Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-12-04 / 136. szám
- 541 — Anglia az öBSzbehozatal 2319% Aval. az 1882. " évben pedig az összbehozatal 21.74%-ával vett részt a behozatalban. Remélhető azonban, hogy az 1883. év második felében a behozatalnál a régi arány ismét helyre áll. A behozatal az egyes államok közt a következőleg oszlik meg. Monarchiánk . Anglia . . . Románia . . Török birodalom Olaszország Francziaország Szerbia . . • Oroszország Német birodalom Egyéb államok A kivitel az egyes államok közt a következőleg oszlik meg: 1883. 1882. 26-0% 24 0% 23-2 „ 22-0 „ 14-8 „ 7-4 „ n-2 „ 12-6 „ 10-2 „ 3-9 „ 5-2 „ 2-4 „ 34 „ 1-2 n 2-0 „ 30 „ 0-5 „ 0-6 „ 3-5 „ 12-9 „ Török birodalom 40'77% Szerbia . Kelet-Rumólia 15 00 „ Olaszország 24-51 „ 13.14 „ 11-62 „ 7.31 „ Románia . . Francziaország Anglia . . . Monarchiánk . . 1.45% . 0.70 „ Görögország . 0.24 „ Német birodalom 0-12 „ Oroszország . 0 04 „ Daczára behozatali kereskedelmünk ezen kedvező eredményének, nem szabad tekintet nélkül hagyni azt, hogy behozatalunk abszolút összege az utolsó három évben folyton csökkent és hogy Anglia versenye a tengeri utón mindinkább érezhetővé válik, és hogy a legutóbbi időben az orosz kereskedelem is, mely sok kedvezményben részesül, iparkodik a bolgár piaczokat meghódítani, hogy végre egyes iparczikkeink, mint pl. a magyarországi só stb., máris teljesen kiszorittattak az itteni piaczról, mig másrészről szeszbehozatalunk kénytelen az orosz versenynyel megküzdeni, s ha nem akarjuk, hogy állásból, melyet Bulgáriában elfoglalunk, kitel pedig 10—15°/0 közt váltakozik, a mi az itteni szerzési viszonyokhoz képest aránytalanul magas. Az itteni megrendelők további panasza az, hogy monarchiái termelőink csak a selejtes árukat küldik ide s hogy ezek e szerint a mustráknak meg nem felelnek, mi által az áru átvételénél kellemetlenségeknek vannak kitéve. Daczára, hogy a körülmények áruink kelendőségét Bulgáriában kedvezőtlenül befolyásolják, még is sokkal inkább akadályozzák kiviteli kereskedelmünk emelkedését szállítási vállalataink magas dii- tételei. (Vége küvetkezik.) azon szorittassunk, a kiviteli kereskedelmünk ellen tornyosuló akadályokat el kell hárítanunk. Azon okok, melyeknél fogva az osztrák és magyar czikkek nem érvényesülnek kellőleg, többfélék és részben talán kivivő-czégeiuek hibás eljárásának tulajdoníthatók, melyeknek azt vetik szemükre, hogy nem eléggé előzékenyek és másrészről azt, hogy az Itteni hitelviszonyok iránt túlságosan bizalmatlanok. Ellenkező fordul elő a widdim konzul jelentésében, a ki kiemeli azt, hogy kereskedőink tulnyomólag könnyelműek a hitelnyújtásban. Tényleg a bolgár- és 8panyol-zsidókörökben bukások ritkán fordulnak elő. Mindezen kereskedők takarékosak és nagy igényük nincs, ennélfogva a külföldi itten letelepedett kereskedő helyzetét egyrészt nagyon megnehezítik, másrészt azonban az eladó ez által azon előnyben részesül, hogy itt könnye'mü csődök, vagy merész üzérkedések csakuem kizárvák. Nagyobb elővigyázat ajánlható azonban a Bulgáriában letelepedett hon fitársaink irányában. Eltekintve attól, hogy a Bulgáriába bevándorlott külföldi kereskedők nem éppen a legelőkelőbb elemekhez tartoznak, sokan mar a honi törvényekkel is összeütközésben voltak, tekintetbe kell venni még azon} nehézségeket, a melyeket az ide vándorlott külföldi kereskedők az itteni verseny leküzdésénél találnak. Ezek a hitel drágasága és a kezdetleges igazságügyi szervezetből