Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-22 / 131. szám
tartalékos katona hazabocsátfatik. Boszniában a legutóbbi redukcziók óta az ott álló XV. hadtest létszáma 27.000 emberre rúg, mely egyelőre sértetlen állapotban marad s normális haderőnek tekintetik. E számon kívül csak egy mozgó hadcsapat van még odalenn, mely körülbelül 600 önkényt jelentkezett katonából és zsandárokből van összeállítva. Az eddig fölállított 12 benszülött század létszáma 1400 ember. E csspat a tartományi budgetből tar- tatik fönn ; állomáshelyei a következők : Szerajevo, Mostar, BaDyaluka és Dolnya-Tuzla, a hol a helyi szolgálatot látják el. Kétségtelen immár, hogy Gordon tábornok Iíhartumban van s helyzete korántsem oly kétségbeejtő, mint a sok szeuzácziós hir után föltehető volt. Legújabb dongolai sürgöny szerint Gordon két gőzhajója lövöldözni kezdte az Onderinanban táborozó fölkelőcsapatot, de a fölkelők ágyukkal viszonozták a tüzelést s a gőzösöket Kharturaba visszavonulni kényszeritették. — A „Times“ nak Alexandriábái nov. 17-iki kelettel jelentik, hogy a dougo- lai mudirtól távirat érkezett, melyben tudatja, hogy Gordon tábornoktól f. hó 4-ről levelet kapott, melyben Gordon őt dandárnokká nevezte ki. Gordon tábornok a levélben azt írja, hogy Khartumban nincs baj. Az angol radikálisokat elkedvetlenítette az a körülmény, hogy Gladstone újabb engedményeket tett a felsőháznak a választási reform ügyében, mindazonáltal nem szándékoznak a kormány ellen szavazni s megelégszenek azzal, hogy a leg- radíkúlisabbak élesen elítélik majd a parlamentben a kormány e nagy engedékenységét. Egye3 tory- peerek sincsenek megelégedve az egyezménynyel, de a mérsékelt-konzervatív lordok túlnyomó többsége nem utasítja el az engedményeket s igy az egyezmény bizonyára már legközelebb általános elfogadásra talál. S.-Szenfgyörgy, 1884. nov. 21. A delegácziók ülésezése véget ért, holnap vonul- ak be a képviselők a magyar országházba, mig z 0‘ ;k vendégek már ismét otthon vannak a birodalmi fő- és -székvárosban“. Vessünk egy pillantást a delegáczióra, a közösgyes bizottság ez idei működésére. Ennek előtte még csak néhány évvel a delegáció bizoDj számadást kért a közös miniszterektől és megbírálta azok eljárását. Hozott ezekre nézve kötelező határozatokat s adott nekik utasításokat, melyekiől eltérni a közös kormánynak nem volt szabad. Ma minden másként áll. A képviselőház többségi mintegy kinevezett tagokból áll, e többség maga kebeléből választja magának delegáczióuáKirándulás a Buesecsre. — Saját tapasztalatból és R. J. tanár ismertetése nyomán. — A jelszóval : „A hegyeken lakozik a szabadság* im másodszor indultam el a hosszú és fáradságos útra Brassóból Rozsnyón, Töresváron és Románia határain át a Bucssa legmagasabb csúcsára, az úgynevezett ,1a omu“-ra. E begyre csakis és legna- gyobbára augusztus havában szoktunk megindulni, mert mig júliusban a meleg időjárástól tartunk, addig már »zeptunberben a hidektől kell íélnüuk. Augusztus hava az, mely ellentállhatatlan csábbal és erővel vonz minket, kik a természet bűvös csodáit látni akarjuk, a magas hegyekre, mert e hóban lehet a hngyeket ünnepi díszruhában megszemlélni. Ellátva meleg ruházattal és 2*/3 napi élelemmel, kocsin indultam Rozsnyóra és innen Tórcsvárra. Már Rozsnyó község gyönyötü fekvése, annak régi és hires vára elegendő volna a szemlélő gyönyörködésére. A ki még nem ismeri a szász községek egyenes utczáit, rendes házait és kiváló tisztaságát, a