Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-09-06 / 100. szám
— 399 — nipulA.lt ol az árverező biztosnak saját zsebéből meg kellett téríteni, stb. Olyan emberekkel köt szolidáris viszonyt, a ki egy nyilvános gonosztevő s nemsokára jó magaviseletének gyümölcsét a brassói ezukházban fogja élvezni. Ennek neve említésére Hároraszékmegyúhen minden tisztességes ember (bocsánat a szóért) köpéssel felel. Azon emberrel áll szövetségben, ki ellen több mint 20 fegyelmi kereset van folyamatban és ki az igazságszolgáltatás gyalázatára, csak azért fungál még közszolgálatban, mivel a justitia admínistrácziója olyan, hogy még az ilyenek is prosperálhatnak. Szóval kikeli jelentenem, hogy mintán tudom, hogy az Ellenzék sze:- kesztője embereit egyenként igen jól ismeri s mégis eszközéül adja magát azoknak: nyilvános j gonosztevőkkel áll czimboi1 aságban. Ha az Ellenzék szerkesztője ezen nyilatkozatom által sértve érezőé magát, nyitva áll előtte a törvény útja: beperelhet. Sepsi Szentgyörgy, 1884. szept. 3-án. Császár Bálint. * Adjuk ezen nyilatkozatot itt azon őszinte óhajtással: vajha sikerülne Bálint urnák ezzel magát tisztára mosni a nagy közönség előtt. A polgármester ur hivatkozott a sajtótörvényre, melynek értelmében fölkér nyilatkozatának helyet adni; ám itt közöljük. Mi már a múltkor megjegyeztük, hogy „A bűnszövetség“ czimü czikket az „Ellenzék“ után közöljük; vájjon Bálint ur beküldötte-e nyilatkozatát az „Ellenzékinek is? Egyébiránt a reciprocitás fogalma Császár Bálint ír szerint abban kulminál, hogy — nagy szerencsére — épen honn nem levő szerkesztőnket megpálezázza. Még csoda, hogy le nem záratja. Egy olyan nagy hatalmú basától még bizony kitelik, hogy mikor szerkesztőnk épen a föhlmivelésügyi miniszternél fogadtatik, hát abban a szent perezben ott elfogatja, vasra vereti, lezáratja, vagy uram Istenem, nem is merjük elgondolni mindazon borzasztó dolgokat, melyeket vele véghez visznek ; azért jobb, ha hallgatunk s apellálva a tisztességre, arra intjük a polgármester urat. hogy ez nem a reciprocitás elve. A Császár Bálint féle botrányhoz. Az az ember, a ki a háromszéki bünkróníkában Császár Bálint név alatt ismeretes, mint jó barátim mondják, egyik kitartott zúglapban olyasmit ir rólam, hogy én nyilvános gonosztevőkkel állok Ilál'OmSzékmegyéberi ezimbO rae á. gl> a n. E kemény állitás után pedig azt mondja, hogy ha sértve érzem magam: nyitva áll előttem a törvény útja; bepörölhetem. Köszönöm a figyelmeztetést. Nem fogok élni vele, mert nem érzem sértve magam. A vád nagyobb, sem hogy okos ember védhetnó magát. En, ha úgy tetszik, „c z i m b o r a s á g b a n" állok Hál omszék- megyóben Pótsa József főispánnal, Thury Gergely, b. Szentkereszty Béla, Incze József volt képviselőkkel, Ugrón Ákos, Zathureczky Gyula, Jókai Mór, Kovács Károly, gr. Toldy Lajos jelenlegi képviselőkkel, Szacsvay Sándor, Geréb János törv.-széki bírókkal, Horváth Ignácz ezredessel, Székely Gergely, Domokos János, Bartha Imre, Bartha János, Könczey Miklós, Vájná Domokos, Székely György birtokosokkal, Kelemen Lajos, Veres Gyula, Künle József, Barthos Károly, Kökösi Endre ügyvédekkel és számos más jó és tisztességes emberrel. Az a körülmény, hogy Császár Bálint úrral nem vagyok czimboraságban, nem neki szerencse, hanem nekem. Egyébiránt nem is erről van szó. A baj ott van, hogy az „Ellenzék“ közelebbről ezt irta róla: „Tisza ur kegyencze, Császár Bálint polgármester már a