származó jogbizonytalanság; ingatlan hitel kataszter hiányában átalában nem létezik ; személyes hiVEGYES HÍREK. Goréb Bélát, a kézdi-járás első segédszolgabiróját Maros - Vásárhely városi tanácsosává választotta. Örömünkre szolgál az érdem e jutalmát közölnünk. Geréb Béla közelebbről keltett általános feltűnést a közigazgatási hatóságok körébe tartozó kihágások kézikönyvével, mely szaklapok véleménye szerint oly pontosság és szorgalommal van összeállítva, hogy az e nemű munkák között első helyen áll. Mint hivatalnok ernyedetlen buzgalom és részlehajlatlan igazságszeretettel tett eleget kötelességének s bírta mindazok szeretetót és becsülését, kik megyénk jó közigazgatását szivükön hordják. A közelmúltban lezajlott megyei tisztujitás alkalmával a pártok az ő állomása fölött mérkőztek s ennek tulajdonítható, hogy daczára minden képessége és lelkiismeretes munkásságának nemcsak szálka volt a főispán szemében, hanem ott, a hol lehetett, a pártdűh szülte bosszú és méltánytalanság fulánkjait gyakran éreztették. Nem régiben tisztelte meg a főispán egy kis törvényellenes mellőzéssel s már ekkor híre terjedt, hogy az önérzetes hivatalnok lemond állásáról. Megvalósult. Sajnáljuk e jeles hivatalnok távozását s azt annyival inkább, mert nemsokára meggyőződünk, hogy a megyei szabályrendeletek, melyeknek jobbjai az ő tollából kerültek, jövőre nézve az árva simplicitas terén fognak mozogni. Üdvözöljük Maros-Vásárhely városát, mely Gereb Bélában egy kitűnő szakembert és jeles hivatalnokot nyert. A műkedvelők egyesületének tizenötödik előadása. Sepsi-bzeutgyorgyöi), szombaton, 1884. decz. 6-au a városház dísztermében az egylet beruházási költségei fedezésére a „Műkedvelők Egyesülete“ által adatik : „Nézd meg az anyjat.“ Vígjáték 3 fel vonásban. Irta: Belezik Árpád. — Jegyek előre válthatók Fogolyán Lukacs ur kereskedéseben. Hely- árak : Körszek 80 kr, számozott hely 60 kr, földszinti állóhely 40 kr, karzati ülőhely 30 kr, állóhely 20 kr, tanulók ős gyermekek részére föld - szintre 20 kr. Dalestély Papolczon. A papolezi műkedvelő négy tagból álló lerü dalkar, a kuve.kező meghívót bocsátottá kr: „A négytagú férfi dalkar Papolczon 1884. évi deczember hó 6 án a község házánál az „Olvasó-könyvtár“ gyarapitasara táuczczal összekötött jótókouyczélu „Ualestélyt“ rendez, melyre úgy a helybeli, mint a vidéki nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. — Műsorozat: 1., Quartett, éneklik : Földes György, Imre Mózes, Szász János és Pál Sámuel. 2., Szavalat, tartja Thamó Klára k. a. 3., Duet, éueklik : Nagy Imreh és neje. 4., Felolvasás, tartja : N. N. 5., Nepdalegyveleg, éneklik az 1. sz. a. 8. Felolvasás, tartja : B. K. 9. Induló, éneklik: az 1. sz. a. — Táncz reggelig. Belépti dij személyenként 40 kr. Felülfi- zetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete este 7 órakor.“ Egy képviselő öngyilkossága. Gyengő László építőmérnök és országgyűlési képviselő nov. 29-én Budapesten koronaherczeg utcza 11. sz. a. II. emeleti lakásán agyonlőtte magát. Gyengó'n már több nap óta volt észrevehető búskomorság, a miből azonban senki sem gyaníthatta a szörnyű tervet. Reggel szokottnál korábban kelt fel és reggelizett, aztán egy kevés időre eltávozott hazulról, Visszatérvén, dolgozó szobájába meut, forgópisztolyát jobb halántékának irányozta, s minden zaj nőikül sütötte el. Nehány perez múlva neje, ki semmit sem gyanított, a szobába jővén, férjét a karszékre hátra dőlve, vértől borítva találta. A rögtön segélyre hivott orvos bekötözte sebét és ágyba helyezték. A végzetes golyó a jobb halántékon behatolva, a bal halántékot áttörve talált magának utat. Gyengő d. u. %l órakor meghalt. 