Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-18 / 129. szám

— 514 —

csóváló kuvaszhűség, a talpnyalás adott! A nemes ellenfél a megnyert csata után is fennen lobogtatja piszkos zászlaját — olvassátok el a „Székely Nemzet“ et, a „Kolozsvári Közlöny“-t — s midőn győzelmét fennen hirdeti, nemhogy hallgatna az általa elkövetett gyalázatos manőverekről, de sőt az ellenpárt tizeiméiként tünteti tel az épen ő általa használt fegyvert, a vesztegetést.

A milyen volt a csata, a győzelem, olyanok a zászlók, olyan az egész mameluk-ármádia. Nekünk nincs szavunk hozzá. Ha részleteiben akarnánk bemutatni a lefolyt választást, akkor egy hétig kellene róla beszélni. Nem teszszük ; adjuk alább a kolozsvári „E 11 e n z é k“ czikkét a hirhedt választásról, ez is elég világosságot vet a két erdélyi kormáDylap által terjesztett sötétségben tapogatód- zóknak. Nekünk a választásról nincs miért hamis képet adnunk, mi nem vágyunk sem érdemkereszt, sem miniszteri elismerés, sem protekczió, sem magas dicséret, sem tanfelügyelőség, sem más kitüntetések után : a győzelmes hadvezéreké legyen az, kik méltán megérdemlik, mert hiszen szegények eleget lótottak-futottak, drukkoltak s még elegebbet hazudtak; de nem is hiába — az ilyefalvi kerület

most már meg van mentve !

*

íme az „Ellenzék“ említett czikke :

Ilyefalva, 1884. nov. 14.

A kormánypárt megint szaporította egygyel „győ- zedelmeinek“ sorozatát és gazdagította egy förtelmes lappal bűneinek krónikáját.

Valóban, ha az utókor egykoron olvasni fogja a galádságokat, miket a kormánypártnak nevezett ér- dekcaoportozat Magyarországon uralma fenntartásáért elkövetett, elundoritással fogja kérdezni, vájjon a mai Magyarországban kiveszett-e teljesen az önérzett, a férfiasság, a politikai becsületesség iránti érzék, hogy az emberek összetett kezekkel tűrték el a szabadság, a tisztesség, a törvény olyan ösz- szerugdosását, mit a kormánypárt „alkotmányos szabad választásnak“ csúfolt?

Kezünk reszket a felháborodástól és utállattól, midőn e sorokat leírjuk. Az ilyefalvi választás emléke, melyet 24 órával ezelőtt éltünk és szenvedtünk keresztül, felkorbácsolja minden vérünket s csaknem képtelenné tesz annak elmondására.

Mintha egy útonálló zsiványsereg házadba rontana, kezeidet, lábaidat lekörözné, szádat a haldoklásig betömné s azután ördögi gunykaczaj között kirabolna mindenedből: úgy tűnik fel előttünk a vá lasztás.

S valóban gúzsba kötötte IlyefalvAn a kormánypárt az alkotmányos szabadságot, elfojtotta, lábaival tiporta s midőn teljesen tehetetlenné tette : akkor fegyverét emelte rá, hogy kirabolván még életétől is megfo8zsza.

De Ítéljen maga a közvélemény. Tényeket fogunk elmondani, hajmeresztőket, hihetetleneket, de a melyek megtörténtek. Nem Írunk e tényékhez kommentárt. Beszélnek azok maguktól is. Hangosan szólanák és bosszúért kiáltanak, az agyonütött választási szabadság megbosszulását követelik.

A kormánypárt Ilyefalván nem választásra, hanem hajtóvadászatra gyűlt össze. Nem szabad vá- I lasztókat gyűjtött a szavazó asztalköró. hanem fegyveres erővel, zsaudárokkal, zsoldosokkal hajtott egy

Ritka emlékező tehetségek.

Themistokles, a hires athenaei hadvezérhez egykoron egy tudós érkezett és kínálkozott azon eszközök megtanítására, melyekkel emlékező-tehetségét erősbithetné.

— És mit fog az nekem használni ? — kérdé tréfásan a hadvezéi-.

— Mindent emlékedben fogsz tarthatni, a mit csak akarsz, — válaszolá az idegen. De Themistokles hátat fordítva neki, mondá: „Akkor nagyobb szívességet tennél velem, ha megtanítanál elfelejteni mindent, a mit akarok“ — és elbocsájtá őt.

