nagyságán alul esnek, épugy el volnának darabolhatók, mint eddig.“ 917.800 birtokos ember — ha Széchenyi Imre gróf 81°/0-a a népszámlálási adatra vonatkozik — kiesett a honmentők szivéből, 917.800 emberrel nem törődnek, ha proletárnak kénytelen is fecsapni, 917.800 emberrel nem törődnek, ha tőkét pazarol s nem használja ki munkaerejét. Ez kétségtelenül következetlenség, mert ha károsnak tartják a 10 —15 holdon alul levő birtokokat, akkor érveik magvát tekintve, annál károsabbak, minél kisebbek, s így következetesen járva el, az ily birtokok feldarabolását is meg kellene gátolni, hogy megakaszszuk „a jelen állapotnak folyamát, az elszegenyedésnek fokozatos haladását“, szóval, ha mar tehát ennyire jutottunk (törpebirtokos 81%), mindenekelőtt a bajnak további növekedését — a birtoknak még nagyobb eldarabolását — kellene törvényszerüleg megakadályozni. Az uj birtokjog is tehát negyedtelken alul levő birtok oszthatóságát megengedő 1. Az ily féle tőr- pe-birtokok legalább legtöbb esetben megállani nem Képesek s igy igen könnyen összevásárolhatók. Azok a modern Shylokok héjakarmaikkal — mint most mondani honfierény — ezek pusztituák, különösen ha földmivesbirtokot csak földmivelő bírhatna s vehetne, a ki birtokán lakik s azt saját maga mi- véli. Ha ez áll, úgy nagyon hamar fognak osztatlanná tömörülni. Ez ugyan közgazdasági szempontból nem káros, de — mert uj törpe birtokok nem képződhetnek — a munkások a kisiparosok birtok- szerzésére vonatkozó megjegyzésünk csak idő kérdése. S ha a minisztérium pártiak oly messze távolba kalandoznak, midőn majd náluuk is „több lesz az ember, mint megenni való csirke“, mint az a birtok, melyből meg lehet élni: legyen szabad nekünk is talán még sem oly messze távolba gondolni. Ha pedig azok a törpe-birtokok legalább nagy részben megmaradnak birtokosaik kezén, akkor a szabad birtok ellen agrár oldalról felhozott szuezi- ális érv teljesen megdőlt s vele a kisiparosok s munkások birtokszerzősére vonatkozó szocziális ér- vüuk is részben meggyengült. Nem minden alap nélkül hangsúlyozták ugyanis agráriusaink, bogy a végrehajtás szigora által mindenüktől megfosztott birtokosok közt a kommuuisztikus ideák termékeny talajra találnak. Elismerjük, hogy ez állításban sok a megfontolandó, elismerjük, hogy egy, a hitel áldásait ki nem záró, s a már szerzett jogokat épségben tartó amerikai mintára készült lefoglalási törvény, mely a létminimumot a végrehajtás alól kiveszi, a szocziális kérdés megoldásának módjai között foglal méltán helyet; tiltakoznunk kell azonban azon két«» értékű statisztikai alapra fektetett
