Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-18 / 129. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Kedd, november 18. XIV. év föl \ am. 129. szám. NEM ERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMZeg-jelenilc lietenlclnt liáromszor: ZKZed.d.e:n., Os-Citörtölzön és SzomToaton. Szsrkesztöségi iroda: Sepgi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Caulak Zsigmond-féle ház), hoyá a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt —• kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasonstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Külügyeink. A delegáczió e napokban fejezi be munkáját, kevés levonásokkal megszavazván az elébe terjesztett költségvetést. Most is, mint máskor, nem volt képes a közönség nagyobb érdeklődését felkölteni, holott a hosszas gyakorlat következtében az albizottsági ülésekben oly mulatságos szokás fejlődött ki, minő parlamentáris országokban máshol alig fordul elő. A minisztereket t. i., különösen pedig a külügyminisztert úgy kérdezgetik ki, miutha szigorlaton volna tanára előtt, a mi természetesen nem azon szándékkal történik, hogy megbuktassák, hanem inkább azért, hogy adjanak neki alkalmat tudományának előterjesztésére. Ezen tudomány pedig nem egyéb, mint sok szóval s érdekes módon nem mondani semmit, amit eddig nem tudtuuk voina. Vannak a delegátusok sorában ügyvédek, tanárok, újságírók, szerkesztők. De hiábavaló minden vallatás és iníervievolás, a miniszter nem jő zavarba ; felvilágosításai nem mondanak semmi újat a jelen politikájáról, legfölebb a múltra nézve világosságra jő egyik-másik körülmény, mely teljesen ismeretes nem volt. így tudtuk meg a jelen alkalommal, hogy a német birodalomhoz nemcsak nézet- és érdekegység által vagyunk mi lekötve, hanem hogy évek óta fennáll egy Írott szerződés is, mely mostan meg is ujittatott; de mindamellett, hogy parlamentáris formák közt élünk, nem került a törvényhozás elébe s nem czikkelyez- tetett be, pedig Bismarck herczegnek nincs ez ellen semmi kifogása, sőt inkább első eszméje az volt, hogy az ily nevezetes szerződés ne tartassák titokban s a parlamentek által is megnyerje szentesítését. Ez azouban nem történt meg. Mi okoknál fogva? azt nem kereste az albizottság, jószántából pedig nem mondta meg sem a mostani, sem a volt miniszter. Ezen epizód eléggé illusztrálja a tényt, hogy a küliigyek vezetése nálunk is, csak úgy, mint Franczia és Augolországban, független a törvényhozó testületektől, melyek legfölebb utólag tudják meg, mi történt, mikor azon váloztatni többé nem lehet. Még köztársaságban is, mint például Fran- cziaországban, a külügyek csak utólag kerülnek a parlament elébe, s minthogy a mostani franczia alkotmány szerint a háboruüzenet csakis a törvényhozás beleegyezésével lehetséges, a franczia korináuy jelenleg háboruizenet nélkül visel háborút Khinával. A tonkingi ok- kupácziót s a mostani khinai háborút csakugyan a kormány tukmálta reá a franczia nemzetre, mely még most som tudja fölfogni, mi keresnivalója legyen hátsó India ismeretlen tartományaiban, melyek a kereskedésnek csak ezután lesznek megnyitandók s melyeknek czi- vilizácziójára még sok milliomot fognak áldozni, holott a franczia nép itthou is épen most nagy bajban van, munkahiányról panaszkodik s ugyanazon időben az eszmék épen nem logikai korabinácziójával olcsóbb kenyeret is, gabnavámokat is követel. Az angol parlament sem hatalmasabb a külpolitikára nézve, a franc/ia képviselőháznál. Ott is egyenesen a kormáuy egyveledelt bele az egyiptomi bonyodalmakba, melyekből most minden áron ki szeretne bontakozni. A mi külügyi politikánk nincs jelenleg ellentétben a nemzet érdekével s érzületével. Újabb időben nagyon is egyszerű s átlátszó, mert’sarkpontja a szoros csatlakozás a német császárság politikájához, melynek élén Bismarck herczeg áll, a kinek vezérszerepét az egész kontinens elismeri. Németország érdeke jelenleg a béke, s azon szövetség, mely közte és monarchiánk közt fennáll, nem annyira kölcsönös véd-szövetség, mint inkább szövetség a béke fentartására. S ugyanazért más országok is csatlakozhatnak hozzá, a nélkül, hogy természete ez által megváltoznék. Már a két nagyhatalom egyetértése is elégséges arra, hogy bármely más országnak esetleges békezavarási szándékától a siker lehetőségét előre is elvegye. így történt, hogy ezen szövetség oly központtá válik, mely magához vonzza más országok szövetségét, melyeknek érdeke, legalább ideiglenesen í béke szoros fentartását igényli. Itt jcsatlakol'fjlL'Olaszország' és Oroszország a békeszövetséghez, az orosz és osztrák-magyar államférfiak pedig kicserélték nézeteiket s azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy politikai érdekeik a Balkánfélszigeten sincsenek kiegyenlithetetlen ellentétben, s csakugyan tüstént a császártalálkozás után a fekete hegyek fejedelme, kinek politikája Oroszországtól veszi irányát, Dulcignoba belebbezte a herczegovinai menekült lázadókat, a kik eddigelé mindig a határok körül ácso- rogtak s rablóbetöréseket tettek az okkupáit