Ki tagadhatná, hogy e kis anekdótában mély értelem fekszik ? Valóban mindenkinek vannak oly szomorú élményei, melyeknek emlékét szívesen lerázná magáról, ha lehetne; de mindamellett nem kevésbbé nagy kincs a jó emlékező tehetség, és a kik rendelkeznek vele, bizonyára az élet sok nehézségein könnyen túltesznek.

Jó emlékező-tehetségek sok példáját ismerjük, melyek ereje és tartania a csodálatossággal határosak.

Hogy ezek legtöbbje az ó- s középkorba esik, azt némely physiologusok nem puszta véletlennek tulajdonítják ; sőt ellenkezőleg, ők határozottan állítják, hogy az irás általánossága és az abból eredő, mindinkább növekvő szokás, mindent feljegyezni, az emberek emlékező tehetségét minden gyakorlattól megfosztja és idejekorán gyengíti.

Bármint is legyen ez, tény, hogy a régiek az emlékező tehetségre több súlyt fektettek, mint mi.

Cicero például nagy csodálkozással beszél Simonides görög költőről, mert állítása szerint ez találta volna fel a mnemoníkát, azaz emlékező tehetségünket bizonyos segédeszközökkel crősbiteni,

tömeget maga előtt. Epén mintha nem választásra, de pellengére hajtotta volna őket.

Az egész hivatalnok-sereget beállította egy szervezett zsandárcsapatnak. Az ellenzéki választókat formálisan üldözőbe vették. S a szó valódi értelmében megfosztották szabadságától: vagy megvásárolták lelkiismei'etét, vagy lehetetlenné tették jogának gyakorlását. Es etették-itatták a népet. Csak úgy folyt a vesztegetés, itatás, egész üzéri nyílt szemérmetlenséggel.

De hadd soroljuk elő a tényeket s aztán Ítéljen a nemzet, a tisztességes emberek közvéleménye.

íme e tények :

1) Kelemen Lajos tiszti ügyész Káinokon és Kőröspatakon éjjel-nappal itatta, muzsikáltatta a népet ; viszont az ellenzéknek ott megjelent Török Sándor kortesét másfél órai időbaladék mellett a községből hatóságilag kiutasította.

2) Tompa Miklós járási szolgabiró Komolló, Réty, Laborfalva, Feldoboly és más községekben egész nyíltan osztotta ki személyesen egy forint foglalót a választók gyülekezetének szemei előtt, a mit később báromtól öt forintig emelt föl.

3) Kónya Lázár n.-borosnyói községbii’ó, kinek sikkasztásait és más hivatalos visszaéléseit a szolgabiró elnézi, nyilvánosan, az esküdt polgárok által hivatalosan összehívott gyűlésen osztotta ki szemólyenkint a két forint foglalót, a kisbiró által lakott Iiápolti-féle házban.

4) Ugyanezt tette Bartók szolgabiró Káinokon.

5) Körjegyzők és falusbirák egy frt napidij és ellátás mellett hívták meg Magyarós és Feldoboly községekből a kormánypárti választókat Uzonba, hogy ott, a bejelentett ellenzéki gyűlésen részt vegyenek, s a rendelet szerint „Ugrón Gábort meghallgassák.“ Czéljuk volt lekiabáltatás, de midőn látták, hogy az ellenzék szónokai privát házhoz mennek — a hatóságilag rendezendő botrány kikerülése czéljából — a község elöljáróság csendőrökkel akadályozta meg az ellenzéki választókat, hogy az udvarra menve, a beszédeket meghallgathassák. Az uzoni jegyző évek óta szabadkézből adja ki a község regale-bérletét Temesvári urnák évi 3000 forintért ; e bérlet állitólag, nyilvános árverezés utján évi 6000 irtot jövedelmezne. Ezért olyan jó kortes a bérlő, s miután a szolgabiró évek óta elnézi, ennek fejében a jegyző is jó kortes. Ennek a jegyzőnek a Jókai közvetítése mellett, érdemkeresztet eszközöltek ki.

Ily előzmények után jött választás.

6) A választás fcpmhalyén a kormánypárti szavazókat községenként, csendőrökkel körülvéve, a szol- gabirák (Tompa Miklós, Henter Béla, Bartók Károly) falusbirák, körjegyzők, a s.-szentgyörgyi polgármester, a tiszti ügyész — személyesen vezették a szavazás színhelyére s ott minden érintkezéstől elzárva tartották és hivatalosan fegyelmezték.