Bach-korszakban a közvagyonnal űzött visszaéléseiért a büntető igazságszolgáltatás által üldözve volt. Most évek óta több rendbeli sikkasztással vádoltatik s nem találtatott lórum, mely panaszát a tanácsnak, a közgyűlésnek, egyeseknek elfogadta volna. Nagy későre a brassói bíróság dele- gáltatolt, ez kiszállott és több rendbeli bűntényt már is felderített; hanem azért dicséretére a főispánnak, becsületére a belügyérnek, gyalázatára az állam és társadalomnak, Császár Bálint még felfüggesztve nincs hivatalából.“ Ezek tények. Császár Bálint urnák az lett volna a kötelessége, hogy ezeket megczáfolja. Nem tette, mert Dem tudja. E helyett kiabál, a mit különben nem csodálok, mert az jajgat, a ki telve van fe- kélylyel. A háromszékmegyei becsületes emberektől bocsánatot kérek, hogy Császár Bálint úrral ennyit is foglalkoztam. Egyedüli mentségein, hogy a ki tisztogatásra vállalkozik, az nem térhet ki mindig a szenny elől. Bartha Miklós. * Kezeink közt vannak az adatok, melyekben Cs. B. ur nemcsak úgy röpülő szavakkal, hanem írásban, nyomtatásban „tümlecz kerekén megfordult“ „gazembernek“ nyilvánittatik. Az, a ki ilyen ékes titulusokkal dicsekedik, nem várhatja azt, hogy vele polemizáljanak vagy az általa mondottakkal szemben valaki magát igazolja. „Vogelfrei“ egyéniségének-lármája, dühöngése csak nevethető, de komolyan nem vehető. A botrányhoz. Malik ur jónak látta a „Székely Nemzet“ 137-ik számában — azon lapban, melynek 10/100-a az én tulajdonom is — saját ügyét az ón személyemmel kapcsolatban hozva, ellenem káromkodni. Kiki maga módja szerint. Eugemet szidhat, gya- lázhat — azzal a maga szennyesét tisztára még nem mossa. En Málik úrral szóba nem állok. Mind engemet, mind Barthát, úgy Málik urat is talán ismerik azon körben, melyben mereng. Egy dühös czikkecske, egy varangypökós az illető körök ítéletét s főleg a tények valóságát megváltoztatni nem képesek. A mit ama lapban rólam és mentegetődzésül ir — mind nem igaz. En a múltban, épeu rajta kétszeresen mutattam meg, bog}' szoktam az afféle legényeket megfenyíteni. Fentartom magamnak idejét és módját meghatározni további eljárásomnak. D. Veres Gyula. S.-Szentgyörgyi miseriák. Annyi mindenféle gyűlt össze kis városunkban, miről hallgatnunk nem lehet, hogy czélszerünek láttuk ezeknek külön rovatot nyitni és itt hirdetni polgármester és tanács érdemeit. Hát kezdjük mindenek előtt-a város tisztaságán, — illetőleg piszkosságán, mely ma-holnap fölülmúlja K.-Vásárhelyt is, csak azért, mert „a polgármester urnák ez igy tetszik. A nagy piacz még mindig oly piszkos, mint volt eddig, — de nézze meg valaki a Libocz nevii részt, ott csak a vas nem romlik meg, de az emberek előbb-utóbb csak úgy fognak elhullani. Borzasztók azok az árkok ott, melyekben hétről-hétre tenyésztik a miasmák milliárdjait. Ennek nem használ a közönség és sajtó felszólalása, Császár Bálint ur úgy akarja és nem lehet máskép, ha mindjárt az egész város is kihal. Az egész országban tétetnek óvóintézkedések az egészségügy körül, városunk mintha ép ellenkezőjét tenné. Ha sem a város közönsége, sem a megye lieiö képes n polgávnieshetyce para.DCsr>lni) rrmjd találunk mi módot arra. Mert nem elég ám egy polgármesternek valakit megveretéssel íenyegettetni, a város és közönsége érdekében cselekedni, tenni is kell. Ha a polgármester oly szorgalmasan ülne irodájában és dolgoznék, mint akár a fő-, akár az | alispán, feltehető volna, hogy ő nem látja