tartományba. Montenegrónak előzékeny magaviseleté zálogául tekintethetik aunak, hogy Oroszország jelenleg belenyugszik a Balkán félsziget fennálló politikai viszonyaiba, sőt a Szerbia s Bulgária közt fölmerült nehézségek is kiegyenlittettek, a menekült szerb lázadók a határtól eltávolíttattak s a határvillongás megszűnt. Csakhogy mindenki tudja, hogy mindez ideiglenes természetű, mert senki sem kőtelked - hetik abban, hogy Macedonia, Thrácia és Albánia mostani állapota nem lehet végleges s előbb-utóbb igen komoly bonyodalmakra fog okot szolgáltatni. A külügyminiszter el is hallgattatta az in- diskrét kérdést, mely a keleti viszonyokat s Bosznia közjogi állapotának végleges meghatározását a diskusszió keretébe be akarta vonni. Tudjuk, hogy ez azon oldal, melyről a béke megzavarásának veszedelme leginkább fenyeget. A császártalálkozás azouban legalább a legközelebbi időre biztosítja a békét s megszünteti azon agitácziót, melyet az orosz rubel előidézni mindig képes. Hogy azonban a béke még nincs teljesen biztosítva, arra tanit bennünket a hadügyminiszter is, midőn előadja, hogy a béke feltétele a hadseregnek minél “tökéletesebben kifejtett harczképessége. Ha békéről van szó, fájdalom, csak fegyveres békét kell értenünk. így tellát a béke malasztjait is csak fele részükben élvezhetjük, mert a hadi budget még mindig elnyeli minden megtakarításainkat. Ezen /nem segített még a császártalálkozás. P. H. Az ilyefalvi képviselőválasztás alkalmával, gr. Zichy Hermann, a függetlenségi párti jelölt, a következő nyilatkozattal lépett vizsra: „A szavazat- vasárlás nyiltan és szemérmetlenül foly, hatósági személyek, szolgabirák, segédek, körjegyzők, községi bírák, az állami iskolák tanítói, a vármegye tisztikarának nagy része korteseknek állottak be, a mint ilyenek a választókat mindenképen terrorizálják, azoknak lelkiismeretes meggyőződése fölött valóságos liczitácziót tartanak. Fenyegetik őket, ha ellenzéki érzelmüek, mig viszont saját híveiknek minden rendetlenséget megengedve, azokat meg nem tartható ígéretekkel ámítják. Ennélfogva választóimnak még le nem szavazott nagyobb részét meg akarván a hatóságilag kilátásba helyezett üldözésektől, s az erkölcstelenitő befolyástól, melyet ellenfelem kortesei gyakorolnak, ezutánra kiraólni, a jelöltségről ezennel visszalépek és a szavazás további folytatásától elállók. Gróf Zichy Hermann, cs. kir. kamarás, vasmegyei földbirtokos.* A magyar delegáczió nov. 15-én délelőtt tartott nyilvános ülésében elintézte a hadügyi- és tengerészeti költségvetést, valamint az okkupáit tartományok előirányzatát. Jelentékenyebb vita csak a tengerészeti költségvetés tárgyalásánál keletkezett. Bethlen Ödön gr. mint előadó indokolta a költség- vetést. Zichy Ágoston gr. fiumei kormányzó nagy figyelemmel hallgatott és tetszéssel fogadott beszédében nyilatkozott a költségvetés elfogadása mellett. Apponyi Albert gr. a kompetenczia kérdését vetette tói, mert szerinte a költségvetés oly rendszerváltozásra van alapítva, melynek szentesítésére csak a két állam törvényhozása illetékes. Hegedűs Sándor, Bethlen Ödön gr. előadó és Tisza miniszterelnök kimutatják Apponyi okoskodásának tarthatatlanságát. Ezután a költségvetés úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. — Hétfőn a külügyminisztérium költségvetése került tárgyalás alá. A megszállott tartományok állapotáról Kállay közös pénzügyminiszter által a magyar delegáczió elé terjesztett expozéhoz e megjegyzéseket tűzi a „Temps“ : Az előterjesztett optimista expose természetesen rávezette a minisztert az Ausztria-Ma- gyarország s Montenegró közti viszonyok felemlité- sére. A fekete hegyek kormányának s lakosságának hangulatától függ csakugyan jó részben a megszállt tartományok sőt a közvetlenül Ferencz József jogara alatt lévő államok némelyikének nyugalma is. Az áramlat, mely Szerbiát az osztrák-magyar állam hajóvizeire sodorta, magával vonja Montenegrót is. E fejedelemség, mely sokáig gyúpontja volt a raoszkovita izgatásnak a Balkán-félszigeten, feltűnés nélkül átmegy a Romanovoktól a Habsburgokhoz. Ekként megy észrevétlenül végbe a két szláv birodalom (?) érdekeinek különválasztása a Balkán régiójában, a mely, meglehet, uj szentesítést nyert a skierniewiczei találkozás által. Az ilyefalvi választás után. Lapunk egy szóval sem emlékezett meg az ilyo- falvi választásról, mely hallatlan vesztegetések mellett folyt s végződött a kormánypárt győzelmével. Nem akartunk pedig foglalkozni vele egyrészt azért, mert nincs elegendő szó egy tisztességes lap lexikonjában arra, hogy kellőleg ostorozhatná a mame- lukok gálád visszaéléseit. A kik jelen voltak, tudják, hogyan folyt le az a valami, a minek mi nem vagyunk képesek nevet adni, de a mit a szabadelves kormánypárt választásnak nevez. A jogos elkeseredés több derék választónak csalt könyeket szemébe, kik ott hagyták a csatatért a zsoldos hadnak, hadd győzzön az harcz nélkül. Nos, hát győzött is. De mennyire lovagias az a párt, melynek lelkesültsóget csak a kormánypénz, a fölveló való kacsintgatás, a kegyhajhászat, a farit*