7) Azon hatósági személyek, kik egyik vagy másik községet állásuk szerint befolyásolhatták, a nekik alkalmasnak tetsző időben beunültek a szavazási teremben.

8) A szavazási teremben egy sarokasztalon nagy mennyiségű borvizes bor volt elhelyezve, melyet a kormánypárt kortesei, kik magukat feltűnően otthon érezték, koczingatva sans gene szopogattak úgy, hogy e szobának sokkal inkább volt kortesMaga Themistokles sem becsülte a jó emlékezőtehetséget oly kevésre, mint fentebbi tréfás megjegyzéséből kitűnnék, sőt ellenkezőleg ő maga is rendkívül jó erős emlékező tehetséggel birt ■ mondják róla, hogy szülővárosa — Athen — összes, mintegy 20 ezerre menő, polgárát néven ismerte és nevezte is és hogy egy év lefolyása alatt a perzsa nyelvet tökéletesen megtanulta.

Cyrus, a perzsa király, H a d r i á n császár és Scipio Afrikanus nemcsak nagy hadvezérek valának, hanem egy óriási emlékező-tehetsóg hősei is és mindhárman ama ritka adományoyal valának megáldva, hogy óriási seregüknek minden egyes katonáját nevén szólíthatták meg.

Otto római császárról, ki az uralkodásban a zsarnok Nérót követé, beszélik a történészek, hogy tekintélyét és befolyását legnagyobbrészt meglepő emlékező-tehetségének köszönhető.

Hasonló módon tűnt volna ki Mithridates ki 22 nyelvet folyékonyan beszólt; továbbá Lucius Luci- mus a pazarlásairól példabeszéddé vált római vezérről is beszélik, hogy rendkívüli emlékező tehetséggel rendelkezett volna és Marcus Portiu3 Cato nemcsak nagy szónok és a közönséges életben élezés ember volt, hanem hires emlékezetéről is és soha semmit sem irt le, hanem mindent emlékében tarta és elúiondott beszédeket újból elmondott a nélkül, hogy egyetlen szót is elhagyott volna beltfl.uk

Az idősb Seneca, Augusztus császár ideje alatt Rómában a szónoklat tanítójaként működött, képes vala 3000 nevet oly gyorsan előadni, a mint azokat egyszer hallá és épen úgy akár 200 verset, ha megfordított sorrendben is.

Azonban egész mesésnek látszik az, mit életrajzírók VI. Kelemen pápáról imák. Ez nem felejtett el soha semmit, mit csak egyszer olvasott vagy hallott, és úgy mondják, hogy óriási emlékező-to- hetségét egy gutaütés következtében nyerte volna,

tanya kiuézése, mint oly hivatalos helyiségé, hol egy pártatlan választási elnök van hivatva az alkotmányos joggyakorlás józanságát megőrizni.

9) Nagy Dénes árvaszéki ülnök Árkoson és Kö- rispatakou, házról-házra járva vesztegetett,^fenyegetőzött és erőszakoskodott,

10) A törvény azon intézkedését, hogy a szavazás felváltva történjék s a pártok ez alkalommal egymástól elkülönítve legyenek, a vá), elnök akként magyarázta, hogy a pártokat magában a községben is egymástól kordon által elkülönítette s míg a kormánypártiaknak meg volt engedve a zeneszóval rendezett felvonulások rendezése, melyet akként aknáz- tak ki, hogy az ellenzék szálló-helyeihez vonulva, ott megállapodva, a hatóság fedezete alatt az ellenzéki választókat folyton inzultálták. addig az ellenzék mintegy 150 lépés hosszúságú útvonalra szorítva a csendőrök és katonák által, még a szavazás színhelyéhez is csak gyakori felszólalások, kellemetlenségek után juthatott.

11) Minden kormánypárti kortes, lőtt legyen az földbirtokos, takarékpénztári vagy más tisztviselő, sőt még a néptanítók is hatósági jogokat gyakoroltak, a népnek rendelkeztek, a csendőröknek utasításokat adtak, a szavazás folyamába beleszólottak, a rál. elnök tőlük nyilvánosan a felmerült esetek alkalmával tanácsokat kért, velük tárgyalt, és megtörtént, hogy egy gőzcséplőgéppel üzérkedő egyen a választási teremben egész orácziót tartott.