mindezt, ' de így, hogy egész nap inspicziálja a város utczáit, igy lehetetlen ezt feltenni. * Lapunk már vagy két hónapja szólalt fel a pros- tituczió rendezése ügyében. Mi történt azóta ? Egy hatalmas — sSmun. A nyilvános házak és kéjhölgyek napról-napra szaporodnak, a „szabadipar“ e téren nem korlá- toztatik, ma holnap a kis Szentgyörgy e tekintetben vetekedni fog az erkölcstelen Budapesttel és lehet, hogy idővel túlszárnyalja azt. Pedig a prostituczió egyik legíontosaabb éld ke a városnak, a jövő nemzedék egészségi és fejlődési állapota van ettől függővé téve, e bajt sürgősen orvosolni, ezt rendezni kell. Es ha nem tetszik ez a polgármester urnák — okait ő fogja legjobban tudni — felhívjuk e szomorú körülményre megyénk érdemes alispánjának figyelmét, tőle várván sérelmeink orvoslását. * Éjjel egy órakor éneklő társaság vonni piaczon és város utczáin át. A békés polgárság megzavar- tatik nyugalmában, csak azért, mert rendőrségünknek ez fel sem tűnik. Megtörtént ez újabban f. hó 3-án éjjeli fél két órakor, hogy mezei munkások és munkásnők kezdve az Olt-utczából le egész Szemerja végéig folyton énekelve haladtak a városon és nem volt rendőr, ki őket rendre utasítsa és ellenök esetleg a csend- háboritás miatti eljárást megindította volna. Apellálunk a t. városkapitány úrhoz és kérünk több fegyelmet és nagyobb szigort a rendőrségnél. * Ejfél után valahol a városban lövöldöznek és ezzel is zavarják békés polgárok százainak nyugalmát. Hát ez is meg van engedve? Meg bizony, mert Szentgyörgyöu „röndnek nem muszáj lönnyi.“ Rendszeretö. S z i n li á z. Polgár színtársulata szerdán Dóczi Lajos nagy feltűnést kellett történeti vigjátókát „Utolsó szerelem“ hozta színre. A darab egyike a legujab- baknak, melynek azonban nagyobb az irodalmi becse, mint színpadi hatása. A „Csók“ jeles szerzője ez újabb darabját a történelemből merítette, I. Lajos királyunk idejéből, t igya egy velenczei háború körül forog. Főszereplői Lajos király, Laczfi Apor f István, Carrara paduai fejedelem, Cecio ennek fia, Catherina leánya és Drugeth Mária. Az előadás általában véve sikerültnek mondható; de korántsem ért el a társulat vele oly sikert, mint eddigi előadásaival. A kezdet nehézkes volt, a szereplőkön meglátszott, hogy nincsenek szerepök teljes tudatában, annál kevésbbé képesek azt alakitani. Bizonyos von- tstoltság vonult keresztül az egész első felvonáson, a darab szövegével ismeretlen olvasó is hamar tudta meg, hogy az jambusokban van megírva. Csak midőn Carrara fejedelem (Szabó Gábor) jelent meg a színpadon, élénkült a játék, növekedett az összhang. E szerep bizonyára Szabó legjobb alakításai közé tartozik s ő valóban oly hűséggel és természetességgel adta szerepét, hogy bármely nagyobb színpadon is méltó helyet foglalna el. I. Lajos király (Lipthay) kezdetben ugyan nero, de a játék folyamában teljesen kitelt magáért; csak némely esetben hagyta el királyi méltóságának tudata, a mi azonban sokkal inkább a kezdet rossz benyomásának tulajdonítandó. Egészben véve előadása sikerültnek mondható. A szerepek legháládatosabbja Catherina (C s. Szabó Ilka) volt, a kit belépésénél taps és csokor fogadott. Meg is érdemli. Az önzetlen, önfeláldozó, büszkeségét is megtörő engedelmes leány és testvér, a hű kedves méltó képviselőre talált benne. Egyes jeleneteket művészi hévvel adott, szóval az előadás fényét apjával ő képezte. A minő gyenge volt Apor (Kis Sándor) játéka eleintén, úgy