1841-ben született győrmegyei Bacsán, a hol atyja gazdag földbirtokos volt. A technikai tanulmányokra adta magát s mérnök lett. A nyíregyháza-ungvári vasutat ő építette, mint vállalkozó, e vasút építése közben şz a baleset érte, hogy a mozdony elgázolta, minek következtében egyik lábát amputálni kellett. Az oszirák-magyar államvasutak budapesti állomásának építésénél mint mérnök szerepelt. Képviselőül az ugocsamegyei halmii kerület választotta meg a visszalépett György Endre ellenében. E győzelem állítólag 40,000 írtjába került s már különben is megrendített anyagi helyzete ez által jelentékenyen ■ sulyosbult. Az utóbbi időben nagyou zaklatták őt végrehajtásokkal. Helyzetének javulásit egy vállalkozástól várta, melylyel egy franczia társaság kecsegtette. Az egészből azoubau semmi sem lett s Gyengő minden reményét elvesztette, hogy vagyoni helyzetén még javíthasson. Ezenfelül sokat betegeskedett, mi szintén nyomasztólag hatott kedélyvilágára. Még reggel a szokottnál nyugodtabbnak látszott. Többször távozott hazulról, de mindig ismét visszatért. Egy benső barátjának dr. Torok Bélának levelet irt, melyben tudtára adja, hogy holttestét vagy otthon, vagy a „Hungáriádban fogja megtalálni. Dr. Török rögtön lakására sietett, s ott nem találva őt, a „Hungáriádba ment. Itt azonban semmit sem tudtak róla, s mire ismét visszatért lakására, a szerencsétlenség már megtörtént. Neje (Pscherer leány) s öt gyermek siratja szomorú végét. A nő boszuja. A Clovis Hugues képviselő neje által nov. ho 27 én meglőtt Maiim még él, állapota azonban reménytelen. Magáról a merényletről a következő részleteket írják : Clovis Hugues neje na gyón el volt keseredve, hogy Monn a bíróságtól ismét halasztást kapott. Huguesnó asszony kevéssel dél előtt védője, Gatineau képviselő karján hagyta el a tárgyalótermet s a csarnokban találkozott a fal mellett tovasiető ellenfelével. A nélkül, hogy karját a képviselőjéből kihúzta volna, másik kezével revolvert húzott elő zsebéből s négy lövést tett Móniira, ki rögtön összerogyott. E pillanatban Clovis Hugues képviselő nejehez rohant, átölelte és kiáliá.: „Drága jó Jannette em, jól tetted; legalább meg vagyunk bosszulva!“ Gatineau elnémult az ijedtségtől s csak akkor jött ismét magához, mikor barátommal ugyancsak meggyűlt a czigány baja, mindig csak azt az egy nótát húzta, hogy : Mély a Tisza, zavaros ha megárad, Tisza partján búsulok én utánad. Es úgy el tudott ezen keseredni, hogy még a kö- nyei is kicsordultak bele. — Talán szerelmes a czimbora ? 1 — mondám a fiuknak. Ezek gyanús mosolylyal néztek össze és valami kitérő választ adtak. Anti pedig rakta a csárdást, mintha robotba járná, vagy miuiha a Tarantella csípte volua meg. Éjfél felé aztán befogattak a hintóba 8 miután megértették velem, hogy ebben az elhugyoti kurta kocsmában csak nem hálhatunk meg, magukkal vittek AntióK közeli tanyájára. Félóra múlva ott voltuuk. Anti külöu szobát nyittatott számomra és én csakhamar nyugodni tértem oly lödéi alatt, miről aznap reggel meg nem is álmodtam. Midőn másnap fölébredtem, a vihar már rég kitombolta magat. Csendes, nyugodt idő volt odaküun és a bágyadt napsugár egy vegteleu hómezőn siklott végig. Mikor kész voltam az öltözéssel, csengettem. Egy inas lépett