ki még nem látta a rozsnyói vár gyönyörű fekvését, az el sem hinné, hogy a tovább fekvő Törcs- váv a kirándulóra nézve még szebb benyomást idéz elő. Hét és fél órai jó hajtás után Tórcsvárra érkeztem meg három utitársammal, és itt meghaltunk Puscariu József brassói ügyvéd ur vendégszerető házában. E ház ablakaiból kitekintve nagy örömünk)e szolgált, hogy a Barczaság csalhatatlan időjóslója, a feketeiialmi hegy tisztán állott, mert ha ez felhőkből készített sapkáját felteszi, akkor már biztos esőnek nézünk elébe. Kirándulók szokása ellenére — bár széna agyon töltöttük ti az éjjelt — jól betakarodzva paplanokkal és 3 órakor felébredtünk, várva vezetőnket a már előre megrendelt hátas lovakkal. Ily lovakat csak a lourisla tud megbecsülni. Ezek tíz abrakot ás szénát még li.rlyői sem is- tm.nl;, Ü. alma és íű az eledelük, foglalkozásuk pelis tagjait, ezek pedig beérik abzal, ha egyszerűen tudomásul vesznek mindent s megszavaznak mindent, a mit a közös kormány Í jér. A magyar delegáczióban ugyíj szólván nincs is ellenzék. A mi van, azt három-négy delegátus alkotja, ezek pedig gyengeségek tudatában már nem is kisértik meg hangjukat fölemelni a chematizmui ellen. A delegáczió albizottságai beillenek számszékeknek, ott tárgyalás sincs már. KörlilbelŐI egy hónapja, hogy a delegácziók Budapesten üléseznek s most vége ennek is már, a delegácziónalc nincs semmi dolga. A hadügy, kül- ügy s Bosznia vita tárgyát sem képezte már; azon kérdések, melyek felett még csak néhány évvel ez előtt napokig, hetekig tartó elkeseredett vita s barez folyt, ma megszűntek érdekelni a magyar delegácziót. de az osztrákot is. Az egész tárgyalás a kül- s közös pénzügyminiszter minden lényeget nélkülöző beszédeiből állott, sőt talán e nélkül is megtette volna. Ilyen a mai delegáczió képe. Nem csoda, ha első sorban az ellenzék jajdul fel e tüneményen. A „Pesti Napló* igen elkeseredett hangon ír. íme egy kivonat: „Talán a magyar nemzetnek nincs semmi panasza vagy kívánni valója a hadsereg és tengerészet körébeu ? Talán Boszniáért rajongunk mi is Kál- layva) ? Talán a külügyi helyzet, békéje toljesen kárpótol bennünket azért, hogy Magyarország az osztrák diplomácziában s a külföld előtt ismeretlen Î Bizonyára a népnek elég panasza és kívánsága van, de sérelmei és jogos követeléseinek nincsenek szószólói. A népképviselők a delegáczióban semmit sem képviselnek, még önmagukat sem. Politikájuk nincs, irányuk Dines; mint bármely hivatal, úgy végzik teendőiket; egyik referál, a többi hallgat, olykor egy megjegyzést tesz valamelyik, a nélkül, hogy annak gyakorlati jelentősége volna, s minden szépen keresztülmegy úgy szórul szóra, a mint a miniszter óhajtja. Ezen életteleuség vagy élhetetlenség a politikusok részéről az „általános közönyének tudatik be. Valóban, e közöny roppant nagy.- Es e közöny igen komoly baj az államra nézve, mert veszedelmes. A polgárerény nem ismer közönyt, 8 a tetterős haza- szeretet a közönyt elítéli és kizárja. De a kormányoknak az nagyon kényelmes, s ha a delegáczió egy kukkszót^se^szólna, még hamarább be lehetne rekeszteni a megnyitás után. Mindenik miniszter aztán saját hivptalo^ teendőit végezheti zavartalanul. A hazafias közönség pedig fizetheti a delegácziók által megszavazott milliókat hasonló béketürés- sel, s ha nem fizeti némán, megveszik rajta dobszóval. A légkör, mely e testületekben uralkodik, még az ellenzéki tagokra is zsibbasztólag hat. Nem azt keresik, hogy miben