Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-02 / 14. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884.

XIY. évfolyam. 14. szám.

Szombat, február 2

NEMERE.

Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap.

IMIeg-j elenilr ixetenlcint h.árcmsz®r: iiótfón., szerdán és szombaton.

Szerkesztőségi iroda:

Sepsi-Sztgyörgyön, barompiacz-utcza 677.

az. a. (Kozma-féle liáz), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadóhivatal:

Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve:

Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „

Hirdetések díjat 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 3Ó kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 16 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők.

Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Haasensteiu és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. é*

Schwarz hirdetési irodájában; Brassóban: Schönfeld M. papirkereskedése által.

A magyar földmivesek.

(g—b) A 15-ik század végóu és a 16-ik században történt kedvező események az emberiség haladása és igy a nemzetgazdászati tudományok fejlődésére is egy uj korszak hajnalát derítvén, a 17-ik századtól kezdve a kereskedelmi, a physiocratiai, a szabad ipar, cominunismus és socialismus rendszere nemcsak hogy gyors egymásutánban tűntek föl, hanem a nemzetgazdászat terén ejtett hóditásaik által egymással szemben folytonos harczban állottak. Ma az egyik, holnap a másik rendszer került felszínre, úgy, a mint megalapítójuk elveinek befolyást és érvényt szerezhetett. E küzdelem az egyes rendszerek között fenmaradt napjainkban is, csakhogy más és gyorsabb alakban, a mint ezt a jelen század 30-as éveiben előtérbe nyomuló gőz és villany korszaka magával hozza.

A kormányok hatalmuk megerősítésére irányzott törekvéseik miatt hova-tovább annál nagyobb költségeket vesznek igénybe, s ez állam- fentartási ösztön a nemzet vagyonára zálogjogiig nehezül. Az államháztartásokban mindinkább súlyosítóig hat amaz eszme, hogy a jövedelem a kiadások szerint határoztatik meg, minek kifolyása, hogy a rosszul gazdálkodó állam — kiadásait nem tudván jövedelméhez arányi tani — hiány latait adófelemelés, uj adók behozatala, hitelének felhasználása és kényszer- kölcsönök felvétele által fedezi.

Az állami vagyonmérleg megingásával beáll az adók fokozása. A főelv, hogy mindenki képessége szerint adózzék, háttérbe szorul, és az adófizetési képesség nem fokozhatásából származnak amaz állami bajok, melyek miatt hol az ipar a földmivelés, hol a kereskedelem emennek róvására előnyösittetik.

Az adókivetés egyik elve az általánosság, mely egyszersmind a tiszta jövedelemből származó vagyoni képesség szerinti adóztatást feltételezi. Mihelyt ezt valamely kormány szem előtt nem tartja, az adótárgyaknak egymás róvására való megkárosítása következik.

Régi dolog és már több rendben volt hangsúlyozva, hogy Magyarországon a földbirtok annyi állami adóval van terhelve, hogy már is az alaptőkét lehet megtámadottnak tekinteni. A földbirtok egyedül az, melynek meny- nyiségét és minőségét el nem tagadhatván, jövedelme az évi termésekhez képest pontossággal meghatározható, s ép ezért, minthogy adója a jövedelemnek nem megfelelő, jelesen a közép és kisbirtokos osztály elpusztulását előre láthatni.

A mezőgazdaság és földbirtokos osztály bajait és érdekeit előmozdítani alakult Budapesten az úgynevezett Gazdakör, mely ma középpontja a Magyarországon újabb időben lendületet vett agrárius mozgalmaknak. Az agrárius párt czélja szervezni a jelzáloghiteit, a mezőgazdasági meliorácziók törlesztő kölcsöufelt, a gazdáknak szükséges személyes hitelt aratásig, és a kisbirtokosok hitelügyét, hogy föl ne falja őket az uzsora. E gazdakörbeli pártnak vezérei: Apponyi Albert, Dessewfy Aurél, Károlyi Sándor és Keglevich István grófok; e párthoz