belejött később; s ha előbb gyengébben, később annál jobban alakította a vajdát, ki becsületéért megöli szerelmét, csakhogy szószegéssel ne terheltessék. Cecco (Deák) egyes jelenetei szintén dicséretet érdemelnek, de egészben véve leginkább rajta lehetett mindvégig azt a bizonyos vontatottságot látni. Erzsébet (Erdélyi Ottilia), Anselma (Latabárné) és Drugeth Márta (Polgár Fáni) szintén a jobbak közé tartoztak. A mellékszerepek között megemlítendő Lófő (Polgár K.) a ki utálatból a bor iránt iszsza azt, utálatból az asszony iránt mégis — nősül? Különösen tetszett a királyné öltözéke, mely igen fényes volt. VEGYES HÍREK. Lapunk jövő száma a közbeeső kettős ünnep miatt csak csütörtökön fog megjelenni. A király Aradon. A szept. 1 éji hadgyakorlatban résztveendő, ő felsége reggel fél 8 órakor hagyta el szállását és kocsin Uj-Aradon, Kis-Szt.-Miklóson és Keresztes Beszt helységen át F'ehéregyházáig ment, itt lóra ült és Fibisbe lovagolt, hol a fővezérlet és a döntnökök fogadták. Az időjárás kedvező volt. Valamennyi helységben, melyeken a király kíséretével keresztülment, az egész lakosság talpon volt, mindenütt rögtönözött ováczóban részesítve a királyt. Nagyon rájár a rúd egy idő óta szeretett polgármesterünkre Császár Bálint urra, mi fölötti dühében szegény futkos ide-oda, harap jobbra-balra, akár egy megmérgezett patkány. így legutóbb is megmarta lapunkat a „Székely Nemzet“ tegnapi számában, a hol zárjel közt oda mondja, hogy a „Nemere“ neki nem tisztességes újság. Olvasóink ismerik a kovásznai képviselőválasztás fölött Orbai levelezőnk és a „Sz. N.“ Vétója között folytatott vitát; lapunk utóbbi számában Orbai felhívja a „Sz. N.“ szerkesztőjét, hogy nevezze meg Vetőt, mint a ki az ismert feltételeknek nem tett eleget. Most Császár Bálint ur nyilatkozik, hogy ő az a Veto s Oibait arra hívja fel, hogy „vele, ha magát megnevezi : tisztességes újságokban (és nem a Nemerében) szívesen bocsátkozik’e tárgyban eszmecserébe.“ Orbai levelezőnkre bízzuk, hogy az ügy érdemleges tárgyához szóljon, de a reánk vonatkozó megjegyzést szó nélkül nem hagyhatjuk. Egy vén svibák, a ki locsog, mint egy kofa, henczeg, akár egy csizmadialegény, fogadásokat ajánl fel, mint egy zsidó- suhancz — ez a svibák, midőn a hírlapi balekfogásnál magát látja zsákutezába szorítva, a honnan nincs kiút: kapja magát, leveti az álarezot s oda dörgi: „le a kalappal, én vagyok Veto — Császár Bálint!“ Jézus, Mária, szent-József! de megijedtünk ! Szinte izé 1 ... No lám, tehát Császár Bálint ur volt a Veto, a kinek a „Nemere“ nem elég tisztességes?! Szinte b i hete tie n ; ha nem volna éjien abban az igazmondó újságban, el sem hinnők. így elliiszszük neki s megnyugszunk Ítéletében, ha ő is belenyugszik abba, a mit itt neki mondunk; ha pedig nem nyugszik bele, llát ám lássa, nyugtalankodjék akár Ítéletnapig. Hát tudja meg édes Báliut ur, hogy a „Nemere“ is van olyan tisztességes újság, mint atek. polgármester ur tisztességes e m b e r, s habár a „Neraeré“- nek nincs is oly fényes múltja, mint volt Császár Bálint ur dicső pályafutása a 40—50-es években és azóta, de mégis elmegy azért újságszámban tisztességesnek, épugy, ha nem jobban, mint a polgár- mester ur széles e világon ismert becses személye tisztességes emberszámban. Úgy bizony 1 Ha pedig nem a lapról magáról, hanem talán a személyzetről mondotta Cs. B. ur, hogy nem tisztességes és e jelzőt megengedi, hogy a „becsületes“ szóval cse>