ellenkezzenek, hanem hogy miként mérsékeljék magukat annyira, hogy meg ne lássák rajtuk, hogy ellenzékiek. A bősz kormányellenes német reieksrathok a generálisok és a hadsereg kegyét turbékolva keresik, a magyar ellen- 522 — dik egyes egyedül abból áll, hogy hegyre járnak és hozzák a fát vagy az esztenákból a túrót. E lovak trabbolni nem szoktak, csakis lépést mennek. A hegyeket pedig oly biztonsággal mászszák meg, hogy az ember bámul, midőn látja, hogy a szegény gebe mint czipeli fel a tehert magán. Alig vettük magunkhoz a házigazda szívessége folytán juttatott meleg kávét, már is beállított Croitoru Juou 4 hátas lóval, felajánlva szolgálatait mint Útmutató és kijelentve, hogy minden készen van az induláshoz. Hűvös lévén az idő, leipakoltunk és elindultunk. Törcsvár vára szomorú képet nyújtott, mert a néhány év előtt azon eszközölt erődítési munkálatok az idő vas foga által megsemmisittettek, úgy hogy a vár ma nem vár, nem erőd. Kernelein azonban, hogy Brassó város közönsége, mely a katonai kincstártól a használatért szép összeg pénzt dugott zsebre, nem sokára a status auto quo-ba fogja helyezni e híres várat, melyről Pávai Vajua Elek ügyvéd sok szépet tud mesólui. A Törcsvár pataka meutóu nn tovább haladunk a kitűzött czél leié, és felejtve a vár benyomását, ürömmel tekintünk a patak tiszta vizére, míg lármázó susogását szívesen hallgatjuk. A jobbról elnyúló Mogura hegység sziklái figyelmeztetnek, hogy nemsokára szebb világrészbe jutunk. Tórosvárról kiérve, balra hagyjuk a Tórcsvár-patakot és felfelé megyünk a Si- monu völgybuu, A Simon völgy után elvezetett patak mellett, kaiíbaschok, legelők, úgy bükk és eger- bokrok között egy rendkívül barátságos és ídyllí- kus ciiaraktert mutató helyre érünk, elzárva a közlekedés nagy zajától és zavartalan bekében nyugton, gond és baj nelaül haladunk utunkon. Kiérve a völgyből, egy magas begy oldala előtt álluuk, lehetetlennek tartva, a szegény ló hatan a magasra juthatni. De a vezető buzdító füttye kitartásra inti lovainkat és a szegény para görnyedve a rajta levő tehertől, bizony felvisz uhukét a szédítő magasságba; alig lő perczuyi idő alatt leim vagyuuk és p bentötjak lovainkat. Néhány masedpercz után azonban útnak indítja vezetőnk lovait, mert még hátra van a feketó leves. Egy gyönyörű fenyvc® zék inopportunusnak találja belekötni a közös hadseregbe. Pedig mindkettőre nézve egészen mindegy- __ Brassói levél. — Séta a táviró-hivatalban. — Tekintetes szerkesztő ur ! Mikor a postahivatalban tett sétámról itt értesültek, egy jó barátom, kinek e czikk ugyan megtetszett, felkért, mennék el vele a táviró hivatalba s tegyem meg arra is észrevételeimet. Követtem felhívását s habár nem egyszer jártam már ott fönn a hivatalban, barátom kedvéért megtettem ezt is. Tudják jól, hogy szoktam b. lapjának irui, de hogy mit s mely néven, azt nem. Hát biz nagy nehezen eljutottunk a nagy hóban a táviró-hivatalig, a hol azután íelvánszorogtunk a második emeletre. Már ez maga ii elóg helytelenül van s a közönség kényelme szempontjából elég rosszul, hogy a hivatal a második emeleten van. De ha csak ez volna a legnagyobb baj, akkor még jó volua. De lássuk csak magát a helyiséget. Az első, a közönség részére fentartott szoba egy rozzant asztallal s még rozzantabb székkel. Valahányszor itt fönn van dolgom, félek arra a székre ülni, nehogy alája jussak. Ez az első S ha már leülsz ebhez az asztalhoz te kedves stirgönyző, akkor is ott áll melletted a bölcs