tartozott és e párt elveit vallotta gróf Széchenyi Pál is, mielőtt a közgazdasági miniszteri széket elfoglalta. Ennek tulajdonitbatni ama körülményt, hogy Széchenyi grófot a kormányba lépése alkalmából még az ellenzéki pártok is szívélyesen fogadták, s e körülményből kimagyarázható az, hogy a közgazdasági minisztériumi költségvetés tárgyalása után oly csüggedten néz a földbirtokos osztály a föld- tulajdon és mezőgazdasági kérdések terén várva-várt reformok elébe, mert nem volt fukar a miniszter ur „melegen védelmezni a szegény tőkét a gonosz földbirtok ellen“ s kimondani, hogy a földbirtokosok Magyarországon „osztályharczot“ folytatnak a tőkepénzesek ellen.

Nem várhatja tehát a magyar földmives Széchenyi gróf minisztertől sem állapotainak javítását.

Nem hiszik, hogy Magyarország mezőgazdasága rohamosan hanyatlik, nem tudják azt, hogy számos ősi birtok tulajdonost cserélt, a középosztály egy része vagyonilag tönkrement, s nem hallják a szegény főldmivesuép jajkiáltását, melylyel a terhes adó é3 uzsora körmei közül szabadulni törekszik

A „Magyar Pénzügy“ idei 4-ik száma hozsánnát zeng gróf Széchenyinek az agráriusok ellen tartott beszédjéért s azt mondja, hogy „régen tartott magyar miniszter beszédet, melylyel Magyarországon kívül is annyit fognak foglalkozni, mint Széchenyi gróf január

21-iki enuncziácziójával!“ Őszintén meg kell vallanunk, hogy nem véltük, miszerint épp a miniszter ur legyen az, ki a magyar agráriusok igazságos küzdelmét „osztályharcz“-nak bélyegezze s miniszteri első horderejű beszédjét azok ellen tartsa, kiknek emelkedése és jólétében hitte dicső emlékű nagybátyja a „Magyarország nem volt, hanem lesz“-et.

„Tempora mutautur et nos mutamur in il- lis.“ Ha a gyarló ember téved, ha hibáját beismeri : nem bűn; de ha az üdvösnek vallott amaz elveit, mely által emelkedett és czélt ért, megtagadja: nem államférfim jellem!

Rósz sorsunk, hogy a veres bársonyszék elhomályosítja a dicsőséget. Szivárvány ez, mely alatt átmenve, nem a nemünk, hanem elveink változnak.

Szegény földbirtokos, ki véres verejtékeddel keresed miudennapi kenyeredet, — kitől várhatod és mikor sanyarú állapotodnak javulását ? !

Az országgyűlési szabadelvű párt jan. 29-én a főrendiház ismert izenetót tárgyalta. Elsőnek szólalt fel Tisza Kálmán, a ki kifejtette álláspontját, melynek következtében a kormány a házban azt fogja javasolni, hogy a vegyes házasságról szóló törvényjavaslatot a napirendről levegyék és a kormányt megfelelő uj házasság-törvényjavaslat benyújtására utasítsák. Többek hozzászólása után az értekezlet ezt elfogadta. A minisztereluök ezután bécsi útjáról tett jelentést. Azt mondja, hogy erre az útra a horvát-iigyek késztették; természetes, hogy jelentést tett a vegyes házasság kérdéséről is és azt a felhatalmazást nyerte, hogy a koronának iránta táplált bizalmát kijelenthesse. A miniszterelnök végül előterjesztette a Mezei Ernő interpellá- cziójára adandó válaszát, mit az értekezlet helyeslő tudomásul vett.