12) A tisztviselők, nóvszerínt Császár Bálint S.-Szentgyörgy polgármestere a hatósága alá tartozó Szemerja község ellenzéki választói közó elegyedett, ott nyiltau korteskedett, szemrehányásokat és fenyegetéseket intézve hozzájuk, csak akkor hagyta abban üzelmeit, midőn ezekért Bartha Miklós á tál élesen rendre utasittatott.

13) Ugrón Gábor kérte a vál. elnököt, hogy köz- szokás szerint, jelvényekkel ellátott reudfentartékat nevezzen ki, kik a kordon által elkülönített ugyanazon pártbelí közegekkel az érintkezést feltarthassák. E kérést az elnök megtagadta, de azért nem alkalmazta a „quod uni justum, alteri aequum“ elvét, mert a kormánypárt kortesei zavartalanul át- boesáttattak a kordonon s igy mindig megvolt ösz- szeköttetési vonaluk, míg ezen előny az ellenzéktől meg volt vonva.

14) A választási és küldöttségi elnök a hibásan kiejtett szavazatot is elfogadta a kormánypártiak részéről, de e méltáuyossagot az ellenzékkel szemben nem gyakorolták.

15) A júniusi választás alkalmára kiküldött elnök helyett, ki akkor igazságosnak és becsületes- v, nek bizonyult, ez alkalommal a kormánypárt egyik * főkortesét, Szentiványi Miklós megyei tőjegyzőt kül- dótték ki.

16) Bizalmi férfiaknak Bariba Miklós és Györffy Gyulát nem fogadták el. Ekkor az ellenzék bejelent tette Yei-es Gyula háromszéki birtokost, kit szintén nem fogadtak el, azon ürügy alatt, hogy nem a választókerületben szavaz, hanem Sepsi Szentgyör- gyön.

*

* *

íme igy folyt le az ilyefalvi választás. Tanárky Gedeon ur mandátumát ékesítik a felsorolt „szabad-választási“ tények! Valóban eldicsekedhotik vele, hogy ő a megbízólevelét szabad polgárok kemelyet ifjúságában feje hátsó részében nyert egykoron; a physiologusok döntsék el, vájjon lehetsó- ges-e ez, vagy nem.

XII. Károly svéd király is eme diszcsoportba tartozik. Mindent, mit egyszer hallott, megjegyzett magának ; igy pl. a különböző tudományokban előforduló összes technikai kifejezéseket mind tudta és megnevezte, ha előre bocsájtották jelentőségöket ; ép úgy megtartá azon összes tisztek neveit is, kiket ifjúságában említeni hallott, sőt még a lovat, is tudta, melyen egyik vagy másik, ezen vagy azon alkalommal nyargalt volt.

A későbbi középkor egy másik emlékező óriása az olasz tudós, Mirând o 1 a Ili co gróf vala (szül. 1463. és megh. 1494.), ki e tekintetben már mint gyermek keltett feltűnést. Nem elég, hogy ifjú korában már 22 nyelv birtokosa volt, neki akár 2000 teljesen különböző szót is csak egyszer kellett hallania, hogy azokat akadálytalanul elmondja.

Lípsiu8 Justus, a hírneves nyelvész, ki mint kir. historiography halt meg 1606-ban Lövenben, vál- latkezék Tacitus műveinek szóról-szóra való elmondására, „ha mindjárt állna is mögöttem“ — jegy- zé meg — „valaki tőrrel kezében, hogy leszúrjon, ha megakadok.“

Egy szellemi rokona a hollandi tudós, Grotius Hugó (ki mellesleg legyen megjegyezve, egy könyves ládába zárva menekült meg 1621-ben a )o- vensteini börtönből) az egész corpus jurist könyv nélkül tudta, holott annak csak tartalma megismerésére is legalább 3 — 4 egyetemi folyamra van szüksége némely jó deáknak is.

Mégis fölülmúlta őt még a tehetséges franczia nyelvész, Scaliger József. Ez egész Homert 21 nap alatt tanulta meg könyv nélkül és négy hó- n?P ®*.®geadő volt neki arra, hogy valamennyi görög költőt emlékébe vésse.

Calvin, a reformátor, is megérdemli itt az említést, mert ő embereket, kiket csak egyszer látott.