be, ki úgy látszik, az előszobámba volt rendelve. — Parancsoljon! — Föl van mar az urfi ? — Oh, már régen el is ment hazulról. Dolga vau valahol. Bocsánatot is kéret az úrtól, hogy nem várhatta meg, de sietős volt a dolga nagyon. A nagyságos kisasszony azonban otthon van. — Jelentsen be nála ! Pár perez múlva egy szép kis barna leány előtt álltam, kinek bogárfekete Bzemei tetőtől-talpig vizsgáltak meg engem, Igénytelen egyszerűségében kimondhatatlan bájos volt, s barátságos, majdnem férfias fogadasa a legkedvezőbb színben tüntette föl szememben e kedves lényt. Magaviseleté irányomban olyan természetes volt, mintha kötelessége volua bátyja vendegeit elfogadni és nem volt abbau semminemű atfecnó. Auna uagysam rendkívüli módon hasonlított bátyjához, Auulioz, mit ez utóbbinak sima, nőies képe is megerősített s elősegített. A leányka azonban valamivel magasabb volt s no meg aztán karcsúbb is. Meg a hangja is emlékeztetett a bátyjáéra, csak rövid haját viselte máskép fésülve. Mikor kifejeztem kószonetemet a szives vendégszeretetért s sajuálatomat, miért Antival nem beszelhetek, ő mosolyogva jegyzó meg, hogy bátyja még kora reggel hagyta el a tanyát s hogy reu- deluezésemre bucsájtolta fogatát, ha a faluba akarok aieuui. Ezt az ajánlatot ón el is fogadtam, és szívélyes búcsút véve a kedves leánykától, ott hagytam a regényes fekvésű tanyát, a hová oly váratlanul jutottam. * Félóra múlva utam czéljánál voltam a faluban. Az éu túri kocsimon két óra alatt sem vitt volna be, hanem hát egészen más lovak voltak. Kipihent jószágok, egy könnyű, kis Sandlaufer elé fogva. A faluban lakott egy ismerősöm. Ehhez szálltam. Mikor aztán elhelyeztem a podgyászoinat és átestem a fogadtatás aprólékosságain, a kandalló barátságos tüze mellett azzal a kérdéssel fordult hozzám ismerősöm, hogy hát mikép jutottam én R. ók fogatához. £q elmondtam neki a mult éj történetét; a meg- íéneklést a pocsolyában, a Bpuszta korcsmái11 jelenetet, a dorbézulást, hol töltöttem az éjét 8 a fiatul leánykáról való nézeteimet, melyeket talán kissé uagyon is meleg pathoszszal adhattam elő, mert gazdáin ajka körül mosoly jelent meg. Engedte, hogy befejezzem szavaimat és azután ama bizonyos mosolylyal ajkáu fordult hozzám e szavakkal: „Out meguétálták I“ Nem értettem. „Igen, tévé hozzá, látva zavaromat, tréfát űztek ez egyszer önből.“ „De hogy értsem ezt?“ „Hát egyszerűen csak úgy, hogy R. Béla földbirtokosnak iiiucs fiúgyermeke.“ „Nincs figyermeke ?“ — kérdőm elképedve. Hát Anti ? — Nem is Anti, hanem csak — Auna. Kezdtem valamit sejteni. — Magyarázza öu ki magát! — kérém gazdámat. — A dolog nagyon egyszerű. — R. nek leánya, Anna, kivel ön megismerkedett, fórfiszokásokat szen- veleg, férfi ruhát visel, szóval szeun.lgi miuden tettében a férfit, pedig csak leány. Es úgy látszik, jól adja a férfi szerepét, hisz hahaha ! Ou „brúdert“ is ivott vele, talán össze is csókolóztak. ... De azért 8oh'se restelja a dolgot, nem ön az első, kit így megtréfált. Igazán, nem tudtam hová leuui bámulatombau. Az a dőzsölő, dorbézoló ifjouez, ki nyakon üti a czigányt, versenyt iszik öt jogászgyerekkel, belekur- jant a czimbalomszóba, kurta kocsmába jár mu látni, dohányoz, mint egy török pasa, tánczol, mint egy futó betyár, utszóh adomákat beszól, megcsíp - penti a csaplárosné állát, merész szabású férfiruhát visel: nem más, mint egy kedves kis lány, kinek nyílt, tiszta tekintetéből annyi (szendeséget olvasom ki, (Vége következik j