kézbesítő szolga, a ki bekaudikál a sürgönyödbe s előbb tudja meg táviratod tartalmát, mint az, kinek szól s igy megeslietik, hogy azt egy harmadik személy is jobbkor tudja meg. De találkozzék itt véletlen öt-hat fél, lesheti az egyik, mig a másik elvégezte, ezalatt mindönkinek kénye-kedvére van bizva, akar-e tudomást szerezni az illető táviratának tartalmáról. Mert van ugyan a szobában még egy asztal, de hát azt lámpák s lámparongyok foglalják el, ezek pedig nem a felek kényelmére állanak ott. A szolgák nagyon otthonosak e hivatalban. Mikor az illető tisztviselő a sürgönyöket kéz.besittetós végett expediálja, ott áll mellette gyakran védőaa- gyala, — a szolga, — a ki azalatt az, összes táviratok tartalmát átfutja. Kérdezd csak meg táviratod tartalmát felbontása előtt k. olvasó, majd meggyőződöl állításaim igaz voltáról. Oh szent hivatalos titok ! . . . Menjünk be a második szobába, ott a telepek vannak elhelyezve, no meg bizouyos mosogató-dézsák a hasonlók. Kényelem mindenek előtt! — de a (szolgáknak. Szag pompás, felér a legjobb illatszerrel. A többi helyiségről nem szólhatok, az nekünk el van zárva, oda csak a 19 tisztviselő jut be, no meg a t. szolgák. A magántitok megóvása nagyobb figyelmet érdemel. A brassói távíró-hivatal évenként ezerekre menő hasznot nyújt a kincstárnak, de reá ép oly kevés gond fordittatik, mint a szegény postára. A közönség joggal kívánhatja meg a temesvári igazgatóságtól, hogy ott választaiukkal ellátott több rekeszü szögletes asztalokat állítson, nehogy egyik elleshesse a másiknak titkait. erdőben látjuk magunkat. Az ut szép egyenes és bo- íllenék bármely város sétányának. Sőt alig lesz város Európában, mely ily fenyves sétánynyal, ily kilátással dicsekedhetne. A patak zuhogása elmúlt, torony és ház nem látszik többé. Szép csondeson haladva kiérünk a gyönyörű erdőből egy meglehetős nagy mezőre, az úgynevezett dealu p u-siu ra! E mező átlépténél a kiránduló akaratlanul megállítja lovát, hogy miuden oldalról megszemlélhesse az előtte teltáruló látványt. Előttünk fekszik ragyogó tisztaságban és természetes vilauyosságban a Királykő hosszúra nyúló, falszerü orma. A királykő legraagasb csúcsa, az úgynevezett verfu bácsu- luj éjszakuyugot és délkeleti alakét mutat 2241 méter magassággal. Erős vonalakban emelkednek szemünk előtt a királykő contourjai, ritka lesiői képet mutatva a szemlélőnek. Ha immár a királykő tövere tekintünk és a királykő és Bucsecs közötti vidéket veszszük szemügyro, egy oiy kedves tájképen gyönyörködik már annélkül is elkényeztetett szemünk, mintha Tirolban vagy Scbweizban csodálnánk a természet utáuozhatlau és pazar szépségét. Az im érintett mezőről az ut jó utou, majd szép erdőu-mezőu; majd hegyoldalon keresztül Guczánba vezet, melyek sziklái mögött a Pojana zapului nyúlik el, Törcsvárról már két óra óta jövünk és még egy órai lovaglás után egy szegényes viskóhoz érünk, mely mellett most épül egy pénzügyőrök és vesz- tegmtézeti szolgák részére szolgálandó laktanya. E viskónál megtekiutók útleveleinket, mert itt van a guzáni pénzügyőri, vesztegintózeti és esendőig laktanya. Hogy mily primitiv életet élnek itt e szegény emberek, hogy mily nehéz ezeknek szolgálata, azt csak az képzelheti, ki e cordonhelyen már járt. E szegény határt védő emberek ritkán élvezhetik — daczára annak, hogy a szabadban campiroznalc — a napsugarait, mert e helyen napokon sőt, heteken át nedves ködben laknak e szegény emberek, (Folytatása következik.)