Horvát dolgok. A magyar országgyűlés horvát tagjai, a kik a horvát tartománygyülés hirtelen elnapolása után Zágrábot legnagyobb részt elhagyták, — a mint értesülünk, a hét folyamán Budapestre érkeznek, hogy a képviselőházban és az esetleg ismét összeülő tartománygyülósben követendő további maguktartása ügyében értekezzenek. E tanácskozásokon talán '(néhány oly ^horvát képviselő is jelen lesz, a kik az országgyűlésnek nem tagjai. — A horvát nemzeti párt némely 1 befolyásos tagja» a kik meggyőződtek, hogy a horvát népesség higgadtan gondolkozó része szerfölött”óhajtja (aíjteljes nyugalmat és a folytonos meddő vitatkozást a harvát tartománygyülásen államjogi kérdések fölött határozottan kárhoztatja, a kiegyezés alapján a horvát országos kormánynyal^ ;teljes j ^egyetértésben levő egységes s tömörült kormánypártot szándékozik szervezni, a mely kész leszjja tartomány gyűlési csekély számú ultráival a küzdelmet tartózkodás nélkül fölvenni.

Kis ostromállapot Becsben. A bécsi félhivatalos „Montagsrevue“ megerősíti a hirt, hogy a legutóbbi véres események s a folyton növekvő szocziálista agitáczió miatt kivételes^intézkedések várhatók. Ez intézkedésekre vonatkozólag nevezett lap szerint már legközelebb^kiadatik a császári rendelet, mely az 1869. törvény alapján lényegesen korlátozza az egyleti é3 gyülésezósi szabadságot, úgyszintén szigorítja a sajtóra vonatkozó rendszabályokat.

Brünnben január 28-án több templomban német és cseh nyelven forradalmi és anarchista tartalmú kiáltványokat szórtak szét, melyeket azonban a rendőrség lefoglalt.

Londonból jelentik, hogy Cseng márki táviratilag fordult Pekingbe utasításokért, hogy tovább is fen- tartsa-e a franczia udvarral a diplomácziai összeköttetést, vagy sem; miután Ferry miniszterelnök nem akar vele tovább személyesen érintkezni. Ez utasítás megérkeztéig a kínai követség mindenesetre Párisban marad. A „Temps“-nek pedig — hasonlókép Londonból — azt jelentik, hogy Cseng, a ki még mindig nagyon harczias gondolkozásu, azt mondta, hogy Kiua csak azt várta, hogy Franczia- ország megkezdje az ellenségeskedést Bac-Ninh ellen, mire formális hadüzenetet fog küldeni Franczia- országnak.

Kossuth Lajos a polgári házassági javaslatról.

Egy budapesti nagyobb gyár képviselője Turin- ban járván, meglátogatta Kossuth Lajost is és körülbelül háromnegyed óráig beszélgetett Magyarország egykori kormányzójával.

Kossuth a legjobb egészségnek örvend és a ki most látja először a jó színben lévő, ruganyos mozgású aggastyánt, a világért sem hinné, hogy több mint nyolczvan év terhe és annyi év viszontagsága nehezedik már vállaira.

Az iparczég képviselőjével első sorban természetesen a magyar iparról kezdett beszólni ős a látogató nem tudta magába fojtani csodálkozását,, mily alaposan ismeri a nagy száműzött a magyar iparviszonyoknak még kevésbbé fontos részleteit is. Különös örömének adott kifejezést a felett, hogy az április vége felé Turinban megnyíló országos kiállításon magyar czég is lesz képviselve, a mennyi - ben az fogja szolgáltatni a kiállítási telep számára a villamos világítást.

A beszélgetés során a keresztyén-zsidó házasságról szóló törvényjavaslat is szóba került. Különösen kárhoztatta Kossuth az osztrák mágnások beavatkozását, ős csodálkozásának adott kifejezést, hogy Magyaroászágon, hol annyi a jogász, nem akadt ember, a kinek eszébe jutott volna, hogy a törvényjavaslat ellen szavazó osztrákok közül volt több kettőnél, a kiket törvény